Mégis életbe léptetik a Mercosur-megállapodást?

Többezres tüntetések, éles politikai viták és a gazdák mellett kiálló közvélemény: a dél-amerikai országokkal kötendő szabadkereskedelmi egyezmény kétségkívül az európai politika egyik legérzékenyebb témájává vált az elmúlt napokban. Mint ismert, a gazdatüntetések egyértelmű sikereként az Európai Parlament (EP) jogi útra terelte az egyezmény kérdését, ami egyúttal a Mercosur-megállapodás hatálybalépésének elhalasztását is maga után vonja – főszabály szerint. Az Európai Bizottság Németországgal vállvetve viszont minden eszközzel azon dolgozik, hogy az EP döntése ellenére a kereskedelmi egyezmény azonnal alkalmazhatóvá váljon. Mi lesz így a továbbiakban?

Súlyos élelmiszer-biztonsági aggályok, de a bíróság nem csak ezt fogja vizsgálni a Mercosur-megállapodás esetében

A dél-amerikai államokat tömörítő Mercosur országcsoport legfőbb exportterméke az élelmiszer, melynek jelentős része a megállapodás alapján teljesen vámmentesen érkezhetne az európai piacokra. Ám közel sem véletlen, hogy a 25 évig tartó tárgyalások rendre az élelmiszer-biztonság témáján akadtak fenn, hiszen számos olyan növényvédő szer, hormonkészítmény és antibiotikum van használatban Brazíliában vagy Argentínában, amelyet az EU-ban már évtizedek óta betiltottak. A megállapodást viszont minden tiltakozás dacára mégis aláírták, figyelmen kívül hagyva az EU jogrendszerének egyik legalapvetőbb elemét, az ún. elővigyázatosság elvét is. Az alapelv szerint súlyos környezeti és egészségügyi károk veszélye esetén az EU köteles fellépni és intézkedéseket tenni. Az biztos, hogy az elővigyázatosság elvének sérelme központi szerepet fog játszani a bírósági eljárásban, de emellett más jogi aggályok is felmerültek az Ursula von der Leyen által megkötött megállapodás kapcsán.

A bizottság trükközése jogi aggályokat is felvet

Ha az unió egy külső féllel kereskedelmi megállapodást köt, ahhoz főszabály szerint szükség van a tagállami ratifikációra is. A Mercosur-egyezmény esetében azonban – látva a kiélezett vitákat – az Európai Bizottság egy sajátos megoldáshoz nyúlt: a megállapodást kettéválasztották egy politikai és egy kereskedelmi részre, utóbbi esetében mellőzve a tagállami ratifikáció szükségességét. A nagy kérdés az, hogy a bíróság szerint ez beleütközik-e a hatáskör átruházásának elvébe, magyarán, hogy ez a kérdés vajon kizárólagos uniós hatáskörbe tartozik-e. Az uniós bírósági gyakorlat alapján ugyanis hiába minősül kizárólagos hatáskörnek a kereskedelempolitika, a fenntarthatóság kérdése esetén – megosztott hatáskörként – már a tagállamoknak is van beleszólásuk (lásd a Szingapúr ügyében adott bírósági jogértelmezést). Hasonló jogvitát generál az egyezményben foglalt ún. kiegyensúlyozómechanizmus is, amely szerint, ha az uniós szabályozás torzítja a kereskedelmet, akkor a dél-amerikai országok „kiegyensúlyozó” intézkedéseket vezethetnek be. Itt a fő kérdés az lesz, hogy ellenintézkedések alatt vajon az is érthető-e, hogy az EU-t a saját előírásai feladására köteleznék.

Nem mindegy, hogy ki értelmezi majd a megállapodás szövegét

Ahogy az egy jogi megállapodásnál lenni szokott, vitás helyzetekben mindenki a saját igazát látja bele a szerződés szövegébe. Ahogy már említettem is, az egyezmény legkritikusabb pontja az EU elővigyázatossági elvének, pontosabban a hiányának a kérdése, hiszen erről a megállapodás nem rendelkezik egyértelműen. A jogértelmezési kérdések eldöntésére egy homályos megoldást választottak a felek, és a problémás ügyek kezelésére egy közös vitarendezési bizottságot hoztak létre. A probléma az, hogy az EU-s alapszerződések értelmében külső bíróságok nem sérthetik az unió jogrendjét, így a fő kérdés az lesz, hogy vajon ez a jövőbeli közös bizottság hatáskörét tekintve vajon beleütközik-e ebbe a tilalomba. Hogy mi lesz az Európai Unió Bíróságának döntése, azt ma még senki nem tudja megmondani, mindenesetre a bíróság eljárása gyorsnak egyáltalán nem mondható, hiszen átlagosan másfél-két év alatt hozza meg határozatait (ahogy az történt korábban a Szingapúrral vagy a Kanadával kötött megállapodások esetében is).

Mégsem függesztik fel? A bizottság az ideiglenes alkalmazhatóságért küzd

A bírósági eljárás ellenére a komoly presztízsveszteséget elszenvedő Von der Leyen minden eszközzel azon dolgozik, hogy az EP jóváhagyása nélkül is megindulhasson a kereskedelmi megállapodás alkalmazása. Erre eddig nem volt precedens, hiszen mind Szingapúr, mind Kanada esetében csak az EP döntése után indult meg az egyezmények ideiglenes alkalmazása. A Mercosur-megállapodás nagy támogatói, Von der Leyen és Merz német kancellár egy 1999-es tanácsi álláspontra hivatkoznak, ám akkor még nem minősült társjogalkotónak az Európai Parlament. A dolgot tovább színezi, hogy nemrégiben elfogadtak egy intézményközi megállapodást az EP és a bizottság között, amelyben a bizottság azt vállalja, hogy amíg az EP nem hagy jóvá egy egyezményt, addig azt nem is kezdhetik el ideiglenesen alkalmazni. A gond csak az, hogy ez az intézményközi megállapodás csak márciusban (!) lép hatályba, addig viszont a kérdés nincs leszabályozva.

Minden jogi csűrés-csavarás ellenére egy dologban viszont biztosak lehetünk: ezt a kérdést sem a jogszabályok, hanem a politikai erőviszonyok fogják eldönteni. Arra viszont már most fel lehet készülni, hogy ha Von der Leyenék – az EP döntése ellenére – mégis elindítják a megállapodás ideiglenes alkalmazhatóságát, az komoly konfliktusokhoz fog vezetni nemcsak az EP-vel, hanem az európai gazdákkal is.