Ukrajna orosz megszállását követően az Európai Tanács úgy határozott, hogy az uniónak a lehető leghamarabb teljes mértékben meg kell szüntetnie az orosz gáz-, olaj- és szénimporttól való függőségét. Az Európai Bizottság ezért előterjesztette a REPowerEU tervet, amely a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentése és az energiaellátás uniós szintű diverzifikálása révén kívánja növelni az uniós energiarendszer rezilienciáját. Ez a célkitűzés a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközön (RRF) keresztül valósul majd meg: az azt támogató intézkedéseket a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek REPowerEU-fejezetei tartalmazzák majd – áll az uniós számvevők közleményében.
Ukrajna orosz inváziója nyomán reflektorfénybe került a gáz-, olaj- és szénimporttól való függőségünk: az uniónak feltétlenül cselekednie és gyorsan reagálnia kell a fokozódó energiabiztonsági aggályokra
– jelentette ki Ivana Maletic, a véleményért felelős számvevőszéki tag.
Úgy véljük azonban, hogy a REPowerEU a jelenlegi formájában nem feltétlenül képes gyorsan azonosítani és végrehajtani az unió energiabiztonságára és -függetlenségére közvetlen és legnagyobb hatást gyakorló uniós stratégiai projekteket.
Bár a javaslat átfogó áttekintést nyújt a kontextusról és a fő kihívásokról, a számvevők több következetlenségre is rámutatnak a REPowerEU kialakításában. Míg a terv célkitűzése az unió egészére összpontosít, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt a tagállamok által javasolt intézkedések révén hajtanák végre. A számvevők szerint ez kockázatos a felmerülő kihívások stratégiai kezelése szempontjából, és oda vezethet, hogy egyes projekteket, amelyek az egész uniónak stratégiai jelentőségűek, nem a REPowerEU-n keresztül finanszíroznak majd.
A Európai Bizottság becslése szerint a REPowerEU céljára – ezen belül az orosz fosszilis tüzelőanyagok behozatalának 2027-ig történő fokozatos megszüntetéséhez – további 210 milliárd euró értékű beruházásra lesz szükség. A rendelkezésre bocsátott kiegészítő finanszírozás teljes összege azonban csak 20 milliárd euró;
a többi finanszírozási forrás kívül esik a bizottság hatáskörén, és attól függ, hogy a tagállamok hajlandók-e erre a célra felhasználni a fennmaradó RRF-hiteleket, vagy forrásokat átcsoportosítani más uniós szakpolitikáktól, különösen a kohéziós és vidékfejlesztési politikától. Ezért az uniós számvevők figyelmeztetnek, hogy
a ténylegesen rendelkezésre álló teljes finanszírozási összeg nem feltétlenül lesz elegendő a becsült beruházási igények fedezésére.
A számvevők szerint a pénzeszközök tagállamok közötti tervezett elosztása szintén problémákat vet fel. Mivel azokat ugyanolyan arányban osztanák szét, mint kezdetben a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz forrásait, az allokációk nem tükröznék sem a REPowerEU jelenlegi kihívásait és célkitűzéseit, sem pedig a tagállamok sajátos szükségleteit. A REPowerEU-fejezetek benyújtására nem írnak elő konkrét határidőt, ezért kisebb valószínűséggel sikerül majd azonosítani a határokon átnyúló projekteket és ösztönözni a megvalósításukat.
Nem állnak rendelkezésre összehasonlító elemzések, ezért kisebb a stratégiai rálátás arra, hogy mely projektek képesek a legnagyobb mértékben hozzájárulni az unió energiabiztonságához és energetikai függetlenségéhez.
Véleményükben a számvevők emellett a REPowerEU-t érintő más hiányosságokra is rámutatnak, egyebek között a beszámolás, a nyomon követés és az értékelés, valamint a REPowerEU-fejezetek benyújtása és értékelése terén.
