Újraindulhat az iraki export
Az iraki háború második hetében többször is nagyobb lendületet vettek a nyersolajárak, részben a bagdadi rezsim szívós ellenállása, részben a nigériai zavargások nyomán, lévén mindkét OPEC-ország jelentős szállító. A nagyobb drágulást csak más olajkartelltagok (főleg Szaúd-Arábia) megnövelt termelése és kivitele akadályozta meg. Ám a folyamat hamarosan újra kedvezőtlen lehet, hiszen az iraki olajexport egyes elemzők szerint akár heteken belül újra felfuthat.
A szövetséges csapatok gyorsan ellenőrzésük alá vonták a meghatározó dél-iraki (rumailai) kőolajmezőket és a Perzsa (Arab)-öbölben épült Mina al-Bakr tengeri exportterminált. A térségben kigyulladt néhány olajkutat is jórészt már eloltották. Így a rumailai kitermelés gyorsan felfuthat napi 400 ezer barrelre. (A mező teljes kapacitása napi 1,8 millió barrel körüli, ám ennek teljes eléréséhez mintegy egymilliárd dolláros beruházásra lenne szükség.) A katonai akciók egyelőre az észak-iraki, Kirkuk környéki olajtermelő berendezéseket nem veszélyeztetik, az ENSZ Biztonsági Tanácsa pedig még a múlt héten engedélyezte az olajat élelmiszerért program folytatását. Bagdad környékén és magában az iraki fővárosban ugyan elhúzódhatnak a harcok, ám a térség viszonylag távol fekszik mindkét fontos olajmezőtől.
Igaz, az iraki export normalizálódásának lehetősége a háború végéig alighanem csak elvileg adott, hiszen előbb rendezni kellene egy fontos kérdést, azt, hogy ki, pontosabban milyen adminisztratív szervezet adja el a helyi olajat.
Ám ha az iraki export a háború előtti (napi 1,7 millió barrel körüli) mennyiségben ismét megjelenik a világpiacon, várhatóan már semmi sem tarthatja vissza az árakat a tartósabb lejtőtől, mivel a globális napi olajigény 1,6 millió barrellel szűkülhet a második negyedévben a Nemzetközi Energiaügynökség előrejelzése szerint.
Ráadásul az iraki exportcsatornák is bővülhetnek. Izrael máris fontolgatja az észak-iraki Moszult és Haifa kikötőjét összekötő, 1948-ban leállított csővezeték újbóli üzembe helyezését, ahonnan jóval olcsóbban szerezhetne be nyersolajat, mint jelenleg Oroszországból. Az irak-iráni háború idején már felvetődött terv felmelegítését feltehetőleg Washingtonban sem elleneznék, hiszen így rövidebb úton juthatna el az iraki olaj a Földközi-tengerre, illetve onnan tovább az Atlanti-óceán térségébe, mint a jelenleg üzemelő törökországi vezetéken keresztül.
