Összesen hat hónap van hátra az amerikai elnökválasztásig, és a demokrata elnök helyzete egyre nehezebbnek tűnik. A népszerűség növelése szempontjából elengedhetetlen lenne a benzinárak csökkentése, a kongresszus viszont az embargó elmélyítését követeli, ami ellehetetlenítené a benzinárcsökkentést, sőt az üzemanyagár áttörheti a lélektaninak számító 4 dollár per gallonos árat, ami nem éppen Biden malmára hajtaná a vizet – írja a Bloomberg.
Politikai kockázat
Melyik ujját harapja meg a Fehér Ház?
Egyfelől kulcskérdés a népszerűség-növelés szempontjából az üzemanyagár féken tartása-csökkentése. Másfelől a penge valóban éles, ugyanis a szankciók szigorításának elmaradása vagy éppen
az időhúzó tétovázás kemény politikai presztízsveszteséget okoz
a Biden-kabinet számára.
Tény, hogy Irán napi 3 millió hordó nyersolajat termel, ami a globális kínálat 3 százaléka. A perzsa államból származó olaj ugyan valóban nem jut be az amerikai autók tankjába, de az ország globális piaci jelenléte kulcskérdés az árak alacsonyan tartása szempontjából.
Abban a legtöbb elemző egyetért, hogy az Egyesült Államokban kampánytémává válik a megélhetési költségek emelkedése, a történelem pedig már korábban bebizonyította, hogy az amerikai elnökök sorsa szorosan összefügg az árakkal, még akkor is, ha kevés befolyásuk van az olajpiacra. Az előjelek pedig Biden számára kedvezőtlenek:
idén 18 százalékkal drágult a benzin, és a nyári fő autózási szezon még el sem kezdődött.
Ez kedvezőtlen, ugyanis egyre többször járnak majd tankolni az amerikaiak, így egyre többször szembesülnek majd a valószínűsíthetően tovább emelkedő árakkal.
A Biden-adminisztráció kórosan allergiás mindenre, ami növelné az olajárakat, erre többször rávilágítottak. Ugyanakkor tény, hogy az elnöknek nincs érdemi ráhatása az árakra
– mondta Jim Lucier, a Capital Alpha Partners washingtoni kutatócsoport ügyvezető igazgatója.
Csúcson az iráni termelés
Minden szankció ellenére Irán olajtermelése a múlt hónapban hatéves csúcsra nőtt, napi 3,3 millió hordót ért el. Ez 75 százalékkal több a 2020 végi mélypontnál. Piaci információk szerint a legnagyobb felvásárlója Kína.
Venezuela esetében, habár Biden-elnök visszaállította a szankciókat, miután Maduro nem tartotta meg a tisztességes, szabad választásokat, a Chevron mégis továbbra is jelen van, és működik a dél-amerikai országban. A képviselők most ki akarják kényszeríteni a kormány keményebb fellépését, azt szeretnék, ha az Egyesült Államok szankcionálná azokat a kikötőket és cégeket is, amelyek fogadnak iráni olajat.
Ha Biden megpróbálja enyhíteni szankciókat, hogy csökkentse a benzinárat, akkor a republikánusok aljas kampánymódszerek használatával vádolják majd
– mondta Kevin Book, a ClearView Energy Partners LLC ügyvezető igazgatója. Biden már eddig is igyekezett az alacsony energiaárakat a középpontba helyezni, így tehát a kockázat különösen nagy.
Már döntött
2022 óta több mint 200 millió hordó olaj piacra dobását engedélyezte a stratégiai tartalékból Biden, így a vészhelyzeti készlet 40 éves mélypontra esett. Emellett
piacra dobta a magasabb etanoltartalmú E15-ös benzint is, amely olcsóbb, mint az általánosan elterjedt E10-es típus.
Februárban Kamala Harris alelnök arra kérte Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy ne támadják az orosz finomítókat, mert a globális készletek csökkenésével elszabadulhat az olaj ára.
A demokrata képviselők egy csoportja azért lobbizik, hogy Biden-elnök korlátozza a finomított termékek exportját, hogy a belső piacon alacsonyan tartsák az árakat. Ám ezt visszafelé is elsülhet:
ha a hazai készletek magas szinten vannak, akkor a finomítók akár csökkenthetik a termelést,
miképpen az olajtársaságok is vághatnak a felszínre hozott mennyiségből.
A lépések behatároltak. Ha a benzin ára alacsony, akkor az olajcégek hibáztatják az elnököt, ha az üzemanyag drága, akkor a lakosság elégedetlenkedik
– mondta Dan Yergin, az S&P Global alelnöke.
Nyugalom a piacon
Habár a konfliktusok nem enyhülnek, hanem minden valószínűség szerint elhúzódnak, és az izraeli háború esetén nőtt az eszkaláció veszélye, az olaj ára nem lőtt ki. Az utóbbi hetekben
mindössze néhány napra lépte át a Brent a 90 dolláros hordónkénti árat,
és – ahogyan az lenni szokott – az amerikai WTI néhány dollárral olcsóbb. Hétfőn napközben 89 dollár körül kellett fizetni a Brent hordójáért.
