Visszakoztak az olajárak
Az Európában mértékadó nyersolajtípus, a brent barrelenkénti ára novemberi szállításra közel fél dollárral - 27,8 dollár alá - esett tegnap délelőtt Londonban, miután a tőzsdei elemzők azt szűrték le a hétfői Bush-beszédből, hogy az idén már nem indul el Irak elleni katonai akció. (Az idei mintegy 40 százalékos drágulásban főszerepet játszott a közel-keleti olajszállításokat megzavarható háborús veszély fokozódása.)
Emellett a becslések a globális kínálat növekedéséről szólnak, még a hivatalos termelési kvótákat változatlanul hagyott OPEC kőolajkartell esetében is. Oroszország, a világ második legnagyobb exportőre például az idei első nyolc hónapban 11 százalékkal több (napi átlagban közel 3,6 millió barrelnyi) nyersolajat szállított külföldre, mint egy évvel korábban.
Azok az elemzések is nyugtathatják a tőzsdéket, miszerint a piacszűkítő politikát folytató OPEC kieső kínálatát a következő években részben pótolhatja a független termelők erősödő mélytengeri bányászata, amit megkönnyít a folyamatos műszaki fejlődés. Az óceánok alatti kőzetekben (főleg a Mexikói-öböl, Brazília és Nyugat-Afrika partjai közelében) ugyanis bizonyítottan mintegy 60 milliárd barrel kőolaj-egyenértékű szénhidrogénvagyon rejtőzik, ami a legújabb szeizmikus mérések alapján akár a 100 milliárdot is elérheti a Reuters értesülése szerint. A nagy nemzetközi olajtársaságok által könnyen elérhető tartalékmennyiség mintegy kétharmadát a kőolaj képezheti a becslések szerint. Ráadásul a mélytengeri kínálat piacra juttatását nem veszélyeztetik sem politikai (Közel-Kelet), sem szállítási (Kaszpi-tengeri régió) nehézségek.
A víz alatti szénhidrogén-kutatások és -feltárások még a hetvenes években kezdődtek, a Mexikói-öbölben, és azóta már a világ számos pontján működnek a tengeri fúróállomások. Ez a folyamat a jövőben csak erősödhet, hiszen egyre több új blokkra hirdetnek meg versenypályázatot, legújabban például Kína és Új-Zéland közelében.
Korábban csak magas világpiaci árszint mellett volt kifizetődő a mélytengeri bányászat, ám a technológiai fejlődés nyomán a nyolcvanas évekhez képest már mintegy felére, 4 dollár alá csökkent a barrelenkénti kitermelési költség a Deutsche Bank becslése szerint. Ez már nagyjából azonos a szárazföldi fúrásoknál megszokott ráfordítással, nem számítva persze az Arab/Perzsa-öböl menti országokat, ahol az átlagosnál jóval könnyebben kitermelhető a kőolaj.
Az elemzők mindazonáltal hangsúlyozzák, hogy a mélytengeri olaj hosszabb távon aligha jelenthet valós alternatívát a tízszer olcsóbban hozzáférhető, ráadásul bőven rendelkezésre álló közel-keleti olajhoz képest. Szaúd-Arábia bizonyított tartalékait 260, a szomszédos Irakét pedig több mint 113 milliárd barrelre becsülik.
