késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Honnan fakad Trump erős vonzódása a vámok iránt?
Donald Trump még a kampánykörútján meglepően gyakran emlegetett egy másik amerikai elnököt, a 123 éve halott William McKinley-t. Az ok: McKinley és Trump egyaránt erősen vonzódott a vámokhoz.
McKinley, aki 1896 és 1901 között töltötte be az elnöki tisztséget, ultraprotekcionista politikus volt, aki úgy érkezett a Fehér Házba, hogy már korábban keresztülvitt egy kulcsfontosságú jogszabályt, amely számos amerikai termékre megemelte az importvámokat.
Miért szereti Trump McKinley elnököt?
Trump most elődje mintáját követi, gazdaságpolitikája középpontjában a vámtarifák állnak.
Az 1890-es években országunk valószínűleg azért volt a leggazdagabb, mert a gazdaság a vámok rendszerére épült
– mondta Trump egy michigani kampányrendezvényen. Egy a Fox Businessnek adott interjújában szintén megemlékezett McKinley-ről, az Egyesült Államok 25. elnökéről „nagy vámpárti”-nak nevezte őt.
A Yahoo Finance-nek nyilatkozó történészek szerint azonban Trump néhány fontos dolgot nem vesz figyelembe, amikor McKinley gazdaságpolitikáját állítja követendő mintának. Így például azt, hogy a vámokon alapuló kereskedelempolitika hiányosságai már McKinley idején nyilvánvalóvá váltak, és elkezdett kialakulni a szabadkereskedelmi konszenzus, amely végül közel egy évszázadra – lényegében Trump színre lépéséig – kiszorította a vámokat a divatból.
Végső soron Trump nem veszi észre McKinley lényegét
– mondta Robert Merry, McKinley életrajzírója egy nemrég adott interjúban.
Irány a szabadkereskedelem!
Merry szerint kétségtelen, hogy McKinley valóban a protekcionista politikára építette hírnevét, de elnöksége vége felé kezdte látni a vámok korlátait. Arra a következtetésre jutott, hogy az USA sikereinek folytatásához szabadabb áruforgalomra és kölcsönösségre van szükség a globális kereskedelmi partnerekkel. (McKinley egyébként 1901-ben halt meg egy merénylet következtében.) A magas importvámok persze McKinley után többször is megjelentek az amerikai gazdaságpolitikában, például amikor Herbert Hoover elnök aláírta az 1930-as úgynevezett Smoot–Hawley-vámtörvényt.
McKinley-re azonban inkább úgy emlékszik a gazdaságtörténet, mint olyan elnökre, akinek a gazdaságpolitikája, protekcionizmusa növelte az árakat, és hozzásegített a monopóliumok kialakításához.
Trump McKinley iránti rajongásának részben az állhat a hátterében, hogy az ő korszaka volt az utolsó, amikor a vámok jelentős bevételi forrást jelentettek az amerikai költségvetés számára.
Erre hivatkozott az elnök a Bloombergnek adott egyik interjújában is:
Gazdaggá tette az országot a vámok révén, amikor nem volt jövedelemadónk.
S valóban így van: az 1890-es években a Fehér Ház számításai szerint a vámokból származó bevétel a szövetségi bevételek mintegy felét tette ki. Ez a szám most 2 százalék alatt van.
Adó helyett vámból jönne a bevétel
Trump hasonlóan gondolkodik, amikor a beígért adócsökkentések révén kieső költségvetési bevételeket – vagy akár az adórendszer teljes eltörlését – a vámokból igyekszik pótolni. A probléma az szakértők szerint, hogy a modern gazdaságban és a jelenlegi, jóval kiterjedtebb szövetségi kormányzat mellett ez a matek egyszerűen nem áll össze. Egy, még a Biden-érában készült kormányzati elemzés szerint legalább 70 százalékos általános vámra lenne szükség. Nem nehéz belátni, hogy ekkora vámok a globális kereskedelmet szinte teljesen ellehetetlenítenék.
A Peterson Institute for International Economics becslése szerint Trump igen ambiciózus terve, amely szerint
- 10 százalékos vámot vetne ki minden importra,
- valamint 60 százalékos vámot a Kínából származó importra,
- évi 225 milliárd dollár bevételt hozna,
ha nem vesszük figyelembe az érintett országok amúgy szinte biztosra vehető megtorló lépéseit. Trump a kampánykörútján 5,2 és 6,9 ezermilliárd dollár körüli bevételi lehetőségről beszélt.
Vannak azonban más okok is, amelyek miatt nincs értelme visszatérni az 1890-es évekhez, egy olyan korszakhoz, amelyben még nem létezett sem a Federal Reserve és más, a kormány rendelkezésére álló eszköz ahhoz, hogy kiegyenlítse a gazdaság ciklikus ingadozásait.
A vámtörvény súlyosbította a nagy depressziót
A McKinley-éra után a következő elnökök csak lassan vették át merénylet áldozatául esett elődjük üzenetét arról, hogy a vámok korszaka után a szabadkereskedelem korszaka következik el. Közvetlen utódja,
Theodore Roosevelt nagyrészt megelégedett a protekcionista politika fenntartásával,
és a republikánusok is következetesen képviselték a protekcionista irányvonalat. A vámrendszer kritikája azonban folyamatosan erősödött, s végül az 1930-as Smoot–Hawley-vámtörvény történelmi kudarcával elérte el a véget. A Hoover által aláírt törvény sokak szerint csak súlyosbította a nagy gazdasági világválságot. Politikai elemzők szerint
Trump ügyesen használta ki a vámok narratíváját kampánya során.
Elővett egy olyan témát, amely mélyen gyökerezik az amerikai társadalomban, az amerikai gazdaságpolitikában – ráadásul jó száz éve nem volt róla szó.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.