Felzárkózik Kelet-Európa

A kilencvenes évek átalakulásához kötődő krízis óta Kelet-Közép-Európában a biztosítási szektor dinamikusan nőtt: az alacsony bázisról induló életbiztosítási díjbevételek az infláció kiszűrése után is évi 17,4 százalékkal gyarapodtak. Ez a nyugat-európai átlag kétszerese -- állapítja meg a Swiss Re, Európa egyik vezető viszontbiztosítójának a napokban nyilvánosságra hozott tanulmánya.
A nem életbiztosítások évi 7,6 százalékos éves növekedési rátája még inkább meghaladja az EU-átlagot. Az élet ágat a privát nyugdíj-megtakarításokat ösztönző adórendszer is segítette, a vagyonbiztosítások fejlődését pedig a "kötelező" meghonosítása és az egészség- és baleset-biztosítások iránti lakossági igény mozdította elő.
A régió 15,2 milliárd dollár biztosítási díjbevétellel zárt 1999-ben, aminek közel kétharmadát az EU-tagságra pályázó 10 ország termelte meg. Ezekben a jövedelmek átlagosan 2 százalékát költötték nem életbiztosításokra (ez a nyugat-európai szint kétharmada), és mintegy 1 százalékát életbiztosításokra (ez viszont csak ötöde az EU-átlagnak). A FÁK-ban és a délkelet-európai államokban jóval alacsonyabb e mérték.
A piaci verseny Közép-Európában az állami cégek monopóliumának megszűntével és a "multik" belépésével erősödött meg -- mutatott rá a Swiss Re. A korábbi monopolcégek piaci részesedése a térségben 60 százalék alá esett az életbiztosítási díjbevételeknél és 50 százalék alá a nem élet ágban.
Néhány országban -- így hazánkban, Lengyelországban és a balti államokban -- a külföldi befektetők már a piacnak több mint a felét ellenőrzik. Ezzel szemben délkeleten és a FÁK-ban a helyi biztosítók a meghatározó szereplők. Ennek oka, hogy ezen országokban szigorú szabályokkal korlátozzák a piaci belépés lehetőségét, ami mellé magas befektetői kockázat is párosul.
Az EU-tagság felé igyekvők biztosítási piacán egyre szilárdabb a szabályozórendszer és a makrogazdasági helyzet. A Swiss Re szerint a felügyeleti rendszer is egyre jobban megfelel az EU-normáknak, főképp a legfejlettebbnek számító Magyarországon és Lengyelországban.
A Balkánon és a FÁK tagállamaiban viszont további reformokra van szükség, főképp a "kötelező" elterjesztésében, a minimális tőkeszükséglet növelésében és a piaci belépés liberalizációjában.