Tárcák vitája a diákhitelről

Bár a kormány már elfogadta a diákhitelről szóló határozatot, a végrehajtási utasítás megjelentetése előtt kemény vita folyik az oktatási (OM) és a pénzügyi (PM) tárca között a kölcsönnyújtás részleteiről.
Az OM-koncepció erős, nagy tőkeerejű Diákhitel Intézet (DI) Rt.-t képzel el, a hiteltörlesztéseknél nagy szerepet szánna az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak (APEH), a kereskedelmi bankokra viszont csak ügynökként számít.
A PM a bankok saját forrásainak felhasználásával intéztetné a hitelezési folyamatot a kihelyezéstől a visszafizetésekig.
Őket egy minimális tőkével és létszámmal létrehozott DI segítené. Az APEH nem kapna szerepet a normális törlesztések beszedésében.
Információnk szerint kormánykörökben nemrég felmerült: a DI működtetésére nem önálló pénzintézetet hoznának létre, hanem a feladatot az állami Magyar Fejlesztési Bank (MFB) egy egysége vagy leánycége, a Konzumbank végezhetné.
Az OM szerint monopolizált DI-nek kellene létrejönnie. Ennek forrásait kötvény-, esetleg részvénykibocsátással szereznék be a kereskedelmi bankoktól. Az értékpapírok kamatainak és tőkéjének visszafizetését az állam -- a forrásoldalon -- garantálná.
A diákokhoz a DI az ügynöki szerepet kapó és ezért jutalékhoz jutó bankokon keresztül juttatja el a kötött -- a tervek szerint 13-15 százalékos kamatú -- hitelt.
A diák munkába állását követően a bruttó bér 6 százalékára rúgó törlesztőrészleteket a munkaadó fizetné be az APEH-nek, amely azt továbbutalná a DI-nek (hogy az azután teljesíthesse kötvénytartozását a bankok felé). A két állami szerv folyamatosan tájékoztatná egymást a nem fizető hallgatókról.
A PM a rendszer drágaságát vitatja, ami a kötvényköltségeknek, a jelentős állami apparátus felállításának és a sok szereplő közti pénzmozgásnak lenne köszönhető. A forrásoldali garancia optimális esetben (5 százalékos inflációnál, kevés hitelfelvevővel és 20 százalékos vissza nem fizetési aránnyal) is 110 milliárd, rosszabb feltételeknél pedig -- évi 22-40 milliárd forint kibocsátással -- több mint 300 milliárd forint lenne.
Az elképzelés ráadásul bonyolult: törvények sorát kellene módosítani (például az APEH jogállásáról, hiszen az adóhatóság privát cégek pénzbehajtója lenne).
A PM szerint ezért a bankoknak közvetlenül, saját forrásaikból kellene megoldani a hitelezést. Mivel az állam által 100 százalékban -- az eszközoldalon -- garantált kölcsönök igen alacsony kockázatúak, így gyakorlatilag nem igényelnek céltartalékot -- szól a tárca érvelése. Ezért a diákok által fizetendő kamat igen kevéssel (a kezelési költséggel és némi banki marzzsal) lenne csak az állampapírhozam fölött.
Nem világos, hogy a PM is kötött kamatot alkalmazna, vagy arra számít, hogy a piac automatikusan kikényszerítené az alacsony tarifát. Árulkodó jel viszont, hogy míg az OM minden kötvényt jegyző hitelintézetet bevonna a konstrukcióba, a PM versenytárgyaláson választaná ki a résztvevőket.
Lapunknak nyilatkozó bankszakemberek szerint minden bizonnyal az érintettek közé kerülne a sok hallgatói ügyféllel bíró Budapest Bank, Erste, OTP és Postabank.
A PM szerint -- a diák bérének 7 százalékát, de legalább a minimálbér 7 százalékát kitevő -- törlesztőrészleteket is a bankoknak kellene fizetni. Ők csak akkor adnák át az ügyet a DI-nek, ha intézkedéseikkel nem tudják kikényszeríteni a törlesztést. Az intézet ekkor kifizetné a bankot (megtörténne az állami garancia lehívása), s ezután az APEH adó formájában hajtaná be a költségvetéssel szembeni tartozást.
A megoldás révén csak egy kis létszámú, pusztán az adminisztrációt (a nem fizető, esetleg csaló hallgatók nyilvántartását) intéző DI-re és az APEH jóval kisebb szerepvállalására lenne szükség.