Norvégia és Lengyelország tavaly már megkötött egy úgynevezett kis gázegyezményt, amely keretében a norvég Statoil 2001 októberéig 200 millió, azután -- 2006 októberéig -- évi 500 millió köbméter földgázt szállít Németországon át.
Az aláírással azonban még mindig nem oszlik el a régóta vajúdó megállapodás körüli bizonytalanság, hiszen a jövő hónapi választások megnyerésére esélyes baloldali ellenzéki szövetség (SLD) máris kilátásba helyezte annak felmondását. A helyi hosszú távú gázfogyasztási prognózist sokalló ellenzék kezdettől fogva tiltakozott a terv ellen, mondván a norvég gázimport túl drága az orosz szállításokhoz képest. Az EU-ban is fenntartások vannak az egyezménnyel kapcsolatban.
Az orosz energiaforrásoktól való erős függőség lazítására törekvő lengyel kormány viszont a nyár elején már Dániával is megállapodott évi kétmilliárd, azaz összesen 16 milliárd köbméter földgáz vásárlásáról 2003-tól kezdődően. Ennek nyomán júliusban a lengyel PGNiG és dán Dong társaság konzorciumot alakított egy 230 kilométeres tenger alatti csővezeték megépítéséről. Ezt várhatóan a norvég szállítók is igénybe vehetik majd.
Lengyelország mintegy évi 11 milliárd köbméter földgázt fogyaszt, ám ez a mennyiség 2010-ig 18 milliárd, 2020-ig 29 milliárd köbméterre duzzadhat. A szükégletének döntő részét már jelenleg is importból -- mintegy 70 százalékban Oroszországból -- szerzi be.