Tőkepiaci törvénytervezet: átláthatóság, hatékonyság, védelem

Hatékonyabb tőkepiac
A magyar tőkepiac immár több mint egy évtizede történt újjáélesztése óta szabályozási probléma volt, hogy a polgári törvénykönyv előírásai az értékpapír fogalmát meglehetősen szűken határozták meg, és ezért nem volt (és jelenleg sincs) lehetőség bizonyos, külföldön már régóta alkalmazott, bevált instrumentumok magyarországi kibocsátó által való belföldi forgalomba hozatalára. Ezek közül leginkább a warrantok kibocsátásának lehetőségére vonatkozó igény mutatkozott meg az utóbbi időben. A tőkepiaci törvény a Ptk. módosításával lehetőséget fog adni a kormánynak arra, hogy rendeletben határozza meg az egyes értékpapírok tartalmi kellékeit és kibocsátásuk feltételeit, és ezzel megfelelően rugalmas eszközt szolgáltat új értékpapírok forgalomba hozatalának lehetővé tételére.
A forgalomba hozatal szabályai között új lehetőségeket teremt a kibocsátási program elismerése, amelyre vonatokozóan határozott igény merült fel a kibocsátók részéről, de annak megvalósítása ilyen formában eddig nem volt lehetséges. Szintén piaci igényeket elégít ki a forgalomba hozatal lehetséges módjainak kibővítése az adagolt kibocsátás lehetőségével; illetve a jegyzésre, az aukcióra és a folyamatos kibocsátásra vonatkozó előírások pontosabbá tétele.
A vállalati kötvénykibocsátások élénkülését segítheti elő annak a szabálynak a feloldása, amely eddig tiltotta (pontosabban állami kezességvállaláshoz vagy bankkezességhez, bankgaranciához kötötte) a nyilvánosságtól való -- saját tőkét meghaladó mértékű -- hiteljellegű forrásbevonást a kibocsátók számára. Az ügyfélérdekek védelme érdekében ugyanakkor e lehetőség nem lesz feltétel nélküli, annak kihasználásához a felügyelet által elismert hitelminősítő szervezettel készíttetett minősítés lesz szükséges, ami biztosíthatja a befektetők tájékoztatásának megfelelő voltát.
A piaci likviditás megerősödése és a forgalom növekedése várható az értékpapír-kölcsönzés szabályainak meghatározásától. Eddig ugyanis az egyértelmű jogi szabályrendszer hiányában az értékpapír-kölcsönzés, illetve az ennek lehetőségét feltételező úgynevezett "short selling" sem tudott Magyarországon elterjedni. A tervezet szerint a befektetési szolgáltatók, a befektetési alapkezelők és az elszámolóház jogosultak lesznek a tulajdonukban, illetőleg az általuk kezelt portfóliókban lévő értékpapírok kölcsönzésére. A befektetési szolgáltató emellett bizományosként is közreműködhet az ügyfél nála letétbe helyezett értékpapírjának kölcsönzésében, feltéve, hogy az ügyféllel erre vonatkozó, a törvényben meghatározott -- az ügyfelek érdekeinek védelmét szolgáló -- feltételeknek megfelelő szerződést köt.
A befektetési alapokról szóló, immár tízéves törvényt a tőkepiaci törvény hatályon kívül fogja helyezni, és annak előírásait egy korszerűbb, részletesebb szabályrendszer fogja felváltani. A jelenlegi nyilvános -- zártkörű, illetve nyílt végű -- zárt végű befektetési alap kategorizálás megmarad, ugyanakkor jelentős változást hoz, hogy az eltérő befektetési céloknak megfelelően, illetve a befektetők különböző kockázatviselési hajlandóságának kielégítése érdekében többféle alap is létrejöhet, amelyekre -- ennek függvényében -- részben különböző feltételek fognak vonatkozni. Így létrehozhatók majd nyilvános értékpapíralapok, befektetési alapba befektető alapok, származékos ügyletekbe befektető alapok, indexkövető alapok, ingatlanalapok és európai befektetési alapok is. Ezzel megszűnik annak szabályozásban rejlő oka, hogy a magyar befektetési alapok a külföldi alapokkal szemben hátrányos versenyhelyzetben vannak.
A tőzsde tekintetében teljesen új szabályrendszert tartalmaz a tervezet, amelynek lényege, hogy a jelenlegi státussal szakítva a törvényalkotó megszünteti a tőzsdék úgynevezett "sui generis" helyzetét, és azokat kötelezően részvénytársasági formában működő társasági alapokra helyezi. A már működő tőzsdék (BÉT, BÁT) számára a tervezet 2003. december 31-ig biztosít határidőt az átalakulásra. A szabályozás ezzel kíván megfelelni annak az igénynek, amely egyébként a világ tőkepiacain tapasztalható trendbe illeszkedve követeli meg az egyértelműbb tulajdonosi helyzet megteremtését. Az átalakulás azzal a következménnyel is jár, hogy a tulajdonosi és a kereskedési jogosultságok egymástól elválnak, ezért a tervezet rögzíti a kereskedési joggal rendelkező személy jogait és kötelezettségeit, egyúttal kizárja a tőzsdei kereskedési joggal rendelkezők számának korlátozását. A kereskedés folytatásához szükséges hatósági engedélyek, valamint a tőzsdei szabályzatokban foglalt feltételek, illetve az elszámolást lehetővé tévő rendszer megléte esetén a kereskedési jog nem tagadható meg. A tőzsde egyébiránt továbbra is megmarad önszabályozó szervezetnek, szabályzatainak kialakításához, módosításához a jövőben is a felügyelet jóváhagyása szükséges.
Az elszámolóházra vonatkozó előírások körében is jelentős változásokat tartalmaz a tervezet a hatályos rendelkezésekhez képest. A jövőben elszámolóházi tevékenységek végzésére háromféle intézmény lesz jogosult: teljeskörűen az erre a célra létrehozott, szakosított hitelintézeti formában működő elszámolóház; bizonyos csökkentett tevékenységi körben a részvénytársasági formában létrehozott intézmény; illetve magának a tőzsdének is lehetősége lesz egyes elszámolóházi tevékenységek végzésére.
Nagyobb átláthatóság
A tervezet szerint megváltozik a zártkörű forgalomba hozatal és a nyilvános forgalomba hozatal viszonya, a jövőben ugyanis a zártkörű forgalomba hozatal feltételeit határozza meg a törvény. Amely kibocsátás e feltételeknek nem felel meg, arra a nyilvános forgalomba hozatal szabályait kell alkalmazni. Ezáltal megszűnik a jelenlegi szabályok problémája, ami a zártkörű és a nyilvános forgalomba hozatal elhatárolásának nehézkességében nyilvánul meg.
A befektetési szolgáltatások végzésére vonatkozó feltételek kismértékben szigorodnak, ezen belül nőnek a tőkekövetelmények, értékpapír-bizományos esetében 50 millió forintra, értékpapír-kereskedő esetében pedig 200 millió forintra. A befektetési szolgáltatók működésére vonatkozó szabályok meghatározzák azokat a biztonságos működést meghatározó célokat, amelyeket a befektetési szolgáltatók belső szervezetének biztosítania kell, emellett a belső ellenőrzési rendszerre vonatkozó előírások is részletesebbek lesznek a jelenleginél.
Az árutőzsdei szolgáltatókra -- az általuk végzett tevékenység tekintetében -- a szabályozás még inkább szigorítást jelent, hiszen az e cégekre vonatkozó jogszabályi feltételrendszer eddig hiányzott. A szabályozás lényegében a befektetési szolgáltatókra irányadó előírásokat követi, bizonyos tekintetben (például tőkekövetelmények, tevékenységek kizárólagosságának követelménye) ugyanakkor annál enyhébb feltételeket szab.
Régi hiányosságot pótol a tervezet, amikor a portfóliókezelésre vonatkozó szabályokat állapítja meg. A jogalkotói szándék az egyedi portfóliók kezelésén túlmenően az újonnan megfogalmazott előírások nagy részét alkalmazni rendeli a befektetési alapkezelésre, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztáraknak és magánnyugdíjpénztáraknak végzett vagyonkezelésre, illetve a biztosítók úgynevezett "unit-linked" termékei körében végzett vagyonkezelési tevékenységre is. Ezáltal az eddig külön törvényekben elhelyezett, szabályozásilag egymással összefüggésben nem lévő, de a tartalmukat tekintve hasonló vagyonkezelési tevékenységek közös szabályokat kapnak -- például -- a tőkenövekmény, illetőleg hozam bemutatása és közzététele, az értékelés és az összeférhetetlenség vonatkozásában.
A szolgáltatók tevékenységének még hatékonyabb ellenőrzése érdekében a tervezet a hitelintézeti törvény szabályaival harmonizáló előírásokat tartalmaz a könyvvizsgálók megválasztásával és azok feladataival kapcsolatban.
A devizaliberalizációs jogszabály-módosítások után különösen figyelemreméltó azon tervezetszabály, amely az engedélyhez kötött tevékenységek tekintetében korlátozza a hirdetésre jogosultak körét. Ezen előírás is annak egyértelművé tételét célozza, hogy a devizaliberalizáció nem jelenti azon hatályos szabályozási alapelv feladását, amely szerint a magyar tőkepiacon csak a magyar törvények alapján a magyar hatóság által engedélyezett szervezetek működhetnek jogszerűen. Ebben csak azok a rendelkezések hoznak majd változást, amelyeket a tervezet tartalmaz ugyan, de hatálybalépésükre csak Magyarországnak az Európai Unióba való csatlakozásával kerül sor.
Erősödő felügyelet
A tőkepiac biztonságos működése felett őrködő PSZÁF feladatait a tervezet a jelenlegi szabályozáshoz hasonlóan tartalmazza, ugyanakkor kismértékben bővültek a rendelkezésre álló felügyeleti intézkedési lehetőségek, emelkedtek a kiszabható bírságösszegek felső határai, illetve a válsághelyzetek kezelésére szélesebb jogkör áll rendelkezésre. A felügyeleti biztos -- kirendelése esetén -- átveszi a cég vezető tisztségviselőinek feladatkörét, így az együtt nem működő cégvezetés kevésbé tudja akadályozni a válsághelyzet megoldását. Emellett a felügyelet -- a hitelintézeti törvényben foglaltakhoz hasonlóan -- lehetőséget kap végső esetben a befektetési vállalkozó elleni felszámolási eljárás megindítására is.
A tervezet tartalmazza a PSZÁF önállóságának létrehozását célzó törvénymódosításokat is, amelyek megteremtik a gazdálkodási függetlenséget, megadják a szabályozási jogkört a rendelkezési jog kimondásával, illetve lehetővé teszik a megfelelő személyi feltételek biztosítását a felügyeleti célokat megvalósító munka érdekében.
Új díjszámítási elvek
A felügyeleti díjszámítási eljárás PSZÁF által javasolt módosítása egy, a jelenleginél igazságosabb, versenysemlegesebb rendszer létrehozását célozza. A PSZÁF megvizsgálta, hogy a javasolt díjszámítás alkalmazásával a felügyelet több vagy kevesebb bevételre tenne-e szert 2001-ben, mint amennyit a jelenlegi díjak alapján erre az évre tervezett. A számok azt mutatják, hogy a befektetési szolgáltatóknak -- az új díjszámítás alapján -- együttesen két százalékkal kevesebb díjat kellene fizetniük. Vagyis nem igazak azok az állítások, amelyek a brókercégek megsarcolásáról, a jelenleginél nagyobb mértékű elvonásokról szólnak.
Egy másik felügyeleti számítás arra keresett választ, hogy a javaslat miként érintené a piacon nagynak, közepesnek, illetve kicsinek minősülő cégeket. A javaslat mintegy harminc százalékkal növelné a maihoz képest a nagyok díjkötelezettségét, miközben a közepesekét majdnem a felére, a kicsik kötelezettségét pedig a jelenlegi negyede alá csökkentené.
A ma alkalmazott szabály szerint -- felügyeleti díjat a szolgáltató által lebonyolított forgalom (vételek és eladások) után degresszív módon kell fizetni -- nagyobb forgalom esetén alacsonyabb a díjteher, sőt a fizetendő díjnak felső határa is van. A felügyelet véleménye szerint ez az eljárás nem versenysemleges, mert a kisebb szolgáltatók fajlagos díjterhe lényegesen magasabb, mint a nagyoké. A jelenleg csak forgalomra alapozott díjfizetés mellett mindenképpen indokolt lenne figyelembe venni a kezelt ügyfélvagyon állományát is, mégpedig a tételek utáni egyenes arányú díjfizetéssel. A befektetési szolgáltatási tevékenység kockázatainak ellenőrzése a felügyelet feladata, amit a befektetési szolgáltatók felügyeleti díjfizetése finanszíroz. Nyilvánvaló, hogy az ügyfelek vagyonának őrzéséhez és kezeléséhez társuló kockázat a kereskedelmi tevékenység kockázataihoz mérhető nagyságrendű.
A PSZÁF módosítási javaslatának fontos célja, hogy hozzájáruljon a pangó értékpapírpiac által leginkább sújtott kisebb cégek helyzetének javulásához és a szektor életképességének erősödéséhez. A felügyelet augusztusban elkészítette és átadta a kormánynak az előző évi tevékenységéről szóló beszámolóját, ennek elfogadását követően -- a korábbi évek gyakorlatától eltérően -- nyilvánosságra hozza az intézmény legfontosabb gazdálkodási adatait.