A forint tette rá a pecsétet: Közép-Európát letámadta a drágulás

Amikor a friss árakat látva hümmögünk az üzletben, és szeretnénk megérteni, mi történik – nem biztos, hogy arra gondolnánk: a válaszért a forint egy viszonylag kevéssé figyelt keresztárfolyamát érdemes tanulmányozni. E cikk megírásával is várni kellett egy kicsit, miután megérkezett a nap inflációs híre, hogy láthassuk, merre veszi az irányt a forint-zloty. Elöljáróban: meglepően alacsony inflációs adatot közölt Lengyelország, a zloty pedig erősödött a forint ellenében, amire mondhatnánk – jó nekik! Csakhogy ha megértjük, mi zajlik, kiderül: nem jó ez, sajnos, se nekik, se nekünk.

A tény: a pénteken közzétett statisztika szerint februárban 4,9 százalékon ragadt a lengyel éves infláció. Pedig az elemzők konszenzusa 5,3 százalék volt, és a Bloomberg felmérésében szereplő 24 közgazdász közt egy sem volt, aki 5,1 százaléknál kevesebbet jósolt volna.

A lengyel fogyasztóknak tehát ez egy jó hír lehet. A zloty, amely az utóbbi hetekben rosszul teljesített a forint ellenében, a korai 95,49-os szintről 95,73 környékére erősödött, ahol már több mint egy hete nem járt.

Mi köze mindennek a magyarországi dráguláshoz? Mindjárt kiderül, mindenesetre előbb egy meghökkentő csavartól kell elindulnunk: a zloty erősödése, ha első látásra logikusnak tűnhet is, éppen hogy nem logikus. Ha ugyanis jó inflációs adat jön ki, abból az következne: a lengyel jegybank csökkentheti kamatait – ennek a kilátásnak pedig gyengítenie kellene a zlotyt. De hát akkor mi történik?

Az infláció újra rárontott Lengyelországra, és ez a tény nem változott

Ahhoz, hogy lássuk az egész képet, hátrébb kell lépnünk egyet, majd még néhányat.

A lengyel jegybank szerdán, még az inflációs adatok érkezése előtt döntött a kamatairól, az irányadó kamatot magasan, 5,75 százalékon hagyva immár 16. hónapja, miközben megemelte inflációs előrejelzését a jövő évre: 2–4,8 százalékra. Ebből a nagyon széles sávból egyrészt óriási bizonytalanság olvasható ki, másrészt pedig az, hogy a jegybankároknak egyelőre, úgy tűnik, eszük ágában sincs kamatot csökkenteni a következő hónapokban, hiszen az inflációs cél 2,5 százalék, plusz-mínusz 1 százalékpont.

Ez csak alig két napja történt, és a zloty-forint keresztárfolyam alakulása azt tükrözi: hiába a pozitív inflációs meglepetés, a piac továbbra is a jegybanki iránymutatáshoz kanyarodik vissza az árazásban. 

Ennek a háttere pedig az – és itt érkezünk vissza a magyar bolt kasszájához –, hogy a piaci szakemberek tisztában vannak a ténnyel: miután tavaly már sikerült visszaszorítani az energiaválság okozta inflációs cunamit, az újraéledő kereslet nyomán az infláció újra megtámadta Közép-Európát. 

A drágulás régiós, sőt európai jelenség, és a jegybankok is küzdenek vele

Még mindig az elmúlt napok eseményeinél maradva, ismert és nagy port ver fel, hogy a magyar kormány profitplafont vezet be alapvető élelmiszerekre a kiskereskedelemben, hogy megfékezze az indokolatlan drágítást, amit szemléltetett az 5,6 százalékos éves inflációs adat. 

De nem ez az egyetlen megerősítő jele a régiót elárasztó újabb inflációs hullámnak: csütörtöki hír, hogy a román infláció is hajszállal 5 százalék fölé emelkedett. Amiből látható, hogy náluk sem egyhamar lehet számítani alacsonyabb kamatokra, miközben az új kormány költségvetési megszorításokra kényszerül, de még így is óriási a hiány, és a korábbi pénzszórás inflációs hatásai nem múlnak el.

Az inflációs „5-ösök klubjából” nyilvánvalóan mindenki szabadulna. A lengyel kormány liberális elköteleződése ellenére is fenntartja konzervatív elődje intézkedését az áramárak befagyasztására. Magyarország védi a brüsszeli tűz alatt álló rezsicsökkentést, korlátozza az élelmiszerárrést, a Magyar Nemzeti Bank hozzájárulása pedig az, hogy új elnöke, a múlt héten hivatalba lépett Varga Mihály alatt sem csökkentette a kamatokat.

Ez nyilvánvalóan nem tart örökké, szeptemberre már a legtöbb elemző kamatcsökkentést vár, és Lengyelországban is fordulhat a helyzet. Ha a zloty megint gyengülni kezd, az annak a jele lehet, hogy a februári adatok nyomán a szakemberek újragondolták, és javulni látják az inflációs kilátásokat: az ING elemzőinek friss kommentárjai már ebbe az irányba mutatnak. A 2–4 százalékos magyar inflációs cél egyébként nagyobb mozgásteret ad a kamatcsökkentésre a régiós társaknál.

Szabadulás az „5-ösök klubjából”: a forintárfolyamból lehet trendeket olvasni

A lengyel adatok szemléltetik, náluk már az őszre az 5-ös régióba emelkedett az infláció, így volt ez Romániában is, és talán érdemes emlékeztetni rá, hogy – elemzendő okokból – a magyar infláció pont úgy késéssel követte a régiós társak inflációjának felpörgését, amint az energiaválság beütése után tette. 

Meglátjuk, a drágulás ütemének lassulásában is megmutatkozik-e ez. Az ellenkezőjére utal, hogy a kormányzati intézkedések jócskán befolyásolhatják a folyamatot.  A magyar árrésstoptól például Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter azt reméli, hogy akár 1 százalékpontot is lenyeshet az inflációból, az élelmiszerekéből pedig akár 2-t. 

Itt érdemes megemlíteni, hogy habár egyértelmű a régiós inflációs hullám érkeztének ténye, a részletekben eltérések mutatkoznak. Régiószerte látszott, hogy a megélénkülő kereslet hatására a szolgáltatások ára elkezdett jobban nőni, mint az élelmiszereké. 

Az élelmiszerek drágításának újabb hulláma nem mindenütt jellemző, de a magyar mellett a lengyel adatokban is látszik. A szolgáltatásokban ugyanakkor náluk nem látható a nálunk tapasztalt év eleji felpörgés (sőt a közlekedés árait még csökkentették is), viszont óvatosságot indokol a meglepő februári lengyel inflációs adatot illetően, hogy náluk a szolgáltatások tavaly sem az év elején drágultak, hanem később. 

Akárhogy alakul: ha az árkilátásokat latoljuk, érdemes figyelni a zloty-forintot. Azt azonban felejtsük el, hogy a forint gyengülését eleve rossznak, erősödését eleve jónak gondoljuk: a gazdasági világ ennél bonyolultabb, de szándékkal átlátható.