„Hibátlan győzelem” – Így cáfolt rá a kétkedőkre és lett óriási siker harminc éve az első Mortal Kombat film
Napjainkban sem lenne túl hosszú a lista, ha megpróbálnánk azokat a filmes videójáték-adaptációkat összegyűjteni, amelyek pénzügyileg sikeresek tudtak lenni, és a közönség is szerette őket: a 2000-es évekből a Tomb Raider és a Resident Evil-filmekről ez nagyjából elmondható, a közelmúltból-jelenből pedig a Last Of Us sorozat tudott igazán aratni.
A kilencvenes évek elején viszont leginkább orbitális bukásra számíthatott, aki videójátékból próbált meg filmet készíteni. Az első nagyobb ilyen jellegű kísérlet, az 1993-as Super Mario Bros 42-48 millió dolláros büdzséből készült, ehhez képest csak 38 millió dollár bevételt hozott a mozipénztáraknál, az 1994-ben, Mark Dacascos főszereplésével bemutatott Double Dragon pedig még ennél is rosszabbul teljesített: 7,8 milliós költségvetésének kicsit több mint felét, 4,2 milliót hozott vissza, de így is masszívan mínuszos volt.
1993 júniusában, körülbelül egy hónappal a fentebb említett Super Mario Bros bemutatása után történt, hogy Larry Kasanoff producer meglátogatta a Midway Games játékfejlesztő stúdiónál dolgozó barátait, akik megmutatták neki a Mortal Kombat első részét és a tesztfázisban lévő folytatást is. Az első játék 1992-ben jelent meg a játéktermi gépeken, és a műfajon belül óriási sikert aratott, Kasanoffot is egyből magával ragadta a játék brutalitása és a harcművészeti filmek által ihletett háttérvilág.
Ez olyan, mintha a Star Warst vegyítenénk a Sárkány közbeléppel
– lelkendezett Kasanoff, aki hozzátette, ha eladják neki a jogokat, nemcsak filmet készít belőle, hanem egy egész franchise-t hoz létre, filmsorozattal, képregényekkel, könyvekkel.
A Midwaynél először nem vették komolyan, főleg a Super Mario Bros bukását látva húzódoztak attól, hogy belevágjanak a projektbe, de Kasanoff három hónapig győzködte őket, míg végül beleegyeztek.
A filmet felkaroló stúdió, a New Line Cinema fejesei sem hittek a sikerben. „Mindenki azt mondta, hogy bukni fogunk, és annyi lesz a karrieremnek – idézte fel a Hollywood Reporternek nyilatkozva Kasanoff, aki azt is elmesélte, hogy a stúdió vezetője először közölte vele, hogy utálja a forgatókönyvet és az egész filmet, aztán egy órán át ordított vele, végül pedig csak annyit mondott hogy jó, menjenek és csinálják meg.
Paul W. S. Anderson: a rajongóból lett rendező, aki előbb nagyot blöffölt, aztán bizonyított
Lauri Apelian társproducer elmondása szerint mindenképpen egy fiatal, innovatív rendezőt szerettek volna, így esett a választás végül a brit Paul W. S. Andersonra, akinek akkor minimális volt a tapasztalata, mindössze egy nagyjátékfilmet forgatott. A fosztogatók négy keréken című 1994-es alkotás, melyben az egyik főszereplő a pályája elején járó Jude Law, nagyon tetszett Apeliannak, ugyanakkor ez egy egészen más léptékű produkció volt, mint a Mortal Kombat, egy független film, 2 millió dollár körüli büdzsével.
Anderson is bízott magában, ráadásul hatalmas rajongója volt a Mortal Kombat játéknak, így amikor megtudta, hogy film készül belőle, nem volt kérdés, hogy jelentkezik a rendezői posztra. A vizuális effektekhez gyakorlatilag egyáltalán nem értett, de gyorsan összevásárolt és elolvasott egy rakás elérhető könyvet a témában, hogy legalább kompetensnek tűnjön. A trükk működött, lendületével és lelkesedésével el tudta hitetni, hogy nincs nála megfelelőbb ember a pozícióra.
Jöhetett a szereplőválogatás: a földi világ hőseinek megformálását akkor kevésbé ismert színészekre bízták:
- Liu Kang a hongkongi születésű, komoly harcművészeti és kaszkadőrháttérrel bíró Robin Shou,
- Johnny Cage pedig a bokszban és karatéban is képzett Linden Ashby lett.
- Sonya Blade szerepére eredetileg Cameron Diazt szemelték ki, ő azonban felkészülés közben eltörte a csuklóját, így végül Bridgette Wilson bújt a csinos, de kőkemény különleges ügynök, Blade hadnagy bőrébe.
Christopher Lambert a forgatás egy részét gyakorlatilag ingyen vállalta
A szereplőgárda egyetlen igazán nagy sztárnak számító tagja a földi harcosok legfőbb segítőjét, Raiden villámistent megformáló Christopher Lambert volt. Eredetileg Sean Connerynek ajánlották fel a szerepet, ő azonban a korabeli anekdoták szerint nem akart nagyobb fizikai igénybevétellel járó munkát, inkább golfozással ütötte el az idejét.
Bár a pontos béréről nem beszéltek, Anderson elmondta, hogy Lambert fizetése igen magas volt, ezt úgy próbálták áthidalni, hogy a közeli jeleneteket Los Angelesben akarták fölvenni vele, így nem lépik túl az előzetesen belőtt 4-5 hetet, amit még fedez a gázsija, a thaiföldi jelenetekben pedig dublőr helyettesítette volna. Amikor Lambert értesült a tervekről, közölte, hogy nem érdekli, ha arra az időre már nem tudnak fizetni, akkor is megy Thaiföldre is forgatni. Lambert tényleg a szívügyének tekintette a filmet, végig rendkívül alázatosan dolgozott, sokszor saját ötletekkel dobva fel a jeleneteket, és a forgatást lezáró buli költségeit is ő állta.
Goro herceg egymillió dollárba került
Az egyik főellenséget, Goro herceget egy animatronikus szerkezet, egyfajta robotbábu segítségével keltették életre: a négykarú szörnyeteget több mint tíz különböző ember irányította, külön ember mozgatta például a figura szemét. Az akkor csúcstechnológiának számító bábut körülbelül egymillió dollárból építették meg, de így is gyakran meghibásodott, ilyenkor állt a forgatás, amíg meg nem javították.
A gyönyörű thaiföldi helyszínek szintén igencsak megdobták a forgatás költségeit, főleg úgy, hogy voltak jelenetek, amelyeket szigeteken vagy más nehezen megközelíthető helyeken vettek fel, ezekhez a felszereléseket motorcsónakokon kellett odaszállítani.
A film látványvilágának az is jót tett, hogy a színészek nem kímélték magukat: kőkeményen beleálltak a harci jelenetekbe, nem kértek maguk helyett dublőrt, így a verekedések még hitelesebbek, valósághűek. Igaz, ennek meg is fizették az árát, a Liu Kanget játszó Robin Shou a Reptile elleni bunyóban három bordáját törte, sőt a jelenet egy részét fájdalomcsillapítóval, törött bordákkal forgatta le. Linden Ashby a veséjére kapott egy akkora rúgást a Scorpiont alakító Chris Cassamassától, hogy utána napokig vért vizelt, Sonya, azaz Bridgette Wilson megúszta egy vállficammal.
A Mortal Kombat a költségvetés hatszorosát hozta vissza a mozipénztáraknál
A forgatás 1994 augusztusától decemberéig tartott, a filmet 1995. augusztus 18-án mutatták be. A teljes költségvetés végül nagyjából 20 millió dollárra rúgott, ezt már a nyitó hétvégén sikerült visszahozni, sőt, egy kicsivel felülmúlni: a 23,2 millió dolláros kezdés akkor minden idők második legerősebb augusztusi nyitánya volt, ennél jobbat csak két évvel korábban a Szökevény produkált.
A Mortal Kombat három hétig vezette a nézettségi és bevételi listát, az Egyesült Államokban összesen 73 millió dollárt termelt, világszerte pedig 124,7 millió dollárt hozott a mozipénztáraknál, ezzel a legnézettebb videójáték-adaptáció volt egészen 1998-ig, amikor a Pokémon: Az első film megdöntötte a csúcsát.
Kasanoffnak igaza lett, a Mortal Kombat mára dollármilliárdos franchise-zá nőtte ki magát
A film azóta kultstátuszba emelkedett, hibái és nyilvánvaló gyerekbetegségei ellenére is általában nagy népszerűségnek örvend a Mortal Kombat világát és a harcművészeti filmeket kedvelők közt. Úttörő sikere nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mára a Mortal Kombat a világ egyik legértékesebb szórakoztatóipari franchise-ává nőtte ki magát, becslések szerint nagyjából 5 milliárd dollárt hozott a konyhára napjainkig. Ebben persze a filmek mellett benne vannak ennek az összegnek a jóval nagyobb hányadát adó videójátékok, illetve a sorozatok, rajzfilmek, könyvek, képregények, figurák, és egyéb csecsebecsék.
Kasanoff víziója tehát bejött, az említett 5 milliárdos összeg pedig hamarosan tovább nőhet, idén ősszel ugyanis érkezik a mozikba a Mortal Kombat II., amely nem a 95-ös eredeti filmnek, hanem a 2021-es rebootnak a folytatása, a főszerepben Karl Urbannal, akit Linden Ashby örökébe lépve Johnny Cage-ként láthatunk a vásznon.
