Az idei a stabilizáció éve lesz
Az uniós csatlakozással a hazai hitelintézeti piac is könnyebben elérhető lesz az EU-ban ténykedő nagy banki csoportoknak, ez azonban a legtöbb területen csak kevés változást hozhat. Azok a befektetők, amelyek fantáziát láttak a régióban, már nemcsak hogy megjelentek itt, de évek óta igen éles versenyt is vívnak a regionális vezető pozíció megszerzéséért. Ugyanakkor belépésünkkel az integráció alighanem még szorosabbra fűződik majd a magyar bankok és anyaintézményeik között, s az uniós piaci verseny valószínűleg hamarosan kikényszeríti, hogy az azonos csoporthoz tartozó intézmények az érdekeltségi kör valamennyi ügyfelét képesek legyenek kiszolgálni bárhol Európában. Ezzel párhuzamosan erősödhet majd az egységes megjelenés igénye, s a helyi márkákkal szemben nő a csoportnév jelentősége.
Az országos piacok közti különbségek azonban még sokáig fennmaradnak, vagyis a teljesen egységes piac kialakulásától még igen messze vagyunk. A vén kontinens hitelintézetei előtt alighanem jó év áll. Az elmúlt két esztendőben a gazdaság lassulása alaposan visszavetette a bankok jövedelemtermelő képességét, ám a most kibontakozni látszó fellendülés segíthet a számok javításában. Ezt tükrözi, hogy 2003 második felében már többségében javult a cégek hitelminősítése, amiben közrejátszott a felélénkülő konszolidáció is. A Fitch nemzetközi hitelminősítő társaság számításai szerint ugyanakkor 2004 nem lesz rózsás év: a csődök számának csökkenésével, a vállalatok értékesítési lehetőségeinek javulásával és a munkanélküliség lassú apadásával együtt is legfeljebb csak szerény elmozdulás várható. A látványos fellendülés alighanem csak 2005-ben indul meg, amit minden bizonnyal a magyar intézmények is megéreznek majd. Addig azonban a legtöbb európai csoport - folytatva a költségek nyesegetését - várhatóan alaptevékenységeit erősíti, s a vállalati szektor fúziós ügyleteinek gyarapodásából is szép eredmény várható. A kilátások azonban országonként igen eltérőek. A brit bankok számára 2003 - a pesszimista várakozások ellenére - remek évnek bizonyult, s alighanem ez lesz igaz erre az esztendőre is. Bár az emelkedőben lévő kamatok lassan visszavethetik a lakossági hitelezés bővülését, a betétek növekedésével javulhat a cégek tőkehelyzete.
Különösen fontos volna a gazdaság fellendülése, hiszen a jókora fogyasztásihitel-állomány minőségére komoly nyomást jelent a magas munkanélküliség. Nem mondhatók ilyen szerencsésnek a francia hitelintézetek, amelyek nehéz évet hagynak maguk mögött. A gazdaság stagnálása és a magas munkanélküliség gátat szabott a hitelkihelyezésnek, egyedül talán a jelzálogtermékek voltak népszerűek. Ennek ellenére elfogadható eredmények születtek, nem kis részben a konszolidációnak köszönhetően: ma már a négy legnagyobb bank együttesen a piac 70 százalékát uralja.
Továbbra sem örülhetnek viszont a németek: a négy legnagyobb hitelintézetből három a tavalyi évben veszteséget mutatott ki, ugyanakkor elemzők szerint már kifelé tartanak a válságból. A megtérülési mutatók még minden szinten igen szerények, s messze elmaradnak az unióban megszokottól. A német gazdaság válsága jelentősen lerontotta a hitelállományok minőségét, s a megkezdett költségmegszorítások aligha értek még véget.
A bankok emiatt kitűnő felvásárlási célpontnak tűnnek, s már akadtak is amerikai, svájci, francia és brit érdeklődők, ám egyelőre egyik nagy csoport sem kötelezte el magát. Az alternatív forgatókönyv szerint két nagy német csoport olvadna össze, hogy versenyképességüket javítsák, ám ehhez nehéz megnyerni a tulajdonosok támogatását, mivel nem egyértelmű, pontosan milyen szinergikus hatásokat hozhatna egy ilyen házasság. Miközben az osztrák és olasz bankok kelet-európai terjeszkedésüktől várnak növekedést, egyre élesebben látszik, hogy a nemzeti alapon széttagolt uniós piac konszolidációja elodázhatatlan, s ennek több nagy múltú intézmény is áldozatul eshet.
A legnagyobb megrázkódtatások alighanem Németországban következnek majd be: a tartományi bankok hiteleire adott állami garanciákat el kell törölni, ami az érintett intézményeket sosem látott forrásköltségekkel szembesíti. Ráadásul a tartományi vezetések ellentétei többször meghiúsították már az ilyen bankok felvásárlását, megakadályozva a méretgazdaságosság kihasználását.
Ezzel egy időben - az ugyancsak gyengélkedő - nagybankok a jóval hatékonyabb s ezért sokkal jobb tőkehelyzetben lévő, főként francia, brit és svájci riválisok elől próbálnak menekülni. Alighanem csak idő kérdése, hogy fúziók sorozata induljon el Európában.
