Az egyedi grafikáktól eltérő szerepkörben jelennek meg a sokszorosított alkotások; a gyakran 100 példányt is elérő szériaszámok fokozott körültekintést igényelnek a gyűjtőktől. A műfajnak a XX. század húszas, harmincas éveitől nőtt meg a jelentősége Magyarországon, így ma elsősorban a két világháború közötti termés iránt tanúsítanak kiemelkedő figyelmet a gyűjtők, és elsősorban egyes sorozatok, mappák teljes megszerzésére törekednek.

A sokszorosított grafika magyarországi piacát jellemző bizalmatlanság és az ebből fakadó mérsékelt kereslet egy 40 éves kedvezőtlen folyamat következménye. Lapunk kérdésére Szász Zoltán elmondta: az ötvenes, hatvanas évek kultúrpolitikája katasztrofális körülményeket teremtett a műfaj körül azzal, hogy a sokszorosított grafikát a tömegek dekorációs igényeinek igyekezett alárendelni. Tovább rontotta a műfaj megítélését, hogy évtizedeken keresztül lényegében minimális összegekért lehetett hozzájutni ezekhez a speciális és nagy műgondot igénylő alkotásokhoz. A korábban kifejezetten intim és bensőséges viszonyt feltételező közegből a grafikák felkerültek a falakra, s így - akárcsak a plakettek esetében - elvesztették zárt, kontemplatív viszonyt igénylő eredeti közegüket. Egészen a második világháborúig a grafika elsődleges funkcióját nem a dekorá-ciós célok határozták meg - mutat rá Szász. A grafikai lapokat a gyűjtők rendszerint keretezetlenül, könyvtárszobákban, kabinetekben felállított tárlókban őrizték; azok esztétikai élvezete az olvasáshoz hasonló bensőséges viszonyt és körülményeket igényelt a szemlélőtől.

A második világháború után előállt helyzet sajnos a mai viszonyokra is rányomja bélyegét. A ma emberének a grafikához fűződő viszonya alapvető tájékozatlanságról árulkodik. Ezt mi sem példázza jobban - mondja a szakértő -, mint hogy számtalan érdeklődő áll meg tanácstalanul a grafikai árveréseken kikészített fehér cérnakesztyűk mellett, komikusnak érezve a helyzetet.

Szász mindazonáltal derűlátó. Úgy véli, az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő grafikai árverések talán képesek javítani a tárgykör megítélésén. Ugyanakkor sokkal fontosabbnak tartja, hogy a műfaj köré szerveződő háttérintézmények, galériák, múzeumok, iskolák is felfigyeljenek a grafikákat övező méltatlan állapotokra. Ilyen úttörő munkára ma még csak néhány helyen tapasztal hajlandóságot, így például a Szépművészeti Múzeumban, ahol a nemzetközi szinten is jelentős grafikai gyűjteményt - legyen szó akár egyedi, akár sokszorosított alkotásokról - remekül "forgató" szakemberek rendre színvonalas és érdekfeszítő kiállításokat rendeznek az ódon épület grafikai kabinettermében. A műkincspiacon jelen lévő galériák közül elsősorban az Arte tevékenységét emelte ki; a cég működésének néhány éve alatt a grafikák iránt érdeklődő gyűjtők fórumává vált.