Az idén reálhozamra van kilátás
A hazai magánnyugdíjpénztárak az elmúlt hét végéig - egy társaság kivételével - nyilvánosságra hozták tavalyi számaikat, így a kép immáron teljessé vált. A legjobban a mindössze közel 13 ezer taggal és 5 milliárd forint feletti vagyonnal bíró Dimenzió szerepelt 4,83 százalékos hozamával, míg a lista végén az Aranykor található mintegy 0,6 százalékos teljesítményével. A magán-nyugdíjpénztári piac közel 85 százalékát lefedő hat nagy magánpénztár (OTP, ING, AB-Aegon, Credit Suisse, Évgyűrűk, Allianz) közül az Évgyűrűk került az élre 4,37 százalékos teljesítményével.
A magán-nyugdíjpénztári hozamok megítéléséhez mindenképpen mértékadó, hogy a MAX index 2003-ban 0,31 százalékos csökkenést produkált. A pénztárak benchmarkjától is függött - ami egyúttal a befektetési politikájukat is minősíti -, hogy ennél mennyivel jobb hozamot tudtak elérni, illetve hogy a portfólióban az átlagos 70-80 százalékos állampapír-kitettség mellett mekkora részt hasítottak ki a jelzáloglevelek, a hazai részvények, az ingatlanbefektetések, a külföldi instrumentumok.
A pénztári hozamok többségükben elmaradnak az inflációtól (a tavalyi 4,7 százalékos átlagos inflációt egyedül a Dimenziónak sikerül kismértékben túlszárnyalnia), ám mint Karácsonyi Tibor, az Évgyűrűk Magánnyugdíjpénztár ügyvezetője megjegyzi: minden évben nem lehet megverni az inflációt, 10-15 év átlagában már össze lehet vetni azt a hozammal. A pénztárak tavalyi számai mindenesetre némi magyarázatot igényeltek a pénztárak részéről, főként, hogy a betéti hozamokhoz képest meglehetősen szembeötlő volt a különbség. Így a tagok többsége alighanem azzal az indoklással találhatta szemben magát, amikor kibontotta számlaértesítőjét, hogy az alacsonyabb eredmény kifejezetten a 2003. végi, a magyar állampapírpiacon kialakult árfolyamesésnek tulajdonítható. Tény, a pénztártagok egyre nagyobb figyelmet fordítanak a hozamokra, ami a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások volumenének növekedésével van összefüggésben: az átlagos állomány a félmillió forinthoz közelít. A pénztári teljesítmények - hasonlóan az előző esztendőkhöz - elvándorlásra is ösztönözhetnek egyes pénztártagokat, ám, mint a piaci szereplők rámutatnak: a múltbéli hozam nem garancia a jövőre nézve.
Ami az idei kilátásokat illeti, reálhozammal számolnak a piaci szakemberek. Persze ennek az is alapfeltétele, hogy ne alakuljon ki szélsőséges tőkepiaci helyzet, s az infláció se szaladjon el. Egyre fontosabbá válik a diverzifikáció is, hiszen az elmúlt év is azt mutatta, hogy az a pénztár szenvedett el kisebb veszteséget, amelyik portfóliójában olyan befektetési formák voltak, amelyek az állampapírok 2003-as gyenge teljesítményét ellensúlyozni tudták. A jelentős állampapír-állományt érintő komolyabb portfólióátrendeződésekre mindenesetre a nagyobb, több tíz, száz milliárd forintos vagyonú pénztáraknál aligha lehet számítani, hiszen egy pár százalék körüli portfólió átalakításnak is jelentősebb hatása lehet a hozamra.
