Nő a vállalatok aggodalma, hogy a nemzetközi versenytársakhoz képest gyengül Németország pozíciója a beruházásokért folyó versenyben, pedig a másfél éve kormányzó szociáldemokrata Olaf Scholz kancellár „a gazdasági csoda éveiben” reménykedik – írta a Handelsblatt című üzleti lap.
Nem rövid a lista, mi mindenben maradnak alul a németek. A költségek szintjét tekintve – magas energiaáraikkal – már jó ideje csökken a versenyképességük, különösen az iparban, a bürokrácia fojtogató. Más országok többet kutatnak, fejlesztenek, és a németek előtt járnak digitális innovációban. A lemaradás nem csak globális: még más európai gazdaságok is eléjük kerültek.
A németországi Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) és a Roland Berger éves felmérése szerint idén már csak a vállalatok 34 százaléka minősítette jó vagy nagyon jó befektetési célpontnak Németországot, a tavalyi 59 és a 2021-ben mért 63 százalékkal szemben, ami riasztó trendet tükröz.
Nő az aggodalom a képzett dolgozók hiánya és a hosszadalmas engedélyezési eljárások miatt
– idézte a lap a kamara elnökét, Simone Mennét.
Különösen a műszaki foglalkozásokban hiányzik a képzett munkaerő, és nem csak olyan területeken, mint a szoftverek. Például ezzel szembesülne az amerikai Amazon is – egy nagy foglalkoztató –, ha új logisztikai központot akarna létrehozni Németországban. Miközben Európában vannak más lehetőségek is, egyebek közt az is fontos, hogy hol mennyibe kerül az energia – és Németországban sokba.
Tavaly a nemzetközi vállalatok 892 németországi beruházási projektet jelentettek be, 1 százalékkal kevesebbet, mint 2021-ben, és ennél egy évtizeddel ezelőtt is több volt – mindez az EY elemzéséből derült ki, amelyet még a publikálása előtt megszerzett a lap.
A számok ébresztőt kell hogy fújjanak a gazdasági csoda éveiben reménykedő Olaf Scholznak – írja a lap. Ezenközben a francia projektek száma 3 százalékkal 1259-re nőtt a megelőző évi 24 százalékos felívelés után. A németeket még a Brexit következményeivel küszködő Egyesült Királyság is megelőzi 929 projektjével, ami ugyan 6 százalékos csökkenést jelent, de az is látszik, hogy az amerikaiak számára európai hídfőállás maradt.
A francia és az amerikai minta
A Handelsblatt ellenpéldaként Franciaországot és az Egyesült Államokat emeli ki.
A franciák az elmúlt években jelentős üzletbarát gazdasági reformokat indítottak el, amelyekre Berlinnek nem volt válasza. Az amerikaiak pedig tavaly előálltak az inflációcsökkentési törvénybe foglalt gigantikus, 3000 milliárd dollár összértékű beruházástámogatási programmal, látható következményekkel a német versenytársak számára.
A francia reformok eltörölték a vagyonadót, csökkentették a társasági adókat, és rugalmasabbá tették a munkaerőpiacot, a tőkejövedelem új, egységes adója egyszerűsíti a számolást, és a hatalmas társadalmi ellenállás dacára keresztülnyomták a emelését is. A gazdaság szépen növekedve meg is hálálta az erőfeszítéseket Franciaországban. Náluk a legnagyobb beruházók az amerikaiak, 248 projekttel, és ezt más európai ország nem tudta utánuk csinálni.
Reménysugarak: az energiaárak és Közép-Európa
Az amerikaiak azért Németországban is a legfontosabb külföldi beruházók maradtak, a lap értékelése szerint azért, mert előretekintve bíznak a javulásban, és ebből az EY idei számai is mutatnak valamit. A válaszadók aránya, akik a három legfontosabb európai célpont közé sorolják Németországot a tavalyi 42 százalékról 62-re emelkedett, és ebben mögöttük járnak a maguk 47 százalékával a franciák és 43-mal a britek.
A remény fő forrása az enyhülése, az orosz függőség csökkentése és az energiaárak zuhanása, bár a hatás nem azonnali, hiszen a vállalatok különböző időtávokra kötötték le szerződéseikben az energiát.
Egy másik reménysugár, amelyet pedig a kínai függőség csökkentésének a szándékával hoz összefüggésbe a Handelsblatt, hogy Németország földrajzilag ott marad, ahol van, összekötő kapocsként Nyugat- és Kelet-Európa között, és ha Kínától kevésbé függne, helyette erősítheti gazdasági kapcsolatait Közép-Európával. Ez a geoföldrajzi megfontolás a lap szerint főszerepet játszott abban is, hogy az Intel Magdeburgba telepíti új európai csipgyárát, bár a rossznyelvek szerint voltak más megfontolások is.
Pofátlanul alkudozik az Intel a német kormánnyalAz Intel tavaly év végén elhalasztotta az európai csipgyártás felpörgetése szempontjából fontos magdeburgi gyárának építkezését, és most további támogatást kér a német kormánytól. |
Ha a lap latolgatásai reálisak, a német beszállítói láncok átrendezése Kína helyett a régiónkba a számunkra kedvező lehet, miközben a német gazdaság hanyatlása ennek az ellenkezőjét jelenthetné, annyira kiemelkedően fontos gazdasági partner Közép-Európa számára Németország.
A lap azt nem elemzi, összességében milyen hatásokkal járna a német gazdaság számára a leválás Kínáról, a világ második legnagyobb gazdaságáról, amely a németek legfontosabb külkereskedelmi partnere. Ezt a leválást az elmúlt években balra tolódott német politikában sokan erőteljesen sürgetik, miközben az is látszik, hogy a problémát a kormánykoalíció egésze se kiköpni, se lenyelni nem tudja.
Kiválóan szemlélteti ezt a hatalmas hamburgi kikötő egyik termináljának eladása körüli huzavona. A vevő a kínai állami tulajdonú Cosco, az üzlet a korábbi hírek szerint a Peking elleni felindulás jegyében megfeneklett. Szerdán azonban a Politico híradása szerint a német kormány közölte: októberi döntésének megfelelően tovább haladnak az üzlettel.
Egy dolog bizonyosnak tűnik: a német gazdaság az utóbbi időben nem működik kimondottan acélosan, és nem engedhetik meg maguknak, hogy alulmaradjanak a külföldi beruházásokért folytatott versenyben.
Szinte minden elromlott a német gazdaságban, kivéve a milliomosok számátSorban jönnek ki a rosszabbnál rosszabb gazdasági adatok Németországban, hétfőn az ipari termelés méretes visszaeséséről számolt be a Destatis. Halvány vigasz nálunk, hogy a legalább évi egymillió eurót keresők száma nőtt a legutóbbi összesítés szerint. A német gazdaságtól erősen függő Közép-Európa számára még ennyi vigasz sincs. |
