Iráni háború: mindenki az olaj és a gáz miatt retteg, pedig más hozza el az apokalipszist – elfogy a víz
Az iráni konfliktus kapcsán a gazdasági vonatkozású hírek többsége az azzal összefüggő energiapiaci krízisről, valamint az áttételes, de a közeljövőben szintén súlyossá váló mezőgazdasági következményekről szól. Ám a konfliktus egy talán ezeknél is érzékenyebb, aggasztóbb vonatkozásra világított rá: a térség gazdag olajállamai létfontosságú tengervíz-sótalanító üzemektől függenek. A háború során eddig három sótalanítólétesítmény sérült meg, de közülük kettő továbbra is működik. Ha azonban ezek az üzemek rendszeres célponttá válnának, a tét rendkívül nagy: a széles körű kiesések a háborús csapások egyéb következményei nélkül is humanitárius és gazdasági válságot idézhetnének elő – mutatja be összeállításában az Origo.
A kritikus infrastruktúra részévé váltak a sótalanító üzemek
A tengervíz sótalanítása megkerülhetetlen fontosságú iparággá nőtte ki magát az elmúlt évtizedekben. Sajátos, hogy egy nagyon technológiaintenzív, egyúttal rendkívül energiaigényes iparágról van szó, melynek szolgáltatásaira többek között egy olyan régióban van nagy szükség, amelynek óriási szerep jut a világ energiaellátásában.
Most pedig a február 28-án kirobbant iráni háború teheti próbára a régió ellenálló képességét ebben a kérdésben is.
A világ beépített sótalanítókapacitásának körülbelül fele az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) hat tagállamában található.
Ezek a következők:
- Szaúd-Arábia,
- Kuvait,
- Bahrein,
- Katar,
- Omán,
- Egyesült Arab Emírségek.
A régióban összesen több mint 400 sótalanítóüzem termeli a világ sótalanított vizének közel 40 százalékát.
A nagyjából 60 millió lakos jelentős része ezekre a Szaúd-Arábiában már kritikus infrastruktúraként kezelt üzemekre támaszkodik az ivóvízellátás tekintetében. Idetartozik például a szaúdi főváros, Rijád több mint 8 millió lakója, valamint az Egyesült Arab Emírségek legnagyobb városának, Dubajnak több mint 4 millió lakosa.
A francia Nemzetközi Kapcsolatok Intézete szerint a sótalanítás biztosítja az édesvíz:
- 90 százalékát Kuvaitban,
- 86 százalékát Ománban,
- 70 százalékát Szaúd-Arábiában,
- 42 százalékát az Egyesült Arab Emírségekben.
Irán kevésbé függ ettől a technológiától, mivel vízkészleteinek nagy részét folyók, víztározók és felszín alatti vizek adják. Az ország azonban az elmúlt években egymást követő súlyos aszályokkal küzd. Maszúd Peszeskján elnök novemberben arra figyelmeztetett, hogy a vízhiány miatt akár Teherán fővárosának kiürítése is szükségessé válhat. Nyáron már több vízfelhasználási korlátozó intézkedést is bevezettek Teheránban.
Az olajnál is nagyobb jelentőségű árucikké válhat a víz
Eközben árupiaci elemzők arra figyelmeztetnek, hogy a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen sótalanított víz ára is elszállhat, miközben a világ az olaj- és földgázárak miatt aggódik.
A sótalanított víz jelenleg körülbelül 500 forintnak megfelelő összegbe kerül köbméterenként Szaúd-Arábiában és az Egyesült Arab Emírségekben (egy köbméter 1000 liter). Ez az ár várhatóan megugrik a sérült infrastruktúra, az energiaellátási zavarok és a megnövekedett kockázatok miatt, növelve a régió lakosainak és gazdasági szereplőinek terheit.
A Genfi Egyezmények kiegészítő jegyzőkönyve – amely a háború alatti magatartás szabályait rögzíti – tiltja az ivóvízellátást szolgáló létesítmények elleni támadásokat, mivel azok „elengedhetetlenek a polgári lakosság túléléséhez”.
Elvileg tehát az Öböl menti, jellemzően part mentén elhelyezkedő sótalanítóüzemeknek tiltott célpontnak kellene számítaniuk.
Irán azonban már vádolta azzal az Egyesült Államokat, hogy az csapást mért egy sótalanítólétesítményre a Perzsa-öbölben lévő Kesm-szigeten.
További részletek az Origo összeállításában olvashatók.
