Egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a fiatal német munkavállalók a szakszervezeti tagság és a sztrájkok iránt, amelyekből gyakorlatilag minden napra jut egy most télen Németországban.
Fotó: Getty Images
A legutóbbi munkabeszüntetéseket a Verdi hirdette meg, a második legnagyobb német szakszervezet a fémmunkásokat tömörítő IG Metall után. A Verdi számára a tagtoborzást illetően a tavalyi volt a legsikeresebb év a 2001-es megalakulása óta, amikor öt szakszervezet egyesülésével létrejött. 2023-ban 193 ezer új taggal bővült, és jelenleg 1,9 millió munkavállalót képvisel.
Hasonló trendek tapasztalhatók azonban a többi érdekképviseletnél is – emlékeztetett a Deutsche Welle. Az ország eddig leghosszabb vasutassztrájkját szervező, alapvetően kicsi, de befolyásos Német Mozdonyvezetők Szakszervezetének (GDL) taglétszáma 18 százalékkal nőtt 2015 óta, a gasztronómiai dolgozókat tömörítő NGG-é csak tavaly húszezerrel, 206 ezerre.
Stefan Körzell, a Német Szakszervezeti Konföderáció (Deutscher Gewerkschaftsbund – DGB) ernyőszervezet elnökségének tagja üdvözölte a fejleményeket. „Először is nagyon boldogok vagyunk. Ez pozitív jel. Minden tagszervezetünkben kialakult ugyanaz a korpiramis, mint a pártokban. Az elmúlt két-három évben intelligens politizálással és érdekképviselettel sikerült megfordítanunk a trendet” – nyilatkozta a portálnak.
Fotó: Getty Images
Évtizedeken keresztül csökkent a taglétszám
Körzell azonban tisztában van azzal, hogy 2023 anomáliának tűnik, mivel a német szakszervezetek taglétszáma évtizedeken keresztül folyamatosan csökkent. A DGB tagjainak száma például az 1990-es évek közepi 9,3 millióról 5,6 millióra esett vissza mostanra, elsősorban demográfiai okok miatt, hiszen az idősebb munkavállalók nyugdíjba mennek.
Csak az ilyen természetes lemorzsolódás ellensúlyozására a Verdinek például évente legalább 150 ezer új tagot kellene toboroznia – ezt tavaly jelentősen túlteljesítette.
A tavalyi azonban lehet csupán átmeneti siker is, de mindenképpen jó jel a szakszervezetek számára.
A Verdi új tagjai közül például több mint ötvenezer 28 év alatti.
Thorsten Schulten, a DGB-hez tartozó Hans Böckler Alapítvány kutatója szerint a Verdi tagtoborzási sikere nagyrészt a bérvitáknak köszönhető, de ez nem jelenti azt, hogy az érdekképviseletek a saját hatalmuk fokozása érdekében szerveznek sztrájkokat.
Fotó: Getty Images
„Azt hiszem, a szakszervezetek maguk is meglepődtek, milyen nagy a támogatás és a részvétel a tagok részéről. Az akciókat szerintem bizonyos területeken maguk a tagok szorgalmazzák” – vélekedett.
Ki segítene, ha nem a szakszervezet?
A kutató szerint a jelenlegi német sztrájkhullám elsősorban a súlyosbodó szociális problémák következménye. „Nem szabad elfelejtenünk, hogy az elmúlt néhány évben történelmileg magas volt az a munkavállalóknak jelentős reálbércsökkenést kellett szenvedniük. Ez valódi problémákat okozott az alacsony jövedelműek számára, és ki más tudná garantálni ezért a kompenzációt, ha nem egy szakszervezet?” – fogalmazott.
Körzell szerint is részben a szakszervezeteknek köszönhető, hogy a koronavírus-járvány és az ukrajnai háború okozta gazdasági válságok ellenére nem lett tömeges mivel együttműködtek a kormánnyal és a vállalatokkal az alkalmazkodásban.
Bátorítja a dolgozókat a munkaerőhiány
A másik fontos tényező, hogy a munkavállalók tisztában vannak vele, hogy a krónikus munkaerőhiány miatt a cégeknek nagyobb szükségük van rájuk, mint valaha.
Nem félnek tőle, hogy elveszítik a munkájukat, de a képzett munkaerő hiánya nem vezetett automatikusan jobb munkakörülményekhez, ezért ki kell azokat kényszeríteni
– hangsúlyozta Schulten.
Fotó: Getty Images
Egyetért vele Marcel Fratzscher, a berlini Német Gazdaságkutató Intézet (Deutsches Institut für Wirtschaftsforschung – DIW Berlin) vezetője is. „Németországban 1,8 millió üres álláshely van, és az alkalmazottak egyre magabiztosabbá válnak, jobb munkakörülményeket és fizetést követelnek” – mondta a portálnak.
Csak az a probléma, hogy a németországi munkahelyeknek mindössze a felében van kollektív szerződés, amelyet a szakszervezetek tárgyalhatnak. Európa legnagyobb, de gyengélkedő gazdasága ezzel messze el van maradva attól a 80 százaléktól, amelyet az 2022-ben célul kitűzött.
Ez pedig azt jelenti, hogy
Németországban a munkahelyek fele gyakorlatilag elérhetetlen a szakszervezetek számára,
amelyek azonban próbálják kezelni ezt a problémát.
„Természetesen nehéz elérni azokat a munkavállalókat, akiknek nincs kollektív szerződésük – ismerte el Körzell. – De láttuk például, hogy még az ételfutárok is velünk együtt küzdenek azért, hogy az ő munkahelyüknél is legyen ilyen megállapodás.”
