Átterjedt a feszültség az olajpiacokra
Közel-Kelet | Kölcsönösen fenyegetik egymást a felek az iráni tábornok likvidálása után
Topolay Gábor | Iránnak megvannak az eszközei, hogy csapást mérjen a globális olajkínálatra, s ezzel közvetve megbosszulja legfontosabb katonai vezetője, Kasszám Szulejmáni likvidálását. Ami biztos, a csapások és ellencsapások sorozatán mindenki veszítene.
A laposan felbolygatta az olajpiacot Kasszám Szulejmáni iráni tábornok megölése: a Brent 3,7 százalékkal 68,7 dollárra, a WTI pedig 3 százalékkal 63 dollárra drágult, május óta ez mindkettőnél a legmagasabb árfolyam. Jóllehet az iráni olajexportot megfojtó amerikai szankciók miatt Teherán most nem meghatározó tényező az olajpiacon, egy háborús konfliktus lehetősége mégis megrettentette a befektetőket. A világ tíz legnagyobb olajhatalmából öt a Perzsa-öböl partján fekszik, egy regionális konfliktus pedig a globális ellátási láncot fenyegetheti.
A csütörtökön Bagdadban amerikai dróntámadással meggyilkolt Kasszám Szulejmánit, az iráni Forradalmi Gárda különleges alakulatának parancsnokát és a síita ország külpolitikájának egyik legfontosabb szereplőjét szombaton búcsúztatták el Bagdadban, temetése holnap lesz iráni szülővárosában, Kermánban. A hét végén több iráni politikus is kemény, érdemi válaszcsapással fenyegette meg az Egyesült Államokat. Eszmáíl Gááni, a tábornok kijelölt utóda hangsúlyozta: nemsokára amerikaiak holttestét fogja látni szerte a Közel-Keleten, míg Hasszán Dehgán, Ali Hamenei ajatollah katonai főtanácsadója a CNN-nek konkrétan katonai célpontok elleni csapásokról beszélt. Az iraki parlament, amely papíron az Egyesült Államok szövetségese, a gyakorlatban viszont Iránhoz húz, tegnap megszavazta az ötezer fős amerikai kontingens hazaküldését. A libanoni Hezbollah is támogatásáról biztosította Teheránt, és válaszcsapást ígért. Válaszul Donald Trump amerikai elnök közölte: 52 lehetséges iráni helyszínt azonosítottak, amelyekre készek csapást mérni, ha Teherán provokálná őket. Teherán is magabiztosan hirdette, hogy képes döntő csapást mérni az Egyesült Államokra és közel-keleti szövetségeseire, különösen Szaúd-Arábiára és Izraelre. Szombat este ugyan rakéták csapódtak egy Irakban lévő amerikai katonai bázisba, de senki sem sérült meg, és még nem azonosították a támadás elkövetőit.
Haderejét és képességeit tekintve Teherán azonban aligha tud katonailag fellépni Amerika és szövetségesei ellen, de az olajpiacon át súlyosan sértheti az amerikaiak érdekeit. Az ING elemzői szerint Iránnak három lehetősége van. Támadhatja az Arab-tengeren hajózó olajtankereket, bár ezzel vélhetően nem zavarná meg súlyosan az ellátási láncot. Azzal viszont igen, ha lezárná a Hormuzi-szorost. A globális olajkereskedelem ötöde halad át a Perzsa-öblöt az Ománi-öböltől elválasztó 80 kilométeres szoroson, amelyet nyugatról az Egyesült Arab Emírségek, keletről Irán ellenőriz. Szakértők szerint az iráni haditengerészet és a parti őrség együtt képes lehet arra, hogy a teljes szorost ellenőrzése alá vonja. A harmadik lehetőség, hogy a regionális, különösen a szaúdi és emírségekbeli olajinfrastruktúra ellen indítanak akciókat. Bár bizonyítani nem tudták, Washington Teheránt véli a szaúdi finomító elleni szeptemberi dróntámadás elkövetőjének. A támadás nagyjából napi 5 millió hordónyi kapacitást vont ki a rendszerből. A szaúdiak gyorsan rendezték a károkat, ám az olajipari infrastruktúra sérülékenysége így is látványosan kiütközött.
Szakértők szerint az olajipari szereplők annyira nem is bánnák, ha támadna némi zavar a kínálatban, mert az gyorsan felszívná a piaci felesleget, és tartósan emelhetné az olajárat. Egy nagyobb kapacitáskiesés miatt valószínűleg felfüggesztenék a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének kitermeléscsökkentési megállapodását is. Donald Trump azonban nem érdekelt egy súlyosabb konfliktus kirobbantásában, mert az üzemanyagárra különösen érzékeny amerikai társadalom nem díjazna választási évben egy jelentősebb drágulást. Ám ha lehiggadnak a felek, az olajár a szeptemberihez hasonlóan hamar visszatérhet a 60 dolláros szint alá, mivel akkor a piaci kapacitástöbblet marad a legfontosabb ármeghatározó tényező.
