Olaf Scholz német kancellár népes gazdasági-politikai küldöttséget vezetve november első hétvégéjét várhatóan a Mennyei Birodalom fővárosában tölti. A látogatást komoly aggodalmak előzik meg Brüsszelben. Az uniós vezetés egyszerűen nem tudja, hogyan kalkuláljon, tart attól, hogy Berlin kiszámíthatatlan, különutas politikába kezd.
Különleges jelentőséget ad az útnak, hogy Olaf Scholz lesz az első mértékadó nyugati vezető, aki Pekingbe utazik a KKP 20. kongresszusának vége, a kínai pártfőtitkár újraválasztása óta. A német kancellárt aggaszthatja, hogy a romló európai, németországi konjunkturális helyzetben a német–kínai 2022 első háromnegyed évében kevesebb mint 1 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakának szintjét, miközben az olaszoké csaknem 14 százalékkal bővült. Igaz, így is hatalmas, több mint 173 milliárd eurós forgalomról beszélünk, amelyben a Németországba irányuló kínai négymilliárd euróval haladta meg az onnan származó importot.
Rekordszinten a beruházások
Az ukrán háború eseményei felgyorsították az EU újabb kori gazdaságtörténetének egyik legnagyobb váltóállítási tervét, a Kína-függőség csökkentését. Ez a politikailag korrekt, az Atlanti-óceán mindkét partján elfogadott cél azonban – finoman fogalmazva is – vegyes visszhangot váltott ki Európa, Németország nagyvállalatainak körében. Az üzleti szféra arra számított, hogy a háború által kiváltott gazdasági visszaesést a kínai kapcsolatok javulása kompenzálhatja.
A berlini és a brüsszeli figyelmeztetésekre fittyet hányva több német nagyvállalat nagy beruházásokra készül Kínában.
A BASF idén szeptemberben indította el Dél-Kínában a legnagyobb invesztícióját, amelynek értéke a befejezésig, 2030-ig eléri a 10 milliárd eurót. Németország vállalatai 2022 első felében rekordot értek el. A Global Times című pekingi pártlap hosszasan taglalja, hogy ez beruházási csúcsnak számít.
A Handelsblatt értesülései szerint a Siemens szintén nagyarányú kínai fejlesztésre készül, mégpedig az egyik legkényesebb szegmensben, az ipar digitalizációjában. Scholzot számos vállalati csúcsvezető elkíséri Pekingbe: Roland Busch, a Siemens vezérigazgatója, Oliver Blume a Volkswagen első embere, Belén Garijo, a Merck vezérigazgatója, Christian Sewinggel, a legnagyobb német bank, a Deutsche Bank, és Martin Brudermüller, a BASF első embere is ott lesz a kormánygépen. A német lap szerint velük tart a BioNTech képviselője is, a német gyógyszergyár ugyanis erősen érdekelt abban, hogy a Covid–19 oltóanyagának használatát a kínai hatóságok engedélyezzék.
A német nyomulás Kínában nem a legjobb előjel Brüsszel külgazdasági-külpolitikai csapatának, amely most Dél-Amerikával és Ázsia más részeivel építené ki együttműködését, ellensúlyozandó a Kínában tervezett csökkentést. Nagy reményeket fűznek az évtizedek óta húzódó, szabadkereskedelmi egyezmény megkötésével megkoronázott tárgyalások sikeres lezárására a Mercosur-négyekkel (Brazília, Argentína, Uruguay és Paraguay). Csakhogy éppen ezen a terepen is Kínával kell felvenniük a versenyt, amely hasonló megállapodásról tárgyal – egyelőre Uruguayjal és Brazíliával.
Kína már ott van, az EU csak szeretne
Kína külgazdasági kapcsolatai Dél-Amerika egészével (hozzászámítva a karibi térséget is) dollárban számolva csaknem kétszeresen múlják felül az EU teljesítményét. Tizenkilenc dél-amerikai ország kapcsolódott be Kína globális infrastrukturális-külkereskedelmi programjába, az Új selyemútba (Belt and Road Initiative – BRI). Az EU Josep Borrell főmegbízott vezette külügyi apparátusa október végén terjedelmes dokumentumban elemezte a helyzetet. Kína és a vele együtt emlegetett Oroszország a gazdasági-katonai együttműködésre (árucserére, fegyverszállításra) összpontosít, az EU elemzése viszont hosszasan taglalja a dél-amerikai emberi jogi helyzetet. Persze az EU-t Dél-Amerika mint nyersanyagforrás is érdekli. A fenti dokumentum kiemeli:
bolygónk ritkaföldfémjei és más, a mai élenjáró technológiákhoz szükséges elemei készletének mintegy 40 százaléka Latin-Amerikában van.
Brazíliában jelentős nióbium-, Kolumbiában coltan- (tantál), Bolíviában, Argentínában és Chilében lítiumkészletekről tudnak. A Buenos Airesben megjelenő Clarin cikke szerint a kontinens jóval szegényebb, mint Nyugat-Európa, ezért a lakosság döntő részének fontosabb a gazdaság, mint a jogállamiság aktuális helyzete.
