Vágyfokozó Bajorországból

Nem könnyű manapság az autórajongók élete, hiszen a valóságos modellek helyett egyre inkább a különféle kék és zöld alternatívák, a környezetvédelmi korlátok miatt „kiherélt” típusok jönnek szembe a piacon, így ajánlatos jól emlékezetünkbe vésni az olyan lázadókat, mint ez az X4 M Competition. Az 510 lovas gépet szerkesztőségünk minden tagja kipróbálta, Balogh Bence a dizájnról, Miklós-Illés Kálmán a hajtásláncról, Lővei Gergely pedig a menettulajdonságokról elmélkedett.

Dizájn: nincs zsákbamacska

Az SUV és crossover típusokkal lassan telítetté váló piacon már csak keveseket botránkoztatna meg a tesztautó. Talán fel sem tűnne, ha nem a vérnarancsszerű Toronto vörösre (320 900 forint) fényezték volna, ez a lakkfekete részletekkel együtt garantálja a feltűnést, és inkább mutatja izgalmas ritkaságnak, mint pénzbehajtók szolgálati autójának. A merészség egyértelműen a formaterv előnyének számít, hiszen egy X3-as minden szempontból előnyösebb választás, de érthető, ha a praktikum és a hétköznapi használhatóság sokadlagos egy M modell esetében. A kihívást az atletikus kisugárzás megteremtése jelentette, mert méreteit, tömegét nehezen tagadhatná le az X4-es. A szélesített kerékjáratok, a látványos felnik és a speciális lökhárítók a szokottnál is fontosabb szerepet játszanak. Az M-es kiegészítők között a high-tech váltókar a legfeltűnőbb, a karbonbetétek után közvetlenül a piros motorindítón és programozható M-es kapcsolókon akad meg a bent ülők szeme. A részletgazdag belsőben ezenkívül a kárpitozást érdemes kiemelni a sportosságot luxussal vegyítő tucatnyi stíluselem közül, amelyek legfőbb célja, hogy lenyűgözzenek.

Hajtáslánc: tudásuk legjava

Az X4 M-be a 3,0 literes blokk legújabb variánsa kerül 480, illetve 510 lóerővel (Competition), vagyis a márka történetének legerősebb hathengereséről van szó. A karaktere alapvetően maradt a régiben, hiszen egy pörgős, akár 7200-as percenkénti fordulatszámra képes erőforrásról van szó, de számos ponton optimalizálták, hogy még hatékonyabb legyen. A két feltöltővel megspékelt motoron módosították a légsűrítőt, a hengerfalak új bevonatot kaptak, és a korábbi generációs 3,0 literes M-blokkhoz képest (M3/M4) jelentősen megnőtt a befecskendezési nyomás – 250 helyett 350 barral érkezik a benzin az égéstérbe. Mivel egy nagy teljesítményű blokkról van szó, a megfelelő hőháztartás biztosítása különösen fontos volt, hiszen a versenypályás használatot is bírnia kell a teljes hajtásláncnak. Éppen ezért a motorolaj és a váltóolaj hőmérsékletét egy-egy plusz hűtő tartja kordában. A többi hathengeres M-modellel szemben a BMW az X4 topváltozatánál nem hétgangos, duplakuplungos váltót alkalmaz, hanem a ZF-től érkező hagyományos automata jut szerephez. A váltó kapcsolási sebességét a többi M-es BMW-hez hasonlóan állíthatjuk, itt három fokozat áll a vezető rendelkezésére. Az adaptív futómű elöl két alumínium lengőkaros, hátul oldalanként öt acél lengőkaros.

Dinamika: tessék kapaszkodni!

A hatalmas kerekek és a küllők mögött lévő hatalmas féktárcsák láttán már a laikus is tisztában van azzal, hogy itt parádés előadás következik. Aztán mégis belénk szorul a levegő, mert felkészültünk ugyan a legrosszabbra, de erre a gyorsítóképességre azért mégsem… Hasonlóan mély benyomást kelt a lassítás, amikor a biztonsági öv szorítja belénk a panaszkodást. Mindez annak az eredménye, hogy van teljesítmény, van tapadási felület, és van tömeg is. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy az autónak ugyan átlag feletti a képessége, de a tömegközéppontja is az, és a fizikát nem tudja meghazudtolni. Kanyarban már szükség lehet némi kormányakrobatikára, hiszen az összkerékhajtás miatt nagyon gyorsan lehet beesni az ilyen helyekre. Az oldaldőlés jelentős, de az ülések jól tartanak. Az úthibákkal ellentétben az épített akadályokat, tehát a fekvőrendőröket kifejezetten jól veszi a felfüggesztés, amely egyébként az úthullámokat is jól kezeli. Pontos a kormányzás, jól adagolható és felettébb hatásos a fék, még normál tempóban is élmény a vezetés.