Brüsszelt legyőzték a gazdák, mégis ők veszíthetnek – hiába a győztes harc, hosszú távon csorbul a gazdálkodók érdeke
A Covid–19-járvány alatt felvett kölcsönök törlesztése miatt az Európai Bizottság fontolóra vette, hogy hozzányúljon az EU egyik legszentebb tehenéhez, a mezőgazdasági támogatásokhoz. Az uniós költségvetési politika azonban nemcsak a számokról, hanem arról is szól, hogy kiket lehet mozgósítani, és hogy ki tudja elég korán, elég hangosan meghúzni a vörös vonalakat.
Brüsszel megrengette volna az Európai Unió legfontosabb területét
A közel 400 milliárd eurós Közös Agrárpolitika (KAP) az EU hétéves költségvetésének majdnem egyharmadát teszi ki. Az 1962-es létrehozása óta ez a gazdasági együttműködés legrégebbi közös politikája, és rendkívül erősen védik azok az érdekcsoportok, amelyek évtizedek óta haszonélvezői.
Ennek ellenére Brüsszel néhány hónapig azon gondolkodott, hogy a Közös Agrárpolitikát és a kohéziós alapokat beolvasztja a nemzeti partnerségi programokba. Az elképzelés szerint a tagállamok nagyobb beleszólást kaptak volna az uniós pénzek elköltésébe, azaz a forrásokat könnyebben tudták volna más területekre átirányítani.
A cél az volt, hogy alapjaiban alakítsák át a mezőgazdasági költségvetést.
A brüsszeliták rugalmasnak és egyszerűsítettnek mutatták be a rendszert, ám a bírálók hatalomátvételnek és a KAP kiüresítésének tartották.
A mezőgazdasági szereplők fellázadtak a terv ellen, és lobbit indítottak a status quo fenntartásáért. A Németországot kormányzó kereszténydemokraták például nyílt levelet írtak Ursula von der Leyen bizottsági elnöknek, arra kérve őt, hogy ne olvassza be a mezőgazdasági költségvetést az általános uniós kiadások közé. Sőt, a bizottság mezőgazdasági biztosa, Christophe Hansen is belső ellenállásba kezdett.
Mint a Világgazdaság korábban megírta, a tagállamok legalább fele, de információk szerint 14 ország – köztük Magyarország és Románia képviselői – szembemegy Brüsszel tervével. A vita tétje az, hogy ki dönt a pénzek sorsáról, Brüsszel vagy a nemzeti kormányok. Némely uniós képviselő saját kormányának érdekével is szembemenve aggódik amiatt, hogy túl sok döntési lehetőség kerülne vissza az országok vezetőihez.
Az ellenállás miatt végül a bizottság elvetette az átalakítási tervet: az EU 2028–2034-es költségvetésében nagyjából ugyanúgy fog kinézni, mint a jelenlegi, az alapstruktúrát érintetlenül hagyják.
A jókora visszakozás azt jelzi, hogy a mezőgazdasági lobbi még mindig nagy politikai erőt képvisel Brüsszelben, még akkor is, ha a gazdák száma csökken, és egyre többen követelik, hogy az uniós pénzeket inkább stratégiai kihívásokra irányítsák – mutatott rá a Politico.
Olyan kompromisszum született, aminek senki sem örül
Hiába marad meg a költségvetési struktúra, maga a büdzsé kerete nem fog nőni. Sőt, a járvány miatti adósságok visszafizetése, valamint az új uniós prioritások finanszírozása miatt a mezőgazdasági szektor várhatóan kevesebb támogatást kaphat, mint eddig.
Előzetes becslések szerint ez 15-25 százalékos csökkenés is lehet a jelenlegi szinthez képest.
Főként a közvetlen kifizetések kiegészítő tételei lehetnek szerényebbek, ami újra fellobbanthatja azokat a tiltakozásokat, amelyek tavaly végigsöpörtek Európán.
Bármilyen olyan intézkedés, amely nem jelent növelt és célzott agrárköltségvetést, nem fog megfelelni a kor kihívásainak – mondta Bernhard Krüsken, a Német Gazdaszövetség főtitkára.
Összességében a politikai kompromisszum egyik felet sem elégíti ki igazán. A gazdaszervezetek számára a strukturális túlélés pénzügyi biztonság nélkül nem sokat ér. A költségvetési szigor hívei és a modernizálók számára pedig a KAP megtartása elszalasztott lehetőségnek tűnik.
