Kemény dió a brit piac
A brit pénzpiac hagyományai ellenére, vagy éppen amiatt, sok szempontból kemény diónak bizonyul az újonnan érkező piaci szereplők számára. Az euró bevezetését követően a sajátosságok köre további elemmel bővült a kontinens többi államához képest: Nagy-Britannia bizonytalan ideig megtartotta a fontot, az áttérés kérdése pedig hosszú ideig a napirendről is lekerült. Júniusban Gordon Brown pénzügyminiszter tovább nyújtott ezen az átmeneti időszakon, ugyanis legalább egy évvel elnapolta a végső döntést a kérdést illetően. Ennek ellenére több vezető európai befektetési bank úgy döntött, hogy megpróbálkozik a lehetetlennel: harcba indulnak a szigetország kötvénytortájának újraosztásáért.
A brit pénzügyi piac rendkívül zárt, az ügyletek többsége néhány - jobbára négy - nagybankon keresztül bonyolódik. A Royal Bank of Scotlandet, a HSBC-t, a Barclays Capitalt és a UBS-t banki körökben némi éllel kartellként is emlegetik, nem véletlenül. A kötvények elsődleges piacát az első három pénzintézet az elmúlt 12 hónapban 45 százalékban felügyelete alatt tartotta, míg a UBS és a Morgan Stanley - a Barclayszel együtt - a másodlagos piacon aktív. A JP Morgan és más hasonló, az európiacon a vezetők között helyet foglaló pénzintézetek eddig labdába se rúghattak ebben a szűk körre korlátozódott versenyben. Az eurócsatlakozás lehetősége azonban számukra is új lehetőséget nyit. A közeledés időszakában a fontpiac egyébként is a befektetői érdeklődés középpontjába került, amennyiben azonban Nagy-Britannia is az eurózóna tagjává válik, a befektetők az euróban denominált eszközök és ezeken keresztül az európai deviza vásárlóivá válnak. Ez utóbbi téren pedig a jelenleg a piacot még csak kóstolgató bankok számítanak tapasztaltabbnak. A sikerhez azonban jelentős kockázat is párosul.
A brit kötvénypiac nemcsak nyitottságában, de méretében is elmarad az eurózónáétól. Az elmúlt egy évben összesen 46 milliárd font értékben bocsátottak ki adósságleveleket a szigetországban, míg ugyanez az érték az euróövezetben 608 milliárd euróra rúgott. Az egyes kibocsátások átlagos volumene - amely jellemzően 200 és 300 millió font között alakul - is elmarad a vetélytársétól. A befektetői kör viszonylag szűknek mondható, az aukcionált értékpapírok többségét ugyanaz a pár intézményi befektető jegyzi le. Ennek ellenére a változás jelei már ezen a fronton is érződnek: a közelmúltban számos, nem ezen a piacon honos befektetési csoport is fontügyletek kötésébe kezdett, illetve több külföldi kibocsátó vett fel fonthiteleket. Az új versenytársak megjelenése katalizátorként hathat a lazítási folyamatra, a likviditás növekedésére ugyanis az elsődleges, különösen pedig a másodlagos piacon mutatkozik szükség. A jelenlegi gyakorlat szerint ugyanis a kötvényeket a kibocsátáskor lejegyző pénzintézetek kevés figyelmet fordítanak arra, hogy a kereskedelem a másodlagos piacon is olajozott legyen. Ennek köszönhetően egy nem kellő időben vagy módon nyitott pozíció itt különösen drága mulatságnak bizonyulhat: az európiacon jellemző 2-3 bázispontos veszteség helyett a befektetőknek átlagosan ennél jóval nagyobb, 10-15 bázispontos veszteséget kell elkönyvelniük.
A piacra törés így különösen drága mulatságnak bizonyulhat az aspiráns pénzintézetek számára. Többségük külön elemzőrészleget állított fel, vagy korábbi csapatát bővítette a fontpiac alaposabb megismerése céljából, de a siker érdekében további jelentős kiadásokat is magukra vállaltak. Az áttörés azonban minden valószínűség szerint nem pillanatok kérdése lesz, a kedvező kimenetel pedig egyáltalán nem garantált. A fontpiac további sajátossága, hogy a termékek az európai átlagnál jellemzően hosszabb futamidejűek, a pénzintézetek szerint pedig ezekre - akkor már euróalapon - a csatlakozást követően is szükség lesz a piacon. A sikeres kereskedelmükhöz szükséges tapasztalatokat pedig most lehet beszerezni. A pénzintézetek számára a kompenzációt a kontinentális átlagnál magasabb díjak jelenthetik.
Az újonnan jelentkező bankok sikerük kulcsát az innovatív megoldásokkal és a jelenlegi piaci szereplőktől eltérő szolgáltatások nyújtásával látják biztosítottnak, arra ugyanis nem sok esély mutatkozik, hogy a már meglévő körbe bekerülve üzleteljenek. Sokan vannak, akik szkeptikusok a vállalkozás jövőjét illetően: véleményük szerint nemcsak a piacra jutás, hanem a bennmaradás is rendkívül költséges és nehéz feladat lesz.
