Jövőre is laza maradhat a kamatpolitika

A dollár az euró ellenében január eleji mélypontjára gyengült, és más vezető devizákhoz mérten is az év elején tapasztalthoz hasonlóan alacsony szintre süllyedt, ami az elemzők szerint részben annak a félelemnek a jele, hogy az infláció emelkedése miatt a Federal Reserve (Fed) a vártnál hamarabb emelheti a kamatlábait. Az amerikai kincstári hozamok múlt év végén elindult emelkedése március végén megtorpant, mivel a befektetők egyre biztosabbak lettek abban, hogy a Fed nem tervezi a monetáris politika szigorítását, holott több aggasztó jel is mutatja: a fellendülő kereslet és a szűkös kínálat az árak elszállását eredményezi. Május végére azonban ez a magabiztosság ismét kezd csökkenni, annak ellenére is, hogy a jegybank mindvégig hangsúlyozta: az inflációs kiugrások csupán átmenetiek lesznek. A hét második felében várhatóan a Fed több monetáris politikai döntéshozója is felszólal, miután tegnap este nyilvánosságra hozták az áprilisi kamatdöntés jegyzőkönyveit, amelyekben az elemzők a monetáris politika változására utaló jeleket keresik majd. Eddig csak a dallasi Fed elnöke, Robert Kaplan érvelt a 2022-es kamatemelések mellett, mára azonban kiderül, hogy Kaplan egy növekvő kórus része-e – ami nagyon valószínűtlen. Ebben az esetben ugyanis a dollár erősödhet, míg gyengülhet, ha egyedül marad a véleményével.

Ezt az álláspontot képviseli Joe Manimbo, a washingtoni Western Union Business Solutions vezető piaci elemzője is: ha a Fed fenntartja ezt a nagyon laza monetáris politikát, és a nyilatkozatok esetleg azt erősítik majd, hogy más jegybankoknál később szánja rá magát a szigorításra, az a dollár további erős leértékelődését eredményezheti. Ha azonban a munkanélküliségi adatok a vártnál gyorsabban javulnának – amire viszonylag kicsi az esély, mi­után az áprilisi adatok a márciusihoz képest enyhe romlást mutatnak –, és az infláció is magasabbra emelkedne az elemzésekben vártnál, az előbbre hozhatja a Fed kamatemelését. Más elemzők hozzáteszik, hogy az inflációs várakozások önmagukban is inflációt generálnak, ami tovább növelheti az esélyét a korábbi szigorításnak.

A Fed elhatározása azonban az, hogy az alacsony kamatlábak és kötvényvásárlás révén ösztönzi a gazdaságot, amíg a foglalkoztatás vissza nem tér a járvány előtti szintre. A termelés és a foglalkoztatás szintje ugyanis – az árakkal ellentétben – jóval elmarad a hosszú távú trendektől a járvány következtében. Ha a jegybank eltökélt szándéka a gazdaság élénkítése mindaddig, amíg a termelési és foglalkoztatási hiányosságok teljesen megszűnnek, akkor az árak nagyobb mértékű emelkedését is tolerálni fogja, miként ezt előre jelezte is. Főként azokban az ágazatokban szökhetnek különösen magasra az árak, amelyek a nyitást követően lassabban állnak helyre.

A Fed ezzel együtt is arra számít, hogy októberig megszűnik az árnyomás. Ám még ebben az esetben is jókora dilemmával találhatja szemben magát, ha egyszerre próbálja célba venni egyfelől a termelés és a foglalkoztatás folyamatait, amelyek hosszabb ösztönző időszakot igényelnek, másfelől az inflációs folyamatokat, amelyek talán sokkal rövidebb időt hagynak, és akár már fél év múlva szigorítást kívánnának. A jegybank eszközkészletével ugyanis csak e két probléma egyike kezelhető egy időben. Sokan úgy vélik tehát, hogy a jegybanknak nincs valódi választási lehetősége, mivel a gazdaság egyes ágazatai továbbra sem lábaltak ki a válságból. Így várhatóan addig marad a laza monetáris politika, amíg a munkanélküliségi ráta a 6,1 százalékos szintről visszaesik a járvány előtti 3 százalékos szint környékére, és a termelés kapacitáskihasználtsági rátája megközelíti a 75-78 százalékos szintet.