Reális részvényhozam-elvárások

A hazai befektetők a 90-es évek magas inflációs környezetében hozzászoktak a két számjegyű hozamígéretekhez, amelyhez még a jóval alacsonyabb infláció mellett is ragaszkodnának - olvasható a Budapesti Értéktőzsde nemrég megjelent elemzésében, amelyben a szerzők arra hívják fel a figyelmet, hogy a lecsökkent hozamszintek egyáltalán nem biztos, hogy alacsonyabb megtérülést is jelentenek a befektetők számára. Ennek megítélése egyértelműbbé válhat, ha a reál-, tehát az infláció mértékével csökkentett hozamhoz viszonyítjuk elvárásainkat. Míg a nominális hozamok az infláció ingadozása miatt állandóan változnak, a reálértékeknek alapvetően stabilnak, többé-kevésbé állandóaknak kellene maradnia, ám ezt az adatok vizsgálata nem igazolja, akár a részvény-, akár az állampapírpiacokat vesszük górcső alá. Az elemzés ennek alátámasztására a hazai piac viszonylag rövid idősora miatt nemzetközi példához nyúl.

Az amerikai piacot az elmúlt ötven évben kisebb-nagyobb kilengésekkel, átlagosan 4 százalékos infláció, 12,5 százalékos nominális és 8,3-es reálhozam jellemezte az S&P 500 index alapján. Az éves hozamok -40 és +50 százalékot meghaladó mértékek között ingadoznak, tehát jelentős elmozdulások figyelhetők meg. A lényegesen eltérő tőkepiaci struktúrával rendelkező Németországban a DAX index változását nézve - 3,1 százalékos átlaginfláció mellett - 5,2-es reálhozamot produkált a részvénypiac, nagyjából a tengerentúlival egyező szórás mellett.

Ugyanezen időszakban az állampapírok Amerikában a legalább 10 éves lejárat esetén 2,2, az egyéves futamidőnél 1,7 százalékos reálhozamot biztosítottak átlagosan. Az adatok szórása itt kisebb, -5 és +7 százalék közötti ingadozik, az azonban jól látható ebből is, hogy e kockázatmentes befektetésnek számító termékek is eredményezhetnek negatív reálhozamot.

A vázolt környezetbe helyezve a magyar részvénypiacot, a BÉT elemzése bemutatja, hogy az 1993 és 2002 közötti időszakban a reálhozamokat tekintve mindössze háromszor teljesített rosszabbul a hazai tőzsde versenytársainál, azaz az S&P 500 és a DAX alakulásához képest. Az időszak alatt összességében a hazai befektetők vagyona 120, az amerikaiaké 91, a német piacon forgóké pedig 56 százalékkal gyarapodott.

A magyar részvénybefektetéseket az állapapírokkal összevetve az elemzés vitába száll a sajtóban utóbbi időben sokszor olvasható megállapítással, miszerint a részvénypiac még az állampapírhozamokkal szemben sem állja meg a versenyt. Az adatok vizsgálatából kitűnik, hogy az év első hét hónapjában a BUX az infláció kiszűrése után -2,3 százalékos elmozdulást mutatott, ugyanezen idő alatt a hosszú lejáratú állampapírok teljesítményét jelző MAX index -3,25, a rövid távúakét jelző RMAX -0,6 százalékos változást ért el. (A meglepő adatok hátterében az év első felének jelentős hozamemelkedése áll.) Tavaly év elejétől számítva a részvények átlagosan 6,6, a MAX 1,6, az RMAX 4,1 százalékos reálhozamot mutatnak. Az átlagoktól persze az egyes területeket jellemző szórás mellett számottevő eltérések tapasztalhatók. Összességében azonban igaz, hogy a részvénypiac még a kedvezőtlen piaci környezetben is sokkal nagyobb nyereségtermelő képességgel rendelkezik, mint az állampapír, amely az alacsonyabb hozamért cserébe biztonságot ad - mutat rá az elemzés, amely végkövetkeztetésként a "jó hír" mellé közli a "rosszat is": túlzottak azok az elvárások, amelyek tartósan magas, 20-30 százalékos vagy e feletti reálhozamokra számítanának a részvénypiacon.