Honnan fakad Trump erős vonzódása a vámok iránt?
Donald Trump még a kampánykörútján meglepően gyakran emlegetett egy másik amerikai elnököt, a 123 éve halott William McKinley-t. Az ok: McKinley és Trump egyaránt erősen vonzódott a vámokhoz.
McKinley, aki 1896 és 1901 között töltötte be az elnöki tisztséget, ultraprotekcionista politikus volt, aki úgy érkezett a Fehér Házba, hogy már korábban keresztülvitt egy kulcsfontosságú jogszabályt, amely számos amerikai termékre megemelte az importvámokat.
Miért szereti Trump McKinley elnököt?
Trump most elődje mintáját követi, gazdaságpolitikája középpontjában a vámtarifák állnak.
Az 1890-es években országunk valószínűleg azért volt a leggazdagabb, mert a gazdaság a vámok rendszerére épült
– mondta Trump egy michigani kampányrendezvényen. Egy a Fox Businessnek adott interjújában szintén megemlékezett McKinley-ről, az Egyesült Államok 25. elnökéről „nagy vámpárti”-nak nevezte őt.
A Yahoo Finance-nek nyilatkozó történészek szerint azonban Trump néhány fontos dolgot nem vesz figyelembe, amikor McKinley gazdaságpolitikáját állítja követendő mintának. Így például azt, hogy a vámokon alapuló kereskedelempolitika hiányosságai már McKinley idején nyilvánvalóvá váltak, és elkezdett kialakulni a szabadkereskedelmi konszenzus, amely végül közel egy évszázadra – lényegében Trump színre lépéséig – kiszorította a vámokat a divatból.
Végső soron Trump nem veszi észre McKinley lényegét
– mondta Robert Merry, McKinley életrajzírója egy nemrég adott interjúban.
Irány a szabadkereskedelem!
Merry szerint kétségtelen, hogy McKinley valóban a protekcionista politikára építette hírnevét, de elnöksége vége felé kezdte látni a vámok korlátait. Arra a következtetésre jutott, hogy az USA sikereinek folytatásához szabadabb áruforgalomra és kölcsönösségre van szükség a globális kereskedelmi partnerekkel. (McKinley egyébként 1901-ben halt meg egy merénylet következtében.) A magas importvámok persze McKinley után többször is megjelentek az amerikai gazdaságpolitikában, például amikor Herbert Hoover elnök aláírta az 1930-as úgynevezett Smoot–Hawley-vámtörvényt.
McKinley-re azonban inkább úgy emlékszik a gazdaságtörténet, mint olyan elnökre, akinek a gazdaságpolitikája, protekcionizmusa növelte az árakat, és hozzásegített a monopóliumok kialakításához.
Trump McKinley iránti rajongásának részben az állhat a hátterében, hogy az ő korszaka volt az utolsó, amikor a vámok jelentős bevételi forrást jelentettek az amerikai költségvetés számára.
Erre hivatkozott az elnök a Bloombergnek adott egyik interjújában is:
Gazdaggá tette az országot a vámok révén, amikor nem volt jövedelemadónk.
S valóban így van: az 1890-es években a Fehér Ház számításai szerint a vámokból származó bevétel a szövetségi bevételek mintegy felét tette ki. Ez a szám most 2 százalék alatt van.
Adó helyett vámból jönne a bevétel
Trump hasonlóan gondolkodik, amikor a beígért adócsökkentések révén kieső költségvetési bevételeket – vagy akár az adórendszer teljes eltörlését – a vámokból igyekszik pótolni. A probléma az szakértők szerint, hogy a modern gazdaságban és a jelenlegi, jóval kiterjedtebb szövetségi kormányzat mellett ez a matek egyszerűen nem áll össze. Egy, még a Biden-érában készült kormányzati elemzés szerint legalább 70 százalékos általános vámra lenne szükség. Nem nehéz belátni, hogy ekkora vámok a globális kereskedelmet szinte teljesen ellehetetlenítenék.
A Peterson Institute for International Economics becslése szerint Trump igen ambiciózus terve, amely szerint
- 10 százalékos vámot vetne ki minden importra,
- valamint 60 százalékos vámot a Kínából származó importra,
- évi 225 milliárd dollár bevételt hozna,
ha nem vesszük figyelembe az érintett országok amúgy szinte biztosra vehető megtorló lépéseit. Trump a kampánykörútján 5,2 és 6,9 ezermilliárd dollár körüli bevételi lehetőségről beszélt.
Vannak azonban más okok is, amelyek miatt nincs értelme visszatérni az 1890-es évekhez, egy olyan korszakhoz, amelyben még nem létezett sem a Federal Reserve és más, a kormány rendelkezésére álló eszköz ahhoz, hogy kiegyenlítse a gazdaság ciklikus ingadozásait.
A vámtörvény súlyosbította a nagy depressziót
A McKinley-éra után a következő elnökök csak lassan vették át merénylet áldozatául esett elődjük üzenetét arról, hogy a vámok korszaka után a szabadkereskedelem korszaka következik el. Közvetlen utódja,
Theodore Roosevelt nagyrészt megelégedett a protekcionista politika fenntartásával,
és a republikánusok is következetesen képviselték a protekcionista irányvonalat. A vámrendszer kritikája azonban folyamatosan erősödött, s végül az 1930-as Smoot–Hawley-vámtörvény történelmi kudarcával elérte el a véget. A Hoover által aláírt törvény sokak szerint csak súlyosbította a nagy gazdasági világválságot. Politikai elemzők szerint
Trump ügyesen használta ki a vámok narratíváját kampánya során.
Elővett egy olyan témát, amely mélyen gyökerezik az amerikai társadalomban, az amerikai gazdaságpolitikában – ráadásul jó száz éve nem volt róla szó.
