Túl kevés, túl késő és túl szétszórt
– kritikusai így jellemzik az EU ez év decemberében nyilvánosságra hozott programját, a Global Gatewayt (GG – Globális kapu), amelynek ki nem mondott célja az új selyemút, vagyis az Övezet és út kezdeményezés (BRI) néven ismert, 2013 óta futó és dinamikusan növekvő kínai globális infrastruktúra-projekt ellensúlyozása. Míg az utóbbi esetében – legalábbis nyíltan – nincs szó politikai célokról, addig a dupla G irányát erősen politizált fogalmak – többek között az európai, demokratikus értékrend – elterjesztésének a szándékai jellemzik.
Aránytalan a rendelkezésre bocsátott keretösszegek különbsége is – írja a Figyelő. A Globális kapu az Európai Bizottság december 1-jei sajtóközleménye szerint a 2021–27-es időszakra 300 milliárd euróig terjedő összegben határozza meg a projekt kapcsán mozgósítandó beruházási pénzeket. Az új selyemút esetében ennél egy nagyságrenddel nagyobb, 4000 és 8000 milliárd dollár közötti keretösszegről beszélnek. Ugyanakkor nagy hiba lenne lebecsülni az EU mint a világ legnagyobb kereskedelmi integrációs egysége GG programját.
Ebből egyébként Magyarország is profitálhat,
noha a részletek kimunkálása a részt vevő tucatnyi európai, az unióhoz kötődő szervezetben hosszabb időt vehet igénybe.
Viszont az európai erőfeszítések hatékonyságát növeli, hogy a GG-t brüsszeli szándékok szerint összehangolják a G7-csúcson a Joe Biden-kormányzat által kezdeményezett hasonló jellegű tervvel, az Építsünk fel ismét egy jobb világot (B3W) elnevezésűvel. Amely persze még az EU-s programnál is szerényebb mértékű: 2035-ig a feltörekvő országok tekintetében évente 1,5–2,7 milliárd dolláros befektetéseket koordinálna. Ebben amerikai szervezetek (USAID, EXIM Bank, USTDA) vinnék a prímet, de Németországot a Kreditanstalt für Wiederaufbau állami beruházási-támogatási bank képviselné.
Milyen új pénzügyi eszközökkel operál a Global Gateway? Ezek legtekintélyesebbje a Fenntartható Fejlesztés Európai Alapja Plusz (European Fund for Sustainable Development Plus – EFSD+), amely egy 135 milliárd eurós garantált beruházási alap felett rendelkezik. Ezeket az invesztíciókat infrastrukturális projektek finanszírozására lehet majd felhasználni. Az EU központi költségvetése mindezt 18 milliárdos vissza nem fizetendő támogatásban részesíti. További 145 milliárd eurót pedig az európai, a kereskedelmi bankok finanszíroznak Brüsszel felügyeletével. Érdemes kitérni a GG megvalósítását, a beruházási források mozgósítását támogató segédeszközökre is, amelyek az uniós intézmények, programok dzsungelében megoldást kereső hazai érdeklődők eligazodását szintén előmozdítják. Ilyen például a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz – Globális Európa (NDICI – Global Europe), az Előcsatlakozást Támogató Eszköz (IPA) III., továbbá az Interreg, az InvestEU és az Európai Horizont (Horizon Europe – az EU kutatási és innovációs programja).
Igen fontos, a tagországok külkereskedelmét érintő jelzés:
Brüsszel most vizsgálja meg egy európai exporthitelrendszer felállításának a lehetőségét.
Ez kiegészítené, uniós szintre emelné a tagállami szintű exporthitel-biztosító intézmények tevékenységét, és katonai szaknyelven szólva növelné a közösség összesített tűzerejét. Elsősorban az uniós tagok külső piacokon való sikeresebb szereplését alapozná meg. Brüsszel ez ügyben jelentős pragmatizmust mutat, amikor elismeri, hogy ezeken a külpiacokon az EU országainak a versenytársai komoly állami támogatást kapnak. Az európai exporthitelrendszer – feltéve, hogy hatékonyan és bürokráciamentesen alkalmazzák – nagy segítséget nyújthat az uniós vállalatok sikeres külpiaci szerepléséhez és harmadik államokban az ottani infrastruktúra kiépítésében való részvételhez.
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható.
