EU-GDP: olyan fordulat történt, aminek a magyar gazdaság nagyon örülhet – Európa motorját ez még nem pörgeti fel

Csütörtök reggel óta már tudjuk, hogy viselte a magyar gazdaság a kormányváltással együtt érkező újabb háború hatásait, majd megérkeztek a többi európai uniós ország számai is. Már korábban beszámoltunk a meghökkentő tényről, hogy az euróövezetben gyorsabb lett a drágulás, mint az EU nem eurót használó országaiban. Most az is bebizonyosodott, hogy az euróval fizetők gazdasági teljesítményben sem tűrik jobban a sokkot. "Normál működésben" mi a helyzet, azt nem tudjuk, mert a 2020-as évek eddig sokk hátán sokkot hoznak: lehet, hogy ez az új normál Európában.

Lássuk, mi a helyzet Európában és a magyarok régiójában, és mi a kilátás, különös tekintettel a kiemelten fontos német gazdaságra.

 Az ukrajnai háború tetejébe az iráni háború kártékony hatásait mindenki megkapta Európában – sőt világszerte. Mivel kormányváltása óta Magyarország az euró gyors bevezetésére tesz, mindenkit kíváncsivá tett, 

1. hogy kevésbé drágulnak-e az új bajban az euróövezet országai. Látványosan az ellenkezője történt: euró nélkül jobb. 

2. A másik, amire mindenki kíváncsi volt, nem veti-e újra vissza az iráni háború az európai gazdaságokat, amelyek még magukhoz sem tértek az előző sokkokból, mivel az EU globális versenyképessége is megroppant. Az Eurostat friss adataiból kiderült: nem vetette őket annyira vissza, mint féltünk tőle, az euróövezet zászlóshajói azonban vánszorogva haladnak, és a nem eurót használók ebből az összehasonlításból is jobban jönnek ki. Magyar Péter euróbrosúrájába ez a történet sem fog bekerülni.

GDP – ebben sem az euróövezeti tagság jött be

Ami első ránézésre látszik:  az új háború dacára az euróövezetben a második negyedévben 1 százalékosra duplázódott a belföldi össztermék (GDP) éves növekedésének üteme. A nem euróval fizetők kis csoportját (köztük a magyarokat) is tartalmazó EU-átlag azonban magasabb: 1,2 százalék.

Három fontos lábjegyzet: 

1. A különbségben szerepet játszik az eurózónatag írek durva visszaesése, ami nem válságot tükröz, hanem a náluk hatalmas jelentőségű multik teljesítményének ingadozását. 
2. Még nincsenek benne a lengyelek, akiknek két hét múlva érkező számai bizonnyal növelik a nem eurótagok előnyét. Nem úgy az egy napra rá esedékes román számok. 
3. A dánok és a svédek kivételével a nem-euróövezeti tagok az EU keleti szárnyán helyezkednek el, ahol természetes a felzárkózás, azaz a nyugatinál gyorsabb gazdasági növekedés. A számokból tehát azt nem állapíthatjuk meg, igaz van a Tisza-kormánynak, vagy nincsen, ha az euróövezeten belül látja Magyarország gyorsabb fejlődését. Mindenesetre biztosan nem igazolják, és más országokban másképpen gondolják. Közben egyébként az is látszik, hogy vannak nálunk gyorsabb ütemre kapcsolt euróövezeti országok is. 

Lábjegyzetnél fontosabb: az új számok, megerősítik, hogy az euróövezetben pont a "zászlóshajók", a legnagyobb gazdaságok nem hasítanak. Ők a régiónkat is visszafogják, amely ennek ellenére tud náluk gyorsabban növekedni a háborúk terhelte környezetben is. 

Az euróövezet három legnagyobb gazdasága mind visszafogja az átlagot:

• A német éves növekedés 0,9 százalék (az első negyedévben még 0,6),
• egy évvel Emmanuel Macron elnök utódát megválasztó szavazása előtt 0,8-ról 0,7 százalékra lassult Franciaország,
• az ősszel Giorgia Meloni miniszterelnökre vagy másra szavazó olaszok pedig mindössze 1 százalékra javítottak 0,8-ról.

Az EU-nagyok közt negyedik Spanyolország ugyanakkor stabil 2,7 százalékos növekedésével hasít. Még ennél is erősebb, 3-4 százalékos számot várnak az elemzők Lengyelországtól (bizony, hozzá kell szoknunk, hogy már ők is az EU nagy gazdaságai közé tartoznak). Mindkét országban erősen a belső fogyasztás diktálja az iramot, a lengyeleknél hagyományosan és várhatóan tartósan, a spanyolok azonban nem lesznek képesek fenntartani a bevándorlás eddigi ütemét, és kifogynak a hatalmas pénzcsomagból is, amit az EU-tól kaptak a Covid utóhatásainak kezelésére.

Az euróövezeti szomszédok befagytak

Külön érdemes ránézni három megszorításokkal küszködő szomszédunkra, amelyek közül kettő euróövezeti tag, a harmadik azt mondja, hogy nagyon szeretne, csak jó ideig esélyes se lesz rá, hogy szabaduljon a lejtől.

Ausztria az első negyedévben már tudott némi növekedést produkálni, a másodikban azonban leállt, ez arra elég, hogy átlag alatti, 0,8 százalékos legyen az éves bővülés, a magyarnak fele. Hasonló várható a szlovákoktól, a valamikori bezzeg-Románia pedig örülhet, ha visszahoz valamit az első negyedévben mért 1,2 százalékos zuhanásból.   

Németország: meglepő fordulat történt, de ez nem fogja beindítani Európát

Az Európa, és különösen a mi régiónk erősen a németektől függ, nézzük meg tehát, náluk mi történik. Ehhez Carsten Brzeski, az ING fő makroközgazdásza segítségét vesszük igénybe. A szakember egy meglepő jelenségről számol be: az iráni háború hatásai ideiglenesen javítottak a németek világgazdasági pozícióján, ahelyett hogy rontottak volna rajta, de előretekintve nem ez a döntő.

Brzeski jegyzetének kulcsmegállapításai:

• Szinte túl szép, hogy igaz legyen: a német gazdaság dacolt a közel-keleti háború következményeivel... Egyes iparágaknak kedvezett, hogy ázsiai versenytársaikat súlyosabban érintette a Hormuzi-szoros lezárása. A világjárvány miatti lezárások vége óta most fordult elő először, hogy a német gazdaság négy egymást követő negyedévben el tudta kerülni a zsugorodást.
• Bár a német gazdaság ellenállóbbnak bizonyult, mint azt egyesek tartották, a konfliktus más kereskedelmi útvonalakra való kiterjedése nyilvánvalóan új kockázatot jelentene a gazdasági fellendülésre. 
• Emellett a meleg és száraz nyári időjárás rekordalacsony szintre csökkentette a vízállást a legfontosabb szállítási útvonalakon, ami kedvezőtlenül érintheti az ipari ellátási láncokat és az építőipari tevékenységet.
• Bármennyire aggasztóak is a legfrissebb fejlemények a rövid távú kilátások szempontjából, a német gazdaság hosszabb távú pályáját továbbra is a költségvetési ösztönzés, a védelmi és infrastrukturális beruházások, valamint az határozza meg, hogy a közelmúltban meghirdetett reformterveket mennyire sikerül valódi, kézzelfogható intézkedésekké alakítani.