Állampapír: izgalmas lehetőség kínálkozik az amerikai kötvénypiacon

Aki szemfüles volt az év elején, hatalmasat nyerhetett a magyar kötvénypiacon a hosszú kötvényekkel, mivel a hozamok akkoriban még nem áraztak sem Fidesz-, sem Tisza-győzelmet. Inkább egyfajta várakozás rajzolódott ki: mi lesz a kamatdöntéssel, várható-e kamatvágás, mik az inflációs várakozások, és hogyan alakul az államadósság... napestig lehetne folytatni. 

Szépen közeledett a választás hete, a hozamok elkezdtek csökkenni a választási eredmények várakozásai miatt, mostanra pedig a nagy árfolyam-emelkedés miatt az év eleji szintekhez képest 1 százalék feletti volt a hozamcsökkenés, a hosszú lejáratú kötvények árfolyama az „egekbe szökött”. Ez az egyszerű dichotómia alapján a kötvénybefektetőknek nagyon is jó, mivel 15 százalék feletti hozamot érhettek el, és még csak áprilist írunk. 

Izgalmas lehetőség az amerikai kötvénypiacon

Viszont most az amerikai hosszú kötvénypiacon is izgalmas lehetőség körvonalazódik az új jegybankelnök és a devizapiac kettős mátrixában.

A legelején pár fontos dolgot tisztázni kell az érthetőség kedvéért: mi is az a Quantitative Easing (QE), a Quantitative Tightening (QT), és mit jelent a duráció a pénzpiacokon?

• Quantitative Easing (QE): a jegybankok eszköze, amellyel pénzt pumpálnak a piacra. Ilyenkor hosszú lejáratú értékpapírokat vásárolnak a piaci szereplőktől, aminek hatására a hosszú lejáratú kötvények hozama csökken, árfolyamuk pedig emelkedik. Ez közvetlenül befolyásolja a hozamgörbe hosszú oldalát (10 éven túl), és likviditást biztosít. 
• Quantitative Tightening (QT): a QE ellentéte. A jegybank kötvényeket ad el, vagy hagyja azokat kifutni, ami magasabb hozamokhoz és a hitelezés drágulásához vezet. Ez egyfajta passzív kamatemelés, amellyel pénzt vonnak ki a piacról. Fontos különbség, hogy mindkét eszköz a jegybanki mérlegfőösszeget változtatja, nem közvetlenül az alapkamatot. 
• Duráció: az átlagos hátralévő futamidő, amelyet egy portfólió lejáratainak súlyozásakor figyelembe kell venni. Minél nagyobb a duráció, annál érzékenyebb a portfólió a hozamváltozásra.

Szenátusi meghallgatás

Kevin M. Warsh, az új amerikai jegybankelnökjelölt meghallgatása a héten lesz az Egyesült Államok Szenátusa előtt. Warshnak nem ez lesz az első jegybanki pozíciója: az évezred elején már segítette a Republikánus Párt munkáját, és számos megjegyzést tett azzal kapcsolatban az elmúlt évben és idén is, hogy min szeretne változtatni a Fed elnökeként. 

Relevancia szempontjából esetünkben az egyik legfontosabb kijelentése az lehet, hogy kamatot akar csökkenteni, valamint a QT miatt csökkenteni akarja az amerikai jegybank mérlegfőösszegét, vagyis kifuttatja a kötvényeket, és a felszabaduló összeget nem fektetik be újra. 

Ezentúl megjegyezte azt is, hogy nem akarja, hogy a monetáris tanács tagjai különböző véleményeket formáljanak meg olyan társadalmi problémákkal kapcsolatban, mint például a klímaváltozás, ehelyett a suszter maradjon a kaptafánál elven a jegybankároknak az árfolyam-stabilitás és a foglalkoztatási célok elérése maradjon a fő céljuk!

Nézzük meg, mi rajzolódik ki az amerikai kötvénypiacon!

• A legfrissebb, 2026-os adatok alapján az átlagos lejárati idő 70 hónap körül mozog, ami magasabb az elmúlt 20 év átlagánál.
• Magas az igény a kincstári aukciókon. A bid-to-cover arány mindenhol 2:1 felett van, ami azt jelenti, hogy egységnyi állampapírra legalább kétegységnyi ajánlat érkezik:
• Treasury Bills: 3,15:1 (éven belüli lejárat),
• Treasury Notes: 2,39:1 (2–10 év közötti lejárat),
• Treasury Bonds: 2,75:1 (10 év feletti lejárat)
• Az amerikai adósság harmada (több mint tízezermilliárd dollár) idén jár le, amit valahogyan újra finanszírozni kell, lehetőleg olcsóbban vagy fenntarthatóbb szinten.

A kereskedés izgalmas része

Itt jön a kereskedés izgalmas része, amihez a magyar hosszú kötvények analógiáját használtam. Az amerikai ultrahosszú kötvények kockázatmentes hozama jelenleg 4,8 százalék felett van. Összehasonlításképpen: a magyar 2051/G hozama januárban 7,10–7,30 százalék között mozgott, most pedig 6,10 százalék alatt van. 

Tavaly januárban még 400 felett volt az euró és a dollár árfolyama is forintos keresztekben, idén 380 felett indította a kereskedést az euró-forint, míg a dollár-forint 326 felett kicsivel. Ha a devizaárfolyam-változást is belevesszük a képletbe, extra 5 százalék hozamot tudtunk hozzáadni a befektetéshez, mivel gyengébb forintárfolyam mellett leváltotta a tőkéjét a befektető, ha realizálja az eredményt, és nem vár erősebb forintot, plusz alacsonyabb hozamokat. 

A privátbankár-tanácsadó itt felteheti a lábát az asztalra idénre, mert 20 százalékos hozamot ért el április vége előtt, innentől kis túlzással nem is kell szinte keresni a lehetőségeket.

Ha feltételezzük, hogy az új Fed-elnök alacsonyabb kamatpályával számol, és a bizalom visszatér az amerikai gazdaságba, a jegybank független lesz az éppen aktuális elnöktől, a logika a következő: a befektetők gyenge dollár mellett (euró-dollár) megveszik a hosszú kötvényeket, majd a kamatcsökkenés és a politikai kiszámíthatóság hatására a dollár erősödni kezd, a kötvények árfolyama a magas duráció miatt hevesen emelkedni kezd, a hozamok pedig csökkenni. 

Ha nem tudunk közvetlenül amerikai állampapírt venni, ETF-en keresztül is elérhető ez a kitettség (például UTHY).