Drága a külföldi kártyahasználat

Nem árt alaposan tájékozódni indulás előtt, hogy a kártyánkat megéri-e külföldön is használni. A többszöri valutakonverzió nemcsak a készpénzfelvételt teheti költségessé, de igencsak megdrágíthatja az ingyenesnek hirdetett vásárlást is. Ráadásul az euró és a dollár egymáshoz viszonyított elmozdulása további felbecsülhetetlen kockázatot visz a rendszerbe.

A legrosszabb esetben kétszer váltják át a kártyatulajdonos külföldi költését, mire a terhelés a számláig elér. Például az eurót - ha a kártyatársaság így állapodott meg a bankkal - előbb dollárra konvertálják, majd ezt az összeget a bank a saját deviza-eladási árfolyamán forintra váltja.

A folyamat ugyanakkor eltérő lehet, attól függően, hogy forint vagy deviza alapú, illetve Visa vagy EuroCard/MasterCard logós plasztiklapról van szó.

Bár a köztudatban a EuroCard kártyát az euró, a Visa kártyát pedig a dollár alapú elszámolással azonosítják (azaz a helyi devizáról mindig uniós valutára vagy zöldhasúra váltják át az összeget), a gyakorlatban valójában a bankok maguk választhatják meg, milyen devizanemben számoljanak el - mondták érdeklődésünkre a Visánál és a MasterCardnál. A Visa a világ 15 legfontosabb valutáját ajánlja fel a vele leszerződött pénzintézetnek, s az átváltásoknál a - saját megfogalmazása szerinti - nagybani árfolyamot használja. Ezt a kurzust az elmúlt 24 óra devizapiaci történéseit, illetve a nagyobb piaci szereplők által használt jegyzést figyelve kalkulálja ki, s - mint a társaságnál fogalmaztak - igyekeznek versenyképesek maradni. Erre az árfolyamra egyébként a hazai hitelintézeteknek nincs semmiféle ráhatásuk.

A MasterCard Europe-nál a magyar bankok többsége euró alapú elszámolást kér, de akad, aki dollár, illetve angol font mellett dönt - mondta kérdésünkre Zdenek Houser, a MasterCard Magyar- és Horvátországért felelős igazgatója. A napi árfolyamot a MasterCard elszámolóháza állapítja meg.

Innen már a hazai hitelintézeten a sor: a kártyatársaság által megküldött terhelést már neki kell forintosítania. Árfolyam szempontjából a kibocsátott bankkártyák piaci részesedését tekintve 60 százalék feletti részarányával az első helyen szereplő OTP Bank, a Postabank és az ING Bank számít kimagaslóan "drágának". Az OTP valutaeladási, a Postabank számlakonverziós eladási árfolyammal számol, míg a piac egyik marginális szereplője, az ING a pénztári középárfolyamot emeli meg 1,5 százalékkal, és ezen a számított árfolyamon váltja át a külföldről ráterhelt összeget forintra - mondták érdeklődésünkre az említett társaságoknál. Ezen árfolyamok mindegyike jóval magasabb, mint a többi hitelintézet által használt deviza-, illetve bankkártya-eladási árfolyam.

Deviza alapú kártyáknál, ha az adott kártyatársaságtól érkező terhelés pénzneme megegyezik a kártyához tartozó számla pénznemével, az adott összeg elszámolása gyakorlatilag egy az egyben történik, azaz a magyar bank semmilyen átszámítást nem végez. Az ING ilyen tekintetben is különleges: mivel mindkét külföldi kártyatársasággal dollárban számol el, az előző logika alapján a beérkező terhelést minden változtatás nélkül tovább kellene terhelnie az ügyfél számlájára. Ezzel szemben a bejövő dollár értékét először pénztári középárfolyam plusz 1,5 százalékon átszámítják forintra, amit azután pénztári középárfolyam mínusz 1,5 százalékon visszaszámítanak dollárra, és az így kapott összeget vonják le a kártyatulajdonos számlájáról. Azoknál a tranzakcióknál, ahol a külföldi kártyatársaság más pénznemben számol el a bankkal, mint az ügyfél számlájának pénzneme (például euró alapú számla Visa kártyával), az átváltás általában az adott hitelintézet deviza-középárfolyamán történik.

A magyarok külföldi költéseit mindenesetre a dolog összetettsége nem zavarja. A Visa International legfrissebb összesítése szerint a 2003 áprilisával záruló egyéves időszakban 22 százalékkal nőtt a magyar Visa kártyákkal külföldön bonyolított tranzakciók száma, miközben a költekezés volumene 31 százalékkal, 129 millió dollárra (29,5 milliárd forintra) emelkedett.