Megfenyegette Európát a világ egyik legnagyobb olaj- és gázhatalma: Ursula von der Leyenék miatt másnak adhatja el az energiát – "Döntsék el"
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságAz iráni és az orosz-ukrán háború merőben átrajzolta az európai kontinens energiatérképét. Bebizonyosodott, hogy a hosszú ellátási láncok túlságosan sérülékenyek, a csővezetéken érkező gázról az Európai Unió országainak nagy része pedig ideológiai kérdések mentén lemondott.
A folyamatok összhatásának eredményeképpen jelenleg hatalmas űr tátong a régiós energiapiacon, a kontinens és gazdaságának sorsa pedig javarészt az Egyesült Államok és Donald Trump jóindulatától függ. Ám lenne egy másik kézenfekvő megoldás is. Norvégia hatalmas földgázkészletekkel rendelkezik, szakértők szerint a kitermelést pedig az észak-sarkvidéki mező kiterjesztésével tovább lehetne növelni, azonban úgy tűnik Brüsszel a környezetvédelmi szempontokat fontosabbnak tartja az energiaszuverenitás és ellátásbiztonság kérdésénél.
Ha nem kell a norvég földgáz Európának, akkor megy máshova
Norvégia az orosz energiahordozók európai uniós tranzitjának szinte teljes leállítása óta az államszövetség legnagyobb gázhalmazállapotú földgáz beszállítójává vált, az Eurostat legfrissebb adatai szerint a szükséglet 51,8 százalékát biztosítja.
A megnövekedett exportmennyiséget az északi ország elsősorban a sarkvidéki régióban található lelőhelyekről származó készletekből biztosítja:
Növeltük az Európába és az Európa Unióba irányuló gázexportunkat miután kitört az ukrajnai háború, és ez a teljes növekmény az Északi-sarkvidékről származik. Pontosabban Hammerfestből
−nyilatkozta Jonas Gahr Store, Norvégia miniszterelnöke a Financial Times újságírójának, majd hozzátette, hogy annak ellenére, hogy az Európai Uniós ellenzi a kitermelés felpörgetését a régióban, már most is nagyban az itt található forrásokból vásárol földgázt. A miniszterelnök azt is megjegyezte, hogy amennyiben
Európa nem kéri, megy máshová, a politikusoknak dönteni kell. Biztonságosabb az Öbölből vásárolni? Katartól? Biztonságosabb az Egyesült Államoktól vásárolni?
Korábban Brüsszel már fontolóra vette az új sarkvidéki fúrásokra vonatkozó moratórium feloldását, amelyért Norvégia hosszú ideje lobbizik. Oslo erős érvrendszert épített ki az agresszív kitermelési politika igazolására, amit az orosz import kiesése nyomán kialakult szűk kínálati keresztmetszettel, illetve a jelenlegi lelőhelyek kimerülésével igyekszik alátámasztani:
„Norvégia Európa legfontosabb energiaszállítója, de néhány éven belül a termelés csökken. Új projektekre van szükségünk, amelyek lassíthatják a visszaesést, és a lehető legmagasabb termelési szintet biztosítják
− érvelt korábban egy sajtóközleményben Terje Aasland norvég energiaügyi miniszter.
Brüsszel környezetvédelmi indokokra hivatkozik
A norvég kitermelés felpörgetése valóban tovább diverzifikálhatná az európai energiapiacot, valamint növelhetné Európa energiaszuverenitását, azonban Store szerint Brüsszel nem képes megfelelő válaszokat adni az aktuális biztonságpolitikai kihívásokra:
Azt szeretném, ha az Európai Unió szabályai a világunk realitásaihoz igazodnának
− fogalmazott, majd hozzátette, hogy a kitermelési moratórium sem naprakész tudásra van alapozva.
Mindeközben a norvég olajvállalatok, például az Equinor és a Var Energi már számos projekten dolgoznak a Barents-tengeren, ám a vállalatok vezetése szerint a moratórium eltörlése felgyorsítaná a munkálatokat, valamint megkönnyítené a finanszírozást, mivel lehetőség nyílna az európai bankoktól származó tőke bevonására.
Óriási környezeti aggályok vannak ezzel kapcsolatban
− mondta egy európai uniós diplomata a Financial Times újságírójának.
Ezzel szemben a kitermelés fokozását, valamint a lelőhelyek felkutatásának felgyorsítását a norvég politikai szereplők egyöntetűen támogatják. 2026 januárjában a norvég energiaügyi és kőolajipari minisztérium 57 új fúrási engedélyt adott ki, ami öttel több az előző év azonos időszakához mérten.
Az Északi-sarkvidék stratégiai fontosságú
