Németország modernizációra szorul, Európa pedig a németekre

Angela Merkel 16 év után távozik Németország éléről, általánosságban poztívnak tekintett öröksége mellett azonban kínzó problémákat is hagy maga mögött. Szinte minden elemzés ugyanazokat a gondokat sorolja fel: továbbra is bivalyerős ipara ellenére Európa legnagyobb gazdasága kimaradt a digitalizáció élvonalából, az elöregedő társadalomban akadozik a munkaerő-utánpótlás. 

A korszerűtlen oktatási rendszerrel évtizedek óta nem tudnak mit kezdeni, és a helyzet a járvány idején romlott. Merkel kormányzása alatt is sokszor kibukott, hogy a nehéz helyzetekkel nehezen birkózik meg a többszintű közigazgatás. Különösen a fiatalok körében vált népszerűvé a környezetvédelem ügye, ami azonban rengeteg pénzbe kerül, és ezt elő kell teremteni. A klímavédelmi elkötelezettségüket hirdető német pártok még a népszerű aktivista Greta Thunbergtől is nem várt pofont kaptak pénteken, amikor a svéd diáklány a Reichstag előtt összegyűlt több tízezer környezetvédő előtt kétségbe vonta a pártok – beleértve a Zöldek – elszántságát, és 

a világ egyik legnagyobb klímabűnözőjének nevezte Németországot.

Németországban a modernizációs beruházások számos területen elmaradtak az elmúlt évtizedben, 

csak a szinten tartásra futotta. Az utóbbi években a működőtőke-beáramlás visszaesett, miközben a nagy versenytársak – Kína és az Egyesült Államok – esetében erős maradt, és a versenyképességi rangsorban az ország már a 2017-es választások előtt pozíciót vesztett. A máshol a fejlődés motorjává váló startupokkal Németország mostohán bánik, 2020-ban a kockázatitőke-befektetések értéke a GDP 0,06 százalékát tette ki, szemben az amerikai 0,6 százalékkal. A hagyományos, műszaki tudást igénylő szektorok – mint az autóipar, a vegyipar, a gyógyszeripar – exportjára építő 

német modell még mindig működőképes, 

és az új kormánynak arra kell koncentrálnia, hogy megőrizze ezek versenyképességét – írták jegyzetükben az ING elemzői. Kína – amelynek súlya kereskedelmi partnerként és a világexportban is nagyot nőtt az elmúlt évtizedekben – hatalmas kihívást jelent: tulajdonképpen a német modellt másolva a feldolgozóiparban sok ezer „kis óriást” szeretnének létrehozni különböző szegmensekben, és mérföldes léptekkel haladnak az önellátás felé. Németország azonban nem – jegyzik meg.
Németországnak állami beruházási boomra és a magánberuházások felpörgetéséhez pénzügyi ösztönzőkre lesz szüksége – írta a Financial Timesban Erik Nielsen, az UniCredit főközgazdásza. 

Az alkotmányba foglalt adósságfék, amely szerint a hiány nem haladhatja meg a GDP 0,35 százalékát (és amit csak a válság idejére függesztettek fel), jelentős szerepet játszott a szükséges befektetések elmaradásában 

– tette hozzá.
A következő kormány számára alapvető kérdés lesz, mit kezdjenek az adósságfékkel. Az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmadot aligha sikerül elérni, de kínálkozik kerülő megoldás: ha a beruházásokat az adósságba be nem számító alapokba szervezik ki. 

Más kérdés, hogy ha a németek a maguk számára mozgásteret teremtenek, támogatnák-e az EU-ban a költségvetési szabályok lazítását. 

A pénzügyminiszter és kancellárjelölt Olaf Scholz eddig nem foglalt állást, a válasz a koalíció összetételén múlhat, és egy baloldali szövetség kínálja a legnagyobb esélyt az elmozdulásra – írták a Raiffeisen elemzői. Ami a külpolitikát illeti: Oroszországgal szemben egy olyan új kormány, amelyben részt vesznek a Zöldek, várhatóan még kritikusabbá válik, a lengyel és a magyar jogállamot illető bírálatok pedig akár még élesebbé is válhatnak, különösen, ha a középjobb CDU–CSU nélkül áll fel a koalíció – teszik hozzá.