Döbbenetben az EU: a született német és svéd elmegy és nem jön vissza – Közép-Európán meg fogunk lepődni
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságAz európai migrációs adatok bonyolultak és szégyenlősek: a népesség kicserélődésének mértékéről ritkán szólnak a hivatalos jelentések. Az EU migrációs pkatumának június 11-ei életbe lépése küszöbén született egy új elemzés, rendhagyó módon nem az állampolgárság, hanem a születés alapján számolva. Már az is érdekes, hogy a németeken és a svédeken kívül kik hagynak ott csapot-papot, a méretek meghökkentőek, és a jelentés a mi régiónkat illetően is szolgál meglepetésekkel.
Európa csendes kivándorlása – ezt a címet viseli a DataPulse Research német adatkutató és elemző műhely tanulmánya.
Évről évre több százezer, Európában született és felnőtt ember hagyja el a kontinenst, és nem tér vissza
– folytatják. Az adatokat 2024-re koncentrálva tekintették át, és csak ebben az évben
- Németország 91 ezer,
- Olaszország 65 ezer,
- Spanyolország 31 ezer
olyan embert veszített el, akik ott születtek.
A "csendes" szó a címben arra utal, hogy az egyébként hatalmas mennyiségű és szövevényes európai migrációs adatok az állampolgárságra koncentrálnak, ami még a számok bonyolultsága mellett is sok mindent elfed, hiszen változékony. A születés azonban nem, és e tekintetben a migrációs pakrum Európájának jelentései elég szemérmesek, ha nagyjából azért így is látszik, mi történik.
Hozzá kell fűzni: most még nem, de a bevándorlás tömegessé válása és a generációinak halmozódása következtében idővel ebből is kevesebbet olvashat – egyre több bevándorló hátterű európai válik helyben születetté a statisztikákban
Német elvándorlás, és a többiek: van amin nem lepődünk meg annyira, de van amin talán igen
Először tekintsünk a 2024-es rangsorra.
A kutatás nem minden EU-tagállamot foglalt magába, csak 18-at, és az alapkövetkeztetése, hogy szinte mind több helyben születettet veszített, mint amennyit nyert. Igen, "nyerni" is lehet, hiszen az áramlás nem egy irányú, vannak olyanok is, akik hazatelepülnek.
Korábbi elemzésekből, nem a DataPulse-tól tudjuk: a magyarok esetében a korábbi nettó elvándorlási trend már megfordult. De hol nem? Ezt azért is érdemes megvizsgálni, mert nálunk és másutt is az elvándorlás megindokolásához olyan hamis sztereotípiák fűződtek mint: "itt nem lehet megélni", "itt nem lehet élni".
Ezeknek a tételeknek a bebizonyosodott hamisságáról már az is meggyőzhet – ha a visszavándorlás nem –, ha rátekintünk, mi történik azokban a "gazdag" országokban, ahová tőlünk (is) vándoroltak, és akik – emlékezhetünk rá – a múltban súlyos szavakkal, demográfiai és munkaerőérvekkel ostorozták a magyar kormányzatés a régióban mások bevándorlásellenes politikáját.
Miközben a németeknek, vagy a svédeknek kellett a magyar munkás és orvos, ezer lakosra számítva Németországot csak 2024-ben nettó 1,08 helyben született hagyta el, Svédországot 1,23. A legnagyobb vesztesek között van Olaszország (1,1) és Belgium (1,23 is).
Most jön a horribilis példa. A negatív listát a világ egyik leggazdagabb országa vezeti, Luxemburg, 2,35-ös mutatóval.
Kevésnek tűnik az elvándorló? Nézzük meg közelebbről
Ha az alig ezrelék feletti számok aprónak tűnnek, nézzük meg kicsit jobban. Egyetlen évről van szó, és még egyszer: ez a nettó szám, tehát az érkezők számból kivinva a távozókat.
A számunkra gazdag Németország 91 ezer itt született és felnevelt embert vesztett nettó értelemben, csak 2024-ben, nem úgy, hogy meghaltak, hanem hogy elmentek, és ennél még többen, hiszen volt, aki visszajött.
A legszembetűnőbb a közelmúltbeli trendben a hazatérők számának meredek visszaesése
– emeli ki a tanulmány. Míg 2019-ben 66 460, Németországban született ember tért vissza külföldről, addig 2024-re ez a szám 49 488-ra csökkent, ami 26 százalékos visszaesést jelent.
Még tágabbra nyitva a visszatekintést:
Németország legalább 2005 óta minden egyes évben több, az országban született állampolgárt veszített el, mint amennyit visszanyert.
A nettó veszteség 2024-ben 91 067 fő volt, 2005 óta pedig összesen több mint egymillió ember, ami meghaladja Köln teljes lakosságát. Annyit körülbelül, mint ahányan Brüsszelben érnek.
Ez még mindig "csak'" egymillió a 80 milliósnál is nagyobb német népességből. A népességcsere üteméről akarunk képet nyerni, azt is érdemes megnézni, hogy alakult közben a német népesség egésze.
Büszkén mondhatják: a népesség a 2005-ös 82,4 millióról 2010-re ugyan 80,3 millióra csökkent, de 2015-re már 82,2 millióra nőtt újra, majd 2024-re már 83,6 millióra. Eközben a helyben születettek elvándorlása szakadatlanul folyt, a számok alapján tehát leszámolhatunk egy másik sztereotípiával.
A legtöbben úgy emlékezhetünk, hogy a tömeges bevándorlás üdvözlését fémjelző, és Angela Merkel kormányzásához kötött Willkommenskultur a 2015-ös hullámmal kezdődött. Valójában a népesség lecserélődése a 2005-ben hatalomra került kancellár országlásának zömére jellemző és országlása kezdeti éveinek demográfiai kudarca után pörgött fel.
De mi van Közép-Európával? Ez is elég meghökkentő
Eközben, a mi régiónkra az EU-csatlakozás utáni évektől az elvándorlás felpörgése volt a jellemző folyamat, nem csak Magyarországot illetően, vannak olyan országok, ahol még súlyosabb volt. A 2015-ös tömegbevándorlás utáni korszak a régió esetében speciális volt és sok tekintetben más, mint az akkor erősen bevándorláspárti Nyugaton.
- Itt kevésbé üdözölték az eltérő kultúrájú bevándorlók tömegét,
- azok nem is ide tartottak, hanem a gazdagabb EU-tagokba,
- az ukrajnai háború miatt a régióba nagy tömegben érkeztek ukránok,
- az elmúlt években pedig a régió országai az ideiglenes tartózkodásra érkező vendégmunkásokra "tettek" a bevándorlók helyett. Magyarország ebben sem lógott ki a sorból.
Ha a DataPulse friss összesítését nézzük, a régió a itt születettek nettó elvándorlása tekintetében látványosan kettészakadt. (Magyarország nem szerepelt az elemzésben.)
Az összes ország közül csak kettő volt, ahol a nettó mutató pozitív, mindkettő a régiónkban van: Litvánia (2,67) és Bulgária (0,88). Mi tesszük hozzá: korábban mindkettő nagyon sok embert vesztett, ez most megfordult. Nem az euróövezeti belépés hatására, a dátumok nem stimmelnek ebben a tekintetben, hiszen a baltiak sokkal előbb léptek be, a bolgárok pedig csak most.
Némileg mínuszban voltak 2024-ben ugyanakkor a csehek, a slovénok és a szlovákok, erősebben (-0,88-as mutatóval) pedig a horvátok is, akik – írtunk róla –, egy katasztrofális elvándorlási trendet állítottak meg az elmúlt években, a gazdaságukat jórészt azzal megmentve, amit Magyar Péter kormánya nálunk tüstént elvetett: a vendégmunkások bevonzásával. Igen, többek közt filippinókkal.
A szomszéd, aki nem fél a vendégmunkástól: miért működik a horvát modell, és miért bukhat meg a magyar?
Lekörözi a gazdaság növekedése a magyarét a szomszéd országban, amely pont az ellenkező utat választotta, mint a Magyar Péter vezetése alá került Magyarország. A vendégmunkás náluk nem ellenség, hanem a versenyképességhez és a gazdagodáshoz segítő szövetséges, aki katasztrofális demográfiai sebeket ütő folyamatokat segített megfordítani.
Eközben "bezzeg-Románia"
Végezetül, még egy meglepetés a tanulmányból. Hatalmas mennyiségű munkaerőt veszített a múltban Románia. Őket 2024-ben sokan még a "bezzeg" jelzővel emlegették Magyarországon, mielőtt tavaly a korábbi jólétjavító költekezést követően súlyos megszorításokat kényszerül elkezdeni.
Még a megszorítások előtt, a fogyasztás nekibuzdulását hozó 2024-es évben is folytatódott a Romániában születettek kivándorlása: a DataPulse -1,15-ös mutatót számolt, ami szinte ugyanannyi, mint a litvánok ugyancsak euróval fizető szomszédjáé, Észtországé.
