A vártnak megfelelő lett a júliusi amerikai inflációs adat, a fogyasztói árak havi összevetésben 0,5, éves bázison pedig 5,4 százalékkal emelkedtek. A Dow Jones elemzői a havi növekedést eltalálták, az egy évvel ezelőttihez képest 5,3 százalékos inflációt jeleztek a júniusi havi 0,9, illetve 5,4 százalék után. A maginfláció éves összevetésben 4,3 százalékos lett júliusban a júniusi 4,5 után, havi bázison pedig 0,3; júniusban 0,9 százalékot mértek.
A magas gyakorlatilag fel is emésztette az eddigi béremeléseket, amelyekre a munkaadók kényszerültek, hogy elegendő alkalmazottat találjanak a gazdaság újranyitása után.
Bár a Michigani Egyetem július végén készült felmérése szerint az amerikaiak mind nagyobb aggodalommal figyelik a folyamatosan növekvő fogyasztói árakat, egyelőre a politikusokkal és a jegybank szerepét betöltő Feddel együtt ők is úgy vélik, a magas infláció csak ideiglenes jelenség. Utóbbiak azzal érvelnek, hogy a gazdaság újranyitása következtében hatalmas lett a kereslet, amelyet a vállalatok nem voltak képesek teljesíteni az alapanyag- és munkaerőhiány miatt. Ezért emelniük kellett az árakat és a béreket, ami hozzájárul az infláció növekedéséhez. Az áremelkedés azonban megáll, mihelyt több ember tér vissza a munkaerőpiacra (részben azért, mert szeptember elején kifutnak a szövetségi segélypótlékok), illetve megszűnnek a fennakadások az ellátási láncban, és a Fed előrejelzése szerint az inflációs szint visszaáll a koronavírus-válság előtti kétszázalékos vagy az alatti szintre.
Azt azonban nemrégiben Jerome Powell, a Fed elnöke is elismerte, hogy az infláció hosszabb ideig maradhat magas, mint ahogyan korábban számították. Ennek ellenére a CNBC elemzői nem hiszik, hogy a friss adat jelentős hatással lenne a Fed politikájára.
A magas infláció azonban komoly károkat okoz a gazdaságnak még akkor is, ha csupán ideiglenes. Mivel már így is gyorsabban nőnek az árak, mint a bérek, ez egy idő után amerikaiak millióit késztetheti arra, hogy kevesebbet költsenek, márpedig a mintegy kétharmadát a fogyasztás adja, emlékeztetett elemzésében a MarketWatch.
A Fed bírálóinak fő aggodalma, hogy az infláció jövő év elején, sőt még később is jócskán a célként kitűzött két százalék fölött marad, ami afféle „különadóként” nyomja majd az amerikai gazdaságot, és arra késztetheti a jegybankot, hogy gyorsabban emelje az alapkamatot, mint ahogyan egyébként szerette volna.
Az aggodalmakat fokozza a koronavírus delta variánsának globális terjedése, emiatt ugyanis tovább megmaradhatnak az ellátási láncokban tapasztalható fennakadások, amelyek alapanyaghiányhoz vezettek az Egyesült Államokban, vagyis tovább pörgetik az inflációt.
Az amerikai gazdaság számára az infláció mellett egyre komolyabb problémát jelent a költségvetési hiány és az eladósodás is, amelyhez hozzájárul majd a szenátus által e héten elfogadott ezermilliárd dolláros infrastrukturális törvény, valamint a demokraták által tervezett 3500 milliárdos költségvetési határozat is, amely lehetőséget teremtene arra, hogy olyan, a demokrata adminisztráció által prioritásnak tartott ügyekre is költsenek, mint az egészségügy vagy a klímaváltozás. A szenátus már elfogadta utóbbi határozatot, és amennyiben ez a képviselőházban is megtörténik – amire minden esély megvan, hiszen a demokratáké a többség –, akkor a költségvetést mindkét ház megszavazhatja a republikánus törvényhozók nélkül. A szenátusi republikánusok vezetője, Mitch McConnell már korábban jelezte: mindent megtesznek majd, hogy megakadályozzák e „radikális” kiadási csomag elfogadását, amely „az Egyesült Államok történetének legnagyobb adóemeléséhez vezetne”. Csak maga az infrastrukturális törvény 256 milliárd dollárral növeli tíz év alatt a költségvetési deficitet a kétpárti szövetségi ügynökség, a Kongresszus Költségvetési Hivatala (CBO) jelentése szerint. Ez ellentmond a törvényt kidolgozó kétpárti csoport véleményének, amely szerint a törvényhozás új bevételekkel és kiadáscsökkentéssel képes azt finanszírozni.
