Párhuzamos árfolyamfolyamatok

Az államkötvényeket és a részvényeket a pénzügyi irodalom hagyományosan egymást helyettesítő eszközökként kezeli. Ezek szerint normális piaci viszonyok között amikor az egyik iránt növekszik a kereslet, a másik eszköztípus esetében az árfolyamok csökkenésével lehet számolni, s fordítva. Az összefüggés alapja elsősorban a két befektetési eszköz eltérő kockázatosságában keresendő: a részvények ugyanis - jóllehet az árfolyam-emelkedésre a kibocsátó vállalat a dolog jellegéből adódóan semmilyen garanciát nem nyújt - akár pár nap alatt is biztosíthatják azt a megtérülést, amire az adósságlevelek esetleg csak hosszú hónapok, vagy évek leforgása alatt képesek. A magas hozamnak természetesen ára is van. Míg a kormányzati kötvények esetében a befektetett tőke vissza-, illetve az arra ígért kamat megfizetésére az állam garanciát vállal, addig a részvényünk könnyen lehet, hogy napokon belül értékének jelentős részét, a vállalat csődje esetén pedig akár annak egészét elveszti. Így tehát felfelé ívelő vállalati kojunktúra idején nagy valószínűséggel részvényeket, kevésbé kiszámítható időszakokban pedig a nagyobb biztonság érdekében kötvényeket vásárol a megfontolt befektető. Eddig az elmélet.

A gyakorlat természetesen számos esetben nyújtott már cáfolatot az itt vázolt elképzelésre. Ennek egyik kézenfekvő magyarázata lehet, hogy a csökkenő kamatszínvonal többek között a vállalatok financiális terheinek mérséklődéséhez is hozzájárul. A csökkenő kiadások pedig a rendelkezésre álló pénzügyi keret bővülésével a beruházási kedvet is fokozhatják, ami végső soron a részvények árfolyamára is kedvező hatást gyakorol.

Az egyik vezető amerikai tőzsdeindex, az S&P 500 az idei mélypontjához képest mára 20 százalékot meghaladó mértékben emelkedett, miközben az állampapírpiacon is az árfolyamok növekedése a jellemző tendencia. A kamatszínvonal a tengerentúlon több mint 40 éves mélyponton áll. A tendencia egészen hasonló képet mutat Európában is, de akár a hazai viszonyokat is górcső alá vehetnénk. Magyarország esetében ugyanakkor részint a nyugati trend követéséről van szó, mind a kötvény-, mind pedig a részvény-piac több szálon kötődik ugyanis a német és egyéb európai mutatók alakulásához. Az Economist munkatársai a napjainkban ismét jelentkező együttmozgáshoz azonban az eddigiekkel ellentétben egy kifejezetten 2003-as jelenségnek mutatkozó magyarázatot találtak.

A két piac párhuzamosságainak hátterében jelenleg a befektetők két csoportjának az amerikai, illetve európai gazdaság jövőjéről kialakult ellentétes vélekedése húzódik meg. A lendület két évvel ezelőtti megtörése óta természetszerűleg elsőrendű kérdés, hogy az USA mikor lesz képes ismét masszív növekedést felmutatni. Az előrejelzések a fordulat időpontját jellemzően féléves távlatokban várták az elmúlt két évben, mindeddig eredménytelenül. Mára azonban a bizalom a piaci szereplők egy részében ismét erősödni látszik, ami végső soron azt eredményezi, hogy az eddigi, kockázatkerülő habitusukat felváltva egyre többen visszamerészkednek a részvénypiacokra is. Nekik köszönhető tehát az indexek elmúlt hét héten át tartó szinte folyamatos emelkedése. A másik oldalon továbbra is nagy számban találhatók olyan befektetők, akik kevésbé bíznak a fordulat közeli bekövetkezésében, és megmaradnak a jól bevált biztonságos befektetési eszközök mellett.

A folyamat persze nem feltétlen ennyire nyilvánvaló és közvetlen. A részvények elvégre vállalatokhoz kötődnek, ezek pedig az elmúlt két évben annak érdekében, hogy a működésükhöz szükséges forrásokat előteremtsék, jelentős mértékben eladósodtak. Az optimista vélemények azonban azt valószínűsítik, hogy az eladósodottsági mutatók hamarosan érezhetően csökkenni fognak. Ezt mutatja az is, hogy a vállalati és kormányzati kötvényhozamok közötti rés az év eleji kibocsátási ralit követően mára jelentősen kinyílt. Ehhez a vállalati hitelpiac aktivitásának csökkenésén túlmenően az is hozzájárult, hogy a viszonyítási alapként szolgáló állampapír-piaci hozamok tovább csökkentek ebben az időszakban.

Ez utóbbi nagyban tükrözi a meglévő deflációs félelmeket is.

A jelenlegi azonban minden valószínűség szerint csak átmeneti állapot, melyet éppen a gazdaságok jövőjét érintő bizonytalanság eredményezett, annak megszűnésével pedig várhatóan el is tűnik majd.