Tőkeszerkezet-arbitrázs

A nemzetközi pénz- és tőkepiacokon a legújabb befektetési stratégia a tőkeszerkezet-arbitrázs. Ez az első hallásra furcsa stratégia egyre népszerűbbé válik a nagy befektetési bankok körében. Az elnevezésben benne is van a stratégia lényege: egy long pozíciót egy vállalat kötvényeiben ugyanazon vállalat részvényeinek short pozíciójával kell fedezni.

Egy példa: X. vállalat kötvényeinek hozama és a kockázatmentes hozam közötti spread a sokszorosára nő, miközben a részvény árfolyama csak kisebb mértékben esik, és a hitelminősítő intézetek nem változtatnak az illető cég hitelbesorolásán. Ekkor két lehetséges kimenetele adódhat a helyzetnek: 1. a vállalat tényleg nehéz helyzetben van, és előbb-utóbb fizetésképtelenné válik, csődbe jut, a kötvénypiac helyesen értékeli a cég jövőjét; 2. a kötvénypiaci szereplők tévednek, az általános besszhangulat miatt óvatossá válnak, és bármilyen kedvezőtlen jelre kiszállnak befektetéseikből. A második esetben a részvénypiac értékelt helyesen, és a vállalat jövője biztosítottnak látszik.

A nagy profit lehetőségét a vállalat kötvényeinek magas hozama biztosítja, hiszen amenynyiben normalizálódik a helyzet, várhatóan helyreáll a korábbi szűk hozamkülönbség a kockázatmentes hozamhoz viszonyítva.

Egy egyszerű long kötvénypozíció azonban túl kockázatos lenne, ezért azt részben fedezni lehet egy short részvénypozícióval. Mindez persze csak akkor jó ötlet, ha a hitelderivatívák piacán a vállalat csődje ellen biztosító swapügyletek spreadje még magasabb, mint a kötvényé, ellenkező esetben ugyanis egy swappal lehet fedezni, és a swap, valamint a kötvény hozama közötti spreadet lehet learbitrálni.

Az egész stratégia természetesen fordítva is működhet, manapság már az adósságból is lehet short pozíciót vállalni, amit egy long részvénynek kell biztosítani. Ez a kreditderivatívák elterjedésének köszönhető, az elmúlt években már sokkal könynyebb kereskedni a cégek hite-leivel is.

A tőkeszerkezet-arbitrázst valójában a 2000 márciusa óta tartó részvénypiaci bessz és az azt követő hitelválság hívta életre. A pánikhangulat ugyanis olyan mértékű árazási anomáliákat eredményezett, amelyekre korábban nem volt példa. A leleményes kereskedők pedig felfigyeltek arra, hogy amennyiben egy kötvény hozama és a kockázatmentes hozam közötti spread kitágul, nő a spread és a részvényárfolyamok mozgása közötti korreláció.

Ugyanakkor tökéletes modellek egyelőre még nem léteznek az ilyen típusú ügyletekre, ezért a kereskedők legalább annyiban kénytelenek saját intuícióikra építeni, mint a különböző korrelációs és regressziós együtthatókra. Ez azonban, úgy tűnik, nem tántorítja el a nagy befektetési bankokat, amelyek az új stratégiának megfelelően alakítják át belső struktúrájukat is, a részvény-kötvény és derivatív kereskedőket egymás mellé teszik, hogy biztosítsák a megfelelő mértékű információáramlást.