Jelen állapotában egyszerűen alkalmatlan arra az áruszállítási hálózata, hogy kihasználja a különböző szállítási módozatok előnyeit, ehelyett szinte mindent kamionok visznek A-ból B-be, ami lehetetlenné teszi, hogy tartsuk a környezetvédelmi célokat – ez az Európai Számvevőszék legújabb jelentésének végmegállapítása.
Fotó: Getty Images
A számvevők kritikus márciust futnak: a hó elején a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos legfőbb uniós helyreállítási alapról, a 724 milliárd euró (276 ezer milliárd forint) összegű helyreállítási és rezilienciaépítési eszközről (RRF) tettek közzé dörgedelmes jelentést, majd a kohéziós és mezőgazdasági alapoknál jelezték, hogy nincs rend az összeférhetetlenség terén.
Most az úgynevezett intermodális árufuvarozás került terítékre, ami azt takarja, hogy a különböző szállítási módok – közút, vasút, vízi vagy légi út – előnyeit sikerül-e kihasználni: a rövid válasz, hogy egyáltalán nem.
Még csak el sem indultunk a kisebb szennyezés felé
Noha az EU 2014 és 2020 között 1,1 milliárd eurót (423,2 milliárd forintot) fordított az intermodalitási projektek támogatására, manapság az Európai Unióban az áruk háromnegyedét közúton, jellemzően kamionnal szállítják.
Ez jelentős szennyezéssel jár, ami aláássa a környezetvédelmi célok elérését.
„Amint azt az európai zöldmegállapodás is leszögezi, a közlekedés szén-dioxid-mentesítése elengedhetetlen az üvegházhatásgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló uniós célkitűzések teljesítéséhez – jelentette ki Annemie Turtelboom, az ellenőrzést vezető számvevőszéki tag. – Az intermodalitás kulcsfontosságú eszköz ebben, mégsem mondható, hogy az uniós teherszállítás úton volna ennek megvalósítása felé.”
Nincsenek egyenlő esélyek
A mostani riport alapját az a vizsgálat adta, amely három fő európai kereskedelmi forgalmi tengelyt elemzett: a Rajna–Alpok folyosót (Belgium és Hollandia irányából Olaszország felé), az északi-tengeri–balti folyosót (Lengyelország és Németország között), valamint az atlanti–mediterrán folyosót (Németországból Franciaországon át Spanyolország felé).
A találatokat összegző, Nem fognak egyhamar eltűnni a kamionok az unió útjairól című tanulmányban a számvevők kifejtették:
a vonatok és uszályok egyelőre nem versenyezhetnek egyenlő esélyekkel a kamionokkal és a tehergépkocsikkal, amelyek rugalmas szállítási módnak számítanak, ráadásul gyakran a leggyorsabbak és legolcsóbbak, csak közben a legszennyezőbbek is.
Történtek ugyan kísérletek arra, hogy a teherszállítást eltereljék a közútról, de ezek nem jártak sikerrel, pedig a problémát meg kell oldani, ha az EU el akarja érni zöldcélkitűzéseit.
Még mindig papírozgatnak
A fő gond, hogy nem létezik célzott, közös stratégia, az intermodalitás szélesebb körű elképzelésekbe épül be, amelyek mennyiségi célokat határoznak meg a vasúti és belvízi utak igénybevételének növelésére. Ezek viszont nem kötelező erejűek, az egyetlen, kifejezetten az intermodális árufuvarozásra vonatkozó uniós jogszabály, a kombinált szállításról szóló 1992. évi irányelv elavult és hatástalan.
Fotó: Shutterstock
Olyan példát is hoztak, hogy az előírások szerint a modern, digitalizált munkafolyamat helyett a vasúti vagy kikötői hatóságoknak ma is papíralapú dokumentumokat kell bélyegezgetniük. Továbbá az országok sok esetben késésben vannak a tekintetben is, hogy az infrastruktúra megfeleljen az uniós jogban meghatározott műszaki követelményeknek.
Mindezek nyomán az Európai Számvevőszék szerint irreális a 2030-ra, illetve 2050-re tervezett cél, hogy a vasúti forgalom a kétszeresére, a vízi a másfélszeresére növekedjen.
