A norvégokon múlhat Európa sorsa – az utolsó biztonságos ellátási útvonal az olajválságban

Az iráni konfliktus kirobbanása óta kilőttek az energiaárak, és ismét gazdasági válság fenyegeti Európa lakosságát, amiért most az energiahordozók lehetnek felelősek.

Az emelkedés lendülete ugyan megtört kissé, de a helyzet továbbra is feszült a közel-keleti régióban.

Európa nehéz helyzetben 

Regionális viszonylatban Európa, valamint az Európai Unió még nehezebb helyzetben van, mint vetélytársai többsége:

• Az USA olajszükségletét elsősorban Kanadából és saját kitermeléséből fedezi, 2008 óta az OPEC-országokból és a Perzsa-öböl menti államokból történő import meredeken zuhan. A földgázimport 99 százaléka pedig Kanadából érkezik.
• Oroszország nettó energia exportőrnek számít, így  szükségletét saját termelésből biztosítja.  
• Kína olajszükségletét tekintve igyekszik diverzifikálni, ám importjának számottevő része Iránból és a Perzsa-öböl országaiból érkezik (48 százalék), Malajzián keresztül pedig feltételezhetően a szankciókkal sújtott iráni és venezuelai olajat vásárol (11 százalék). Az ország földgázszükségletének 58 százalékát saját termelésből, 25 százalékát LNG-importból, 17 százalékát pedig csővezetéken importált, elsősorban orosz eredetű forrásból fedezi. 
• Mindeközben az Európai Unió olajimportjának 14,5 százaléka az Egyesült Államokból, 12,2 százaléka Kazahsztánból, valamint saját régiós termelésből, gyakorlatilag Norvégiából származik – az északi-tengeri mezőkről 14,6 százalék érkezik.

Gáz-halmazállapotú földgáz tekintetében némileg jobb Európa helyzete, a norvég termelés az 51,8 százalékát biztosítja. 

Az LNG-ellátásban rosszabb a helyzet: az európai gazdaság kitett a mindenkori amerikai kormányzat akaratának. A cseppfolyós gáz importjának 59,9 százaléka érkezik innen.

Növelhető a norvég export? 

Norvégia 2024-ben megközelítőleg 240,6 millió köbméter olajegyenértéknek megfelelő energiahordozót termelt ki – döntően kőolajat és földgázt. A kitermelést szinte teljes egészében exportálták, elsősorban az Európai Unió országaiba. Idén Norvégia gáztermelése előreláthatólag eléri a 4,1 millió hordó olajegyenértéket, ami nagyjából az előző éves kitermelés szintjével megegyező teljesítmény.  

Rossz hír, hogy 

Ennek az oka egyszerű: a jelenlegi lelőhelyek fokozatosan kimerülnek, ami a kitermelési volumen csökkentésére kényszeríti az iparági szereplőket. Ötven éven belül a termelés teljesen megszűnhet, ha Norvégia nem talál újabb lelőhelyeket.

Norvégia a trumpi úton? 

„Drill, baby, drill” – így szólt Donald Trump amerikai elnök mára ikonikussá vált mondata a 2024-es amerikai választási kampány hajrájában. Ezzel arra utalt, hogy az Egyesült Államoknak növelni kell az olaj- és földgázkitermelési kapacitásait. 

Oslo, csakúgy mint Trump, erős érvendszert épített ki az agresszív kitermelési politika igazolására. Erre szükség is van, mivel az orosz energiahordozókról történő gyors leválás megterhelte az európai gazdaságot, ezért létfontosságú, hogy alternatívát találjon a kontinens. 

„Új projektekre van szükségünk, amelyek lassíthatják a visszaesést, és a lehető legmagasabb termelési szintet biztosítják” – érvelt egy sajtóközleményben Terje Aasland norvég energiaügyi miniszter. 

A kitermelés fokozását, valamint a lelőhelyek felkutatásának felgyorsítását a norvég politikai szereplők egyöntetűen támogatják. 2026 januárjában a norvég energiaügyi és kőolajipari minisztérium 57 új fúrási engedélyt adott ki, ami öttel több az egy évvel korábbi számhoz viszonyítva. 

A kutatásokat elsősorban az olyan iparági óriások végzik, mint az Equinor, a BP és a TotalEnergies, ám nem ritka, hogy kisebb szereplők is csatlakoznak az expedíciókhoz. 2020-ban a Mol csoport is végzett próbafúrásokat a régióban.

A világ legnagyobb szuverén vagyonalapja 

A norvég olajalap a norvég állam kőolajbevételekből származó tőkéjét kezeli. Ezt 1999-ben, az első olajmezők felfedezése után harminc évvel hozta létre a norvég állam, hogy a hatalmas mennyiségű befolyó pénzből a norvég társadalom jólétét és anyagi biztonságát évtizedekre biztosítsák. 

A vagyonalap működési alapelve, hogy a világ legjobban teljesítő tőzsdén jegyzet vállalataiból részesedést szerez, ezzel biztosítva a vagyon stabil és hosszú távú növekedését. 

A kormányzat az alap csupán 20 százalékával gazdálkodhat, mivel a cél a norvég társadalom jövőjének biztosítása. Ez a stratégia nem meglepő, ismerve az észak-európai gazdaságpolitikát, mivel a skandináv régió országai meglehetősen prudens gazdaságpolitikát folytatnak. 

Az alap jelenlegi összértéke nagyjából 2200 milliárd dollár.