A dollár jövője: mire készül Trump, és mi lesz az euróval?
Donald Trump amerikai elnök beiktatása óta megszaporodtak a piaci pletykák egy esetleges mar-a-lagói egyezményről, mely az amerikai feldolgozóipar versenyképességének erősítése és ezzel párhuzamosan a külkereskedelmi egyenleg kiegyensúlyozása érdekében a dollár összehangolt leértékelését célozná meg, hasonlóan az 1985-ös Plaza-egyezményhez.
Mint az a Financial Times összefoglalójából kiderül, számos tényező szól egy ilyen egyezmény ellen, ám a gondolat mellett is szólnak érvek, és egyáltalán nem elképelhetetlen, hogy a Trump-adminisztráció szeretné a globális pénzügyi és kereskedelmi térképet is átrajzolni.
Szemben Trump első ciklusával, az elnök most nem fél a tőzsdék esésétől, és a sikert sem azok emelkedésében méri, miközben Scott Bessent pénzügyminiszter tavaly, de már az elnökválasztás után beszélt arról, hogy szívesen lenne része a Bretton Woods-i rendszer újragondolásának.
A dollár tartalékvaluta-státusza nincs veszélyben
Azonban mindezzel párhuzamosan a dollár kiemelt státuszával, tartalékvaluta-helyzetével kapcsolatban is merültek fel ismét kételyek. Paschal Donohoe ír pénzügyminiszter, az eurózóna pénzügyminisztereit tömörítő Eurogroup vezetője is nyíltan beszélt
az euró lehetséges nagyobb szerepéről a nemzetközi devizatartalékokban.
Nem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy a dollár hegemóniáját már sokszor temették, ám a befektetők szerint annak továbbra sincs hiteles alternatívája. A jegybanki tartalékokban szereplő államkötvények állománya erre jó példa, hiszen míg az Egyesült Államok adóssága 28 ezermilliárd dollár tesz ki, addig a német államadósság, mely az eurózóna biztonságos menedékeként szerepel, mindössze 1800 milliárd dollár – jegyzi meg a Financial Times.
Ezen a leendő német kormány adósságból finanszírozott élénkítése és akár a közös uniós hitelfelvétel is változtathat valamelyest, és pénzügyi elemzők is egyre gyakrabban beszélnek a dollár hanyatlásáról, de a nagyságrendbeli különbség továbbra is óriási.
A Hivatalos Monetáris és Pénzügyi Intézmények Fórumának (OMFIF) tanulmánya is arra hívja fel a figyelmet, hogy bár Trump lépései némiképp gyengíthetik a dollár dominanciájának alapjait, annak mindezek ellenére sincs alternatívája.
Bár egy gyorsabban növekvő európai gazdaság növekvő biztonságos eszközállománnyal növelheti az euró szerepét, a dollár letaszítása a nemzetközi pénzügyek trónjáról a távolba vész. Azonban a kiszámíthatóság és megbízhatóság – melyek alátámasztják a dollár helyzetét – aláaknázása sem az Egyesült Államoknak, sem a dollár globális helyzetének nem használ. Az, hogy ebből az eurózóna ennyit tud profitálni, már más kérdés.
