Európa-bajnoki szinten alacsony a magyar rezsi, itt a nemzetközi összehasonlítás

Januárban átlagosan 1 százalékkal nőtt a villamos energia bruttó lakossági végfelhasználói ára Európában, a gázé nagyjából változatlan maradt. Az Európai Unión belül továbbra is a magyarországi tarifa volt a legalacsonyabb mindkét termék esetében. Ez persze kézenfekvő azt tudva, hogy a gáz és az áram hazai hatósági árát több mint tíz éve több lépcsőben csökkentették, majd az elért alacsony szinten befagyasztották. A VaasaEETT által közzétett friss elemzés azért mutat mégis némi emelkedést a magyarországi rezsit meghatározó árakban, mert az összehasonlítást euróban végzi, a forint erősödése pedig magasabb árat ad euróban.

A lakossági árak tehát sehol nem szaladtak el Európában. A felhasználás mennyiségi növekedése azonban éppen Magyarországon hozhatott volna nehezen kezelhető helyzetet azzal, hogy a háztartások (nem tudni, mekkora hányadának) nem egyszerűen a többletfelhasználásukkal arányosan kellett volna többet fizetniük az áramért és a gázért, hanem amiatt is, hogy többet használtak a 2022 augusztusában megszabott átlagfogyasztás mennyiségénél. Az efeletti mennyiséget sokkal magasabb áron kell kifizetni. A különbség a rezsicsökkentett és a piacinak nevezett, de szintén hatósági tarifa között a földgáz esetében hétszeres. Ám éppen azért, hogy az érintett háztartások rezsije nem szökjön az egekbe, a kormány a napokban úgy döntött, hogy a háztartásoknak nem kell kifizetniük az általuk januárban felhasznált áram vagy gáz mennyiségének a 30 százalékát. Mások kedvezményt kapnak a távfő számlájából, és volt, ahol ingyen osztottak tűzifát. A visszatérítés eddig ismert módjáról a Világgazdaság már beszámolt, de a végső részleteket leíró jogszabály még nem jelent meg.

A végszámla lesz az érdekes

Mindez a rezsi végső nagyságát érinti, de a rezsicsökkentett alapárat, amelyből a rezsit kiszámolják, nem. Az átlagos tarifát viszont igen, hiszen az egy olyan súlyozott átlag, amely a rezsicsökkentett és a piaci egységár felhasználásával születik. E téren a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) ad fogódzót. A hivatal hónapról hónapra kiszámolja, hogy mekkora lenne egy olyan háztartás számára a villamos energia, illetve a földgáz átlagos egységára, amely 20 százalékkal többet használt az adott termékből az átlagfogyasztás mennyiségénél. Mivel januárban sem a rezsicsökkentett, sem a piaci hatósági ár nem változott, a MEKH a korábbi hónapokra jellemző eredményt kapta: az EU-n belül januárban is a budapesti áramtarifa, azután pedig a szintén budapesti, de 20 százalékos többletfelhasználással számolt kevert tarifa volt a legalacsonyabb. A MEKH-étől a nagyobb merítésű – mert egész Európára kiterjedő – finn elemzés sem hozott ki nagyon eltérő adatot. A VaasaETT áramárlistáját folyamatosan a nem uniós Kijev vezeti 8,84 eurócenttel kilowattóránként, de utána már Budapest jön (9,57 eurócenttel). Bár a harmadik itt Podgorica (11,07 eurócenttel), de elé még beférne a 20 százalékos felhasználás-túllépést feltételező budapesti ár (11,02 eurócenttel.)

Életveszély kilépni a gáz rezsivédett sávjából

Hasonlóan szerények az eltérések a földgáz esetében a teljes Európára vonatkozó, illetve az uniós fővárosokra szorítkozó, de egyaránt az Eurostat számaival dolgozó elemzésekben. A földrész egészén belül a kijevi 1,61 eurócentes kilowattóránkénti gázár volt januárban a legalacsonyabb. Ezt a budapesti rezsivédett 2,63 eurócentes egységár követte. Bár a magyarországi tarifa 63 százalékkal magasabb a kijevinél, ismert, hogy hiába olcsóbb a gáz az ukrán fővárosban, ha ott hetek óta nincs fűtés a háború miatt.

Érdemi azonban a különbség a rezsicsökkentett magyarországi egységár és aközött, amelyet az átlagfogyasztás 20 százalékos túllépése esetén kell fizetni. Az utóbbi ár már 5,34 eurócent, vagyis az alapár mintegy kétszerese. E két budapesti egységár közé beékelődött a listán nem uniós belgrádi 4,61 eurócentes bruttó végfelhasználói ár. Aggasztóbb – de erről egyelőre nincs hivatalos adat –, hogy a hazai lakosság nagy része januárban valójában nem ezzel a MEKH-modellben szereplő 20 százalékkal, hanem annál nagyobb mértékben lépett ki a rezsivédett sávból. Az említett rezsistop azonban éppen ezt kívánja kezelni azzal, hogy 30 százalékos többletfelhasználást feltételezve csökkenti a kifizetendő áram- és gázmennyiséget –, a kettő közül háztartásonként csak az egyiket – a  januári felhasználásából. Mivel e 30 százalék független attól, hogy a többletfelhasználásból mennyi keletkezett a rezsivédett sávon belül, illetve azon kívül, eltérő nagyságú megtakarítást jelent az érintett háztartásoknak.

Az átlagárak viszonylagos stabilitása dacára éves összevetésben néhány fővárosban voltak komoly kilengések, mindkét irányba. Mutatjuk a legnagyobb változásokat.

Villamos energia:

• Varsóban 17 százalékkal nőtt a tarifa, mert mivel maga a termék olcsóbbodott, esett az adója és a rendszerhasználati díja is, a kormány megvonta az addigi ártámogatását.
• A stockholmi 9 százalékos tarifaemelkedést az áram és a rendszerhasználat drágulása okozta.
• Helsinkiben 8 százalékos emelkedést hozott szintén az, hogy többe került maga az áram és az elsoztása is. 
• Koppenhágában viszont egyenesen zuhant, mégpedig 30 százalékkal az áramtarifa, mert kisebb lett az energiaadó és kevesebbett kellett fizetni az elosztásért.
• Luxembourgban 10 százalékos enyhülést hozott az áram és az elosztás olcsóbbodása.

Földgáz:

• Pozsonyban 30 százalékkal nőtt a tarifa, miután drágult maga a molekula, vele pedig a gáz elosztása is.
• Berlinben 11 százalékos egységár csökkenést hozott, hogy olcsóbb lett a gáz és az adója is.

Ami drága volt, az az is maradt

A tarifaváltozásokat azonban érdemes abból a szempontból is megvizsgálni, hogy mekkora tényleges árat hoztak, vagyis hol állnak most az adott fővárosok tarifái a rangsorban. A listán élére került fővárosokban (Bern, Berlin, Brüsszel, Dublin, London és Prága) mintegy négyszer drágább a villamos energia a lakosság számára, mint Budapesten. A hazai egységáránál még az uniós és a teljes európai átlagár is két és félszer nagyobb. Ráadásul az átlagos uniós szint, vagy afelett fizetők között van több, volt szocialista ország fővárosa is: az említett Prága mellett Varsó, Bukarest, Vilnius és Riga. Ám még Pozsonyban és Zágrábban is a hazai egységár kétszeresével számolnak, míg Szófiában a másfélszeresével. Így Koppenhágában a 30 százalékos januári áramárzuhanás után is két és félszer nagyobb a villamos energia egységára, mint Budapesten.

Hasonlóan durva különbségeket látunk az európai lakossági gázárak között. Stockholmban a budapesti ár tizenháromszorosát kell fizetni, és bár ezt az ottani egyedi helyzet okozza, a mögötte másik helyen álló Amszterdam lakosaival fizettetett egységár is majdnem hétszerese a hazainak. Viszont az európai fővárosok mintegy kétharmadában alacsonyabb volt az egységár a kicsit 10 eurócent feletti átlagnál. A budapesti utáni legalacsonyabb gáztarifa, a belgrádi a hazainak már a kétszerese.