Elég erős Európa hatékony szankciókat alkalmazni Moszkva ellen?

Európa „koordinált akciót”, egyeztetett, még szigorúbb szankciókat tervez Moszkva ellen, és 26 állam, nyugat-európai vezetéssel azt tervezi, hogy az ukrajnai békekötést követően békefenntartó (a balkáni mintára békekikényszerítő?) csapatokat vezényel Ukrajnába. De hova? És vajon Európa elég erős-e ehhez? Ugyanakkor – tetszik, nem tetszik – az USA, Donald Trump nélkül nem sokra mennek. Nem fordulhat elő az – az utóbbi évekből ismerős helyzet –, hogy a szankciók legalább annyira fájnak az alkalmazónak, mint annak, aki ellen irányulnak? Hogy az USA, Donald Trump rábólintása és anyagi segítsége nélkül képtelenek lehetnek a merész röptű megtorlás végrehajtására?

Fogy a levegő Zelenszkij körül

Zelenszkij tudja, hogy a békekötés hatalma végét, új választások kiírását jelenti, emiatt is ragaszkodik makacsul a mind reménytelenebb katonai megoldáshoz. Oroszország már nem területszerzésre törekszik, hanem egész Ukrajna katonai, gazdasági és politikai gerince megroppantására. Ezért összpontosítja számban és technikában fölényben lévő erejét a Don-medencébe, ahol az ukrán főerők próbálják feltartóztatni az oroszországi csapatokat.

Ez idő szerint folynak a harcok, Moszkva erőfölénye vitathatatlan, és a békekötés esélye ismét csökkent. Oroszország a minap a legnagyobb légitámadást intézte Kijev megmaradt területei ellen. Az ukrán légvédelem megroggyant. Az Ukrajna ellen indított 823 légi harceszközből egyetlen Iszkander-M taktikai ballisztikai rakétát sem tudtak elfogni (ukrán adatok), és az Iszkander-K, az olcsó, rövid hatótávolságú cirkálórakéták csaknem fele, mintegy hetven Gerany-2 egyutas harci drónnal együtt akadálytalanul csapódott a célba.

A Kelet túlnövi a Nyugatot

Idén az IMF (Nemzetközi Valutaalap) becslései szerint a világgazdaság évi 3 százalékkal bővül. A Nyugat legfeljebb ennek a felével. Az Egyesült Államok idén 1,9, az eurózóna gazdasága 1 százalékkal nő, Kína, Vietnám, Dél-Korea viszont a Nyugat tempójánál 3-4-szer gyorsabban fejleszti gazdaságát, így az olló két szára közti különbség a Kelet (BRICS, CSO) javára változik. Ez az immáron több mint egy évtizede tartó irányzat határozza meg, támasztja alá a Kelet, Kína, Oroszország és a Dél (Brazília, India, Dél-Afrika) igényét a világ erőviszonyaiban bekövetkezett változás intézményesítésére, azaz az új, kétpólusú világrend bevezetésére.

Európa kimarad a fellendülésből, hiszen a „nagyok” között a leggyengébb gazdasági teljesítményt tudja csak felmutatni. Németország a recesszió határán fog billegni 2025-ben 0,1 százalékos feltételezett gazdasági növekedéssel, Franciaországtól 0,6, Olaszországtól 0,5, Nagy-Britanniától 1,2 százalékos bővülést várnak. 

Nem csak gazdasági gondok feszítik szét Európa államait

Mi más is, mint gondok lehetnek egy olyan Európában, ahol a két kulcsállamban, Franciaországban és Németországban komoly politikai-gazdasági – és Németországban katonai is – gondok vannak. És itt a feszítő belső problémákról, 

• a migránsok támasztotta költségnövekedésről, 
• az ipar versenyképességére pusztító hatású, többszörösére növekvő energiaárakról, 
• az inflációról, 
• a megnövekvő adóterhekről, 
• az EU-tagok fokozódó eladósodásáról,

az EU mint intézményrendszer válságáról van szó. 

Patrik Baab német újságíró, aki Ukrajnában mindkét oldalon járt, azt állítja, hogy a német hadseregfejlesztés, a Bundeswehr beszerzései egy esetleges belső zavargáshullám (polgárháború?) leküzdésére irányulnak. Merész feltételezés, főként hogy egy legalább négy évtizede a pályán lévő sajtóembertől származik. A középjobb-balkoalíció (CDU/CSU – szocdemek, SPD) képtelennek látszik szembenézni a feltornyosult problémákkal. Függetlenül a szélsőjobboldalinak tartott AfD párt megítélésétől, ez a politikai mozgalom ma a legerősebb Németországban. Kizárása súlyos belpolitikai krízis árnyékát veti előre.

Még az általában az EU-vezetéssel összhangban kommentáló francia Le Monde is „sziszifuszi” feladatnak minősíti az európaiak Ukrajna-terveit, amelyekhez a lap szerint is feltétlenül szükséges Trump bábáskodása. Kártyavárakat építenek, amelyek az amerikai támogatás nélkül összeomlanak. 

Amerikában közben visszatért a háborús minisztérium

Ám Trumppal sincs minden rendben – azaz jogosan merül fel a kérdés, hogy lehet-e építeni arra, amit mond? Az amerikai elnök a minap igen nagyvonalú történelmi-külpolitikai eszmefuttatást tett. A mellette álló, kezeit idegesen tördelő Pete Hegseth Pentagon-főnök jelenlétében Trump megindokolta a védelmi minisztérium háborús minisztériummá (Department of War) való át(vissza)nevezését. 

„1949-ig, amíg át nem nevezték a Pentagont védelmi minisztériummá, valamennyi háborúnkat megnyertük. Mi nyertük az első, a második világháborút…” – mondta jelentőségteljesen az amerikai elnök. Az átnevezés jó ómen, hiszen Amerika a világ legerősebb gazdasága és övé a legerősebb hadsereg – fejtette ki. 

Viszont a történelmi tények ezt a trumpi felfogást nem támasztják alá. Ha csak a veszteségeket nézzük, a kép mást mutat. USA-veszteség a II. világháborúban Európában körülbelül 250 ezer, a csendes-óceáni fronton 160 ezer, a Szovjetunióé egészében véve körülbelül 27 millió, az 1944-es nyugat-európai, normandiai partraszállás idején a Wehrmacht erőinek 85-90 százaléka a keleti fronton volt lekötve.