Napjainkban sem lenne túl hosszú a lista, ha megpróbálnánk azokat a filmes videójáték-adaptációkat összegyűjteni, amelyek pénzügyileg sikeresek tudtak lenni, és a közönség is szerette őket: a 2000-es évekből a Tomb Raider és a Resident Evil-filmekről ez nagyjából elmondható, a közelmúltból-jelenből pedig a Last Of Us sorozat tudott igazán aratni.
A kilencvenes évek elején viszont leginkább orbitális bukásra számíthatott, aki videójátékból próbált meg filmet készíteni. Az első nagyobb ilyen jellegű kísérlet, az 1993-as Super Mario Bros 42-48 millió dolláros büdzséből készült, ehhez képest csak 38 millió dollár bevételt hozott a mozipénztáraknál, az 1994-ben, Mark Dacascos főszereplésével bemutatott Double Dragon pedig még ennél is rosszabbul teljesített: 7,8 milliós költségvetésének kicsit több mint felét, 4,2 milliót hozott vissza, de így is masszívan mínuszos volt.
1993 júniusában, körülbelül egy hónappal a fentebb említett Super Mario Bros bemutatása után történt, hogy Larry Kasanoff producer meglátogatta a Midway Games játékfejlesztő stúdiónál dolgozó barátait, akik megmutatták neki a Mortal Kombat első részét és a tesztfázisban lévő folytatást is. Az első játék 1992-ben jelent meg a játéktermi gépeken, és a műfajon belül óriási sikert aratott, Kasanoffot is egyből magával ragadta a játék brutalitása és a harcművészeti filmek által ihletett háttérvilág.
Ez olyan, mintha a Star Warst vegyítenénk a Sárkány közbeléppel
– lelkendezett Kasanoff, aki hozzátette, ha eladják neki a jogokat, nemcsak filmet készít belőle, hanem egy egész franchise-t hoz létre, filmsorozattal, képregényekkel, könyvekkel.
A Midwaynél először nem vették komolyan, főleg a Super Mario Bros bukását látva húzódoztak attól, hogy belevágjanak a projektbe, de Kasanoff három hónapig győzködte őket, míg végül beleegyeztek.
A filmet felkaroló stúdió, a New Line Cinema fejesei sem hittek a sikerben. „Mindenki azt mondta, hogy bukni fogunk, és annyi lesz a karrieremnek – idézte fel a Hollywood Reporternek nyilatkozva Kasanoff, aki azt is elmesélte, hogy a stúdió vezetője először közölte vele, hogy utálja a forgatókönyvet és az egész filmet, aztán egy órán át ordított vele, végül pedig csak annyit mondott hogy jó, menjenek és csinálják meg.
Lauri Apelian társproducer elmondása szerint mindenképpen egy fiatal, innovatív rendezőt szerettek volna, így esett a választás végül a brit Paul W. S. Andersonra, akinek akkor minimális volt a tapasztalata, mindössze egy nagyjátékfilmet forgatott. A fosztogatók négy keréken című 1994-es alkotás, melyben az egyik főszereplő a pályája elején járó Jude Law, nagyon tetszett Apeliannak, ugyanakkor ez egy egészen más léptékű produkció volt, mint a Mortal Kombat, egy független film, 2 millió dollár körüli büdzsével.
Anderson is bízott magában, ráadásul hatalmas rajongója volt a Mortal Kombat játéknak, így amikor megtudta, hogy film készül belőle, nem volt kérdés, hogy jelentkezik a rendezői posztra. A vizuális effektekhez gyakorlatilag egyáltalán nem értett, de gyorsan összevásárolt és elolvasott egy rakás elérhető könyvet a témában, hogy legalább kompetensnek tűnjön. A trükk működött, lendületével és lelkesedésével el tudta hitetni, hogy nincs nála megfelelőbb ember a pozícióra.
Jöhetett a szereplőválogatás: a földi világ hőseinek megformálását akkor kevésbé ismert színészekre bízták:
A szereplőgárda egyetlen igazán nagy sztárnak számító tagja a földi harcosok legfőbb segítőjét, Raiden villámistent megformáló Christopher Lambert volt. Eredetileg Sean Connerynek ajánlották fel a szerepet, ő azonban a korabeli anekdoták szerint nem akart nagyobb fizikai igénybevétellel járó munkát, inkább golfozással ütötte el az idejét.
Bár a pontos béréről nem beszéltek, Anderson elmondta, hogy Lambert fizetése igen magas volt, ezt úgy próbálták áthidalni, hogy a közeli jeleneteket Los Angelesben akarták fölvenni vele, így nem lépik túl az előzetesen belőtt 4-5 hetet, amit még fedez a gázsija, a thaiföldi jelenetekben pedig dublőr helyettesítette volna. Amikor Lambert értesült a tervekről, közölte, hogy nem érdekli, ha arra az időre már nem tudnak fizetni, akkor is megy Thaiföldre is forgatni. Lambert tényleg a szívügyének tekintette a filmet, végig rendkívül alázatosan dolgozott, sokszor saját ötletekkel dobva fel a jeleneteket, és a forgatást lezáró buli költségeit is ő állta.
Az egyik főellenséget, Goro herceget egy animatronikus szerkezet, egyfajta robotbábu segítségével keltették életre: a négykarú szörnyeteget több mint tíz különböző ember irányította, külön ember mozgatta például a figura szemét. Az akkor csúcstechnológiának számító bábut körülbelül egymillió dollárból építették meg, de így is gyakran meghibásodott, ilyenkor állt a forgatás, amíg meg nem javították.
A gyönyörű thaiföldi helyszínek szintén igencsak megdobták a forgatás költségeit, főleg úgy, hogy voltak jelenetek, amelyeket szigeteken vagy más nehezen megközelíthető helyeken vettek fel, ezekhez a felszereléseket motorcsónakokon kellett odaszállítani.
A film látványvilágának az is jót tett, hogy a színészek nem kímélték magukat: kőkeményen beleálltak a harci jelenetekbe, nem kértek maguk helyett dublőrt, így a verekedések még hitelesebbek, valósághűek. Igaz, ennek meg is fizették az árát, a Liu Kanget játszó Robin Shou a Reptile elleni bunyóban három bordáját törte, sőt a jelenet egy részét fájdalomcsillapítóval, törött bordákkal forgatta le. Linden Ashby a veséjére kapott egy akkora rúgást a Scorpiont alakító Chris Cassamassától, hogy utána napokig vért vizelt, Sonya, azaz Bridgette Wilson megúszta egy vállficammal.
A forgatás 1994 augusztusától decemberéig tartott, a filmet 1995. augusztus 18-án mutatták be. A teljes költségvetés végül nagyjából 20 millió dollárra rúgott, ezt már a nyitó hétvégén sikerült visszahozni, sőt, egy kicsivel felülmúlni: a 23,2 millió dolláros kezdés akkor minden idők második legerősebb augusztusi nyitánya volt, ennél jobbat csak két évvel korábban a Szökevény produkált.
A Mortal Kombat három hétig vezette a nézettségi és bevételi listát, az Egyesült Államokban összesen 73 millió dollárt termelt, világszerte pedig 124,7 millió dollárt hozott a mozipénztáraknál, ezzel a legnézettebb videójáték-adaptáció volt egészen 1998-ig, amikor a Pokémon: Az első film megdöntötte a csúcsát.
A film azóta kultstátuszba emelkedett, hibái és nyilvánvaló gyerekbetegségei ellenére is általában nagy népszerűségnek örvend a Mortal Kombat világát és a harcművészeti filmeket kedvelők közt. Úttörő sikere nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mára a Mortal Kombat a világ egyik legértékesebb szórakoztatóipari franchise-ává nőtte ki magát, becslések szerint nagyjából 5 milliárd dollárt hozott a konyhára napjainkig. Ebben persze a filmek mellett benne vannak ennek az összegnek a jóval nagyobb hányadát adó videójátékok, illetve a sorozatok, rajzfilmek, könyvek, képregények, figurák, és egyéb csecsebecsék.
Kasanoff víziója tehát bejött, az említett 5 milliárdos összeg pedig hamarosan tovább nőhet, idén ősszel ugyanis érkezik a mozikba a Mortal Kombat II., amely nem a 95-ös eredeti filmnek, hanem a 2021-es rebootnak a folytatása, a főszerepben Karl Urbannal, akit Linden Ashby örökébe lépve Johnny Cage-ként láthatunk a vásznon.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.