Felvillanyozódtak a lítiumrészvények

Kriván Bence | Tengelyt akasztott az Albemarle a chilei hatóságokkal: a világ harmadik legnagyobb lítiumtermelője ugyanis nem hajlandó megfelelő részletességű adatokat szolgáltatni arról, hogy milyen igazolt készletekkel rendelkezik. A telefonoktól a villanyautókig, az élet minden területén alkalmazott modern lítiumakkumulátorok alapanyagául szolgáló fémre dinamikusan nő az igény, s hiába az egyik leggazdagabb lelőhely az Atacama-sivatag, a fenntartható kitermelést a profitszerzés elé helyező chileiek számára garancia kell arra, hogy az Albemarle nem rabolja le a természetet. A felek között a helyzet elmérgesedni látszik, a lítiumexport felügyeletét is ellátó chilei nukleáris ügynökség, a CCHEN több mint egy évet várt az adatokra, s most ötnapos ultimátumot szabott az amerikaiaknak, és jogi eljárással fenyegette meg őket. A CCHEN 2016-ban belement abba, hogy a világpiaci kereslet felfutásával párhuzamosan az Albemarle növelje chilei termelését, amely azonban a készletadatait üzleti titokként kezeli, és nem hajlandó átadni a hivatalnak. Azzal védekeznek, hogy a hivatal a konkurensek számára kincset érő adatokat kér tőlük, és szemmel láthatóan nem bíznak benne, hogy a CCHEN „szivárgásbiztos”. Azzal is érvelnek, hogy a New York-i börzén szereplő cégként a közzétételeknél az amerikai tőzsdehatóság szabályzata szerint kell eljárniuk, és nem kötelesek a kért részletességű adatokat kiadni. A CCHEN ezután figyelmeztette a céget, hogy Chilében nem az amerikai jogrend uralkodik. Az Albemarle annyi engedményt tett, hogy a hatóság szakértői betekinthetnek a dokumentumokba, de a vizuális élményen kívül semmit sem vihetnek magukkal. A CCHEM bedobta az adu ászt is, és az exportengedély megvonásával fenyegette meg az Albemarle-t. Eddig biztos nem fajulnak a dolgok, hiszen a hatalmas sivatagi ülepítőmedencékben 1-ről 6 százalékosra feldúsított lítium-karbonát a réz mellett a legfontosabb chilei exportcikk.

Az amerikai–kínai rivalizálás az Atacamában is jelen van, a másik engedélyes termelő az SQM, amely 2019-ben a kínai Tianqi 24 százalékos résztulajdonába került. Innen nézve az amerikaiak bizalmatlansága valahol érthető, ahogy a chilei­eké is, főként azután, hogy 2018-ban engedélyezték az SQM-nek, hogy ötszörösére növelje lítium-előállítási kapacitását. Az SQM a világ második legnagyobb lítiumtermelője, részvényei szintén a New York-i tőzsdén forognak. Nem is akárhogy, az árfolyam egyéves időtávon 106 százalékot szedett fel magára, de az Albemarle 155 százalékos plusza ennél is mutatósabb. Ez utóbbi pozitív hírrel is szolgált a napokban: 30-50 millió dolláros beruházással megduplázza nevadai termelését – a felvevőpiac korlátlan, a Tesla nem kis örömére. A cél, hogy a robbanásszerűen fejlődő elektromosautó-gyártás számára minél több alapanyagot tudjanak helyben termelni.