A moszkvai Argumenti i Fakti (Érvek és tények) című lapban akár üzenetként is felfoghatók Alekszandr Hodakovszkíj, a Donyecki Népköztársaság nevű, már Oroszország részeként elkönyvelt entitás egyik katonai parancsnoka, a helyi Roszgvargyija vezető tisztje szavai: „a kanadaiak több lépéssel előttünk járnak, és amit láttunk, annak riadóztatnia kellene az illetékeseket”.
A csodafegyver
Ez egy műszaki-haditechnikai jellegű beismerés, amit egy az oroszok kezére került kanadai gyártmányú készülék tanulmányozása váltott ki. Ezzel egy időben Justin Trudeau kanadai kormányfő ismét Kijevbe látogatott, és találkozott Volodimir Zelenszkij ukrán államfővel. A szóban forgó készülék feltehetően egy bonyolult rádióelektronikai figyelő-azonosító berendezés, amely valós idejű információkat szolgáltatva
nemcsak az ellenséges drónkezelő pontos helyét méri be, hanem a drónnak tartózkodási pontját is.
Ehhez jelentős mennyiségű megfigyelődrón-kapacitás kell, amely adatai alapján háromszögeléssel, plusz katonai szenzoros-távközlési műholdak bevonásával megállapítja az ellenséges jelforrások, a mi esetünkben az oroszországi drón és irányítója többé-kevésbé pontos helyét. Minél több a „baráti” drónadat, annál pontosabbak az adatok. A drón irányítóját ezt követően tüzérségi vagy légi csapással kikapcsolják, a drónt pedig a légvédelem lövi le.
Hodakovszkíj beismerése többirányú üzenetet hordozhat: egyrészt, hogy az orosz katonai vezetésnek többet kéne foglalkoznia az ukrajnai fronton harcoló egységek felszerelésével. Másrészt, hogy a némelykor felsőbbséges, az ellenfél képességeit lekicsinylő kommunikációt vissza kéne fogni, mert az ellentétes hatást válthat ki. Harmadszor: üzenet az oroszországi katonai-ipari komplexumnak, amely a korábbi évek tapasztalata alapján makacsul azt állítja, hogy az orosz rádióelektronikai felderítő-elhárító rendszerek jobbak, mint a nyugatiak, de legalábbis egyenértékűek azzal.
Irán vette a lapot
Ukrajna – pontosabban az ukrán hadsereg által alkalmazott nyugati rendszerek – bebizonyították a drónos hadviselés, felderítés-csapásmérés fontosságát a korszerű hadseregek számára. Oroszországnak módjában állt volna idejekorán levonni a következtetéseket és nekilátni a fejlesztésnek. Ezelőtt bő egy évtizede az iráni hadsereg épp egy oroszországi berendezés, az Avtobaza Kvant 1L222 alkalmazásával térítette el és kényszerítette leszállásra egy iráni repülőtéren az USA szupertitkos, máig használt, nagyobb méretű felderítő drónját, az RQ–170 Sentinelt.
Moszkva ennek révén hozzájuthatott, Pekinggel és talán Phenjannal együtt az amerikai technológiai megoldásokhoz, ám
a jelek szerint az orosz hadmérnökök 2011–12-ben még nem ismerték fel a drónok fontosságát.
Teherán viszont vette a lapot, és komoly iparággá fejlesztette a katonai drónok gyártását. Oroszország most kemény valutáért százszámra vásárol viszonylag olcsó iráni drónokat, és próbálja a hazai drón-, illetve elektronikai ipar ösztökélésével behozni a lemaradást.
Dróndömping
Eközben Ukrajna a nyugati drónok bőségzavarában szenved. Tucatnyinál több gyártmányt alkalmaznak. Ahány drón, ahány gyártó, annyi megoldás, amit nem kis feladat egy többé-kevésbé egységes rendszerbe belefoglaltatni és hatékonyan működtetni. A háború kezdetén sokat lehetett hallani a török Bayraktar TB2 felderítő-csapásmérő drónról. Egy ideje viszont csend van. Vélhetően a készletek elfogytak, és a tavaly beharangozott ukrán–török dróngyártó kapacitást nem sikerült megteremteni. Pedig Tarasz Borovok ukrán zeneszerző még hazafias, harcra lelkesítő dalt is komponált Bayraktar címmel.
Az ukrán hadiipar egyik büszkesége, a Motor Szics repülőgépmotor gyár 2021-ben együttműködési szerződést írt alá a Baykar Makina török üzemmel. Az idei adatok szerint legkorábban 2024–2025-ben lehet valami a közös vállalkozásból. Ettől függetlenül a Motor Szics kisebb méretű sugárhajtású motorok szállítását vállalta a Baykar legújabb drónjaihoz, az Akincihez és a Kizilelmahoz.
Még a háború előtt a Motor Szicsre a kínaiak akarták rátenni a kezüket, de Kijev hathatós amerikai segítséggel elhajtotta a rámenős keletieket.
Szállítási gondok
Ukrán források szerint a ma már 100 százalékos állami tulajdonban lévő hadiipari vállalat vezetését Kijev nemrég lecserélte. Az okok nem ismertek. Bonyolítja a helyzetet, hogy a Motor Szics központja a frontvonalhoz igen közeli Zaporizzsja városban van. Ez egy helyi hírszolgáltató viszonylag friss fotói szerint a Motor Szics központtal együtt jó állapotban van, háborús sérülések a képeken nem láthatók. A délkelet-ukrajnai nagyváros szilárdan Kijev ellenőrzése alatt áll, eddig a friss fotók tanúsága szerint keveset szenvedett a háborútól, és a meghatározó online hírforrása (061.ua) is megmaradt kétnyelvű, ukrán és orosz. Viszont a hajózás Zaporozsjétől délnyugatra, a torkolattól mintegy 350 kilométeres szakaszon a Dnyeper alsó folyásán a kahovkai duzzasztóműgát lerombolása miatt megszűnt.
