Változatlanul drága euróutalások

Az uniós csatlakozás nem hozott gyökeres változást a bankok külföldre irányuló euróutalásokra vonatkozó árazási gyakorlatában: az átutalások díjai nem ugrottak feljebb, ám nem is lettek olcsóbbak, így a más tagállamokba euróban utaló ügyfeleknek továbbra is tetemes, a forinttranzakciókét többszörösen meghaladó banki költségekkel kell számolniuk.

Némi átrendeződést az a közösségi rendelet indokolt volna, amely szerint az eurófizetési műveletek díjai nem különbözhetnek attól függően, hogy a művelet bel- vagy külföldre, másik tagállamba irányul. A fő szabály tehát az, hogy a szolgáltató díjszabásában nem különböztetheti meg a tagországon belüli és a tagországok közötti forgalmat. Fontos ugyanakkor, hogy a rendelet azokra a fizetési műveletekre vonatkozik, amelyek öszszege nem haladja meg a 12 500 eurót. (Az értékhatár 2006. január 1-jétől 50 ezer euróra emelkedik.)

A helyzet ezzel együtt nem változott értékelhetően a néhány hónappal korábbihoz képest: a bankon kívüli, euróban történő utalások díja 0,1 százaléktól indul a hitelintézeteknél - jellemzően 0,2 százalék -, ám a bankok többsége minimumdíjat is meghatároz, amely legtöbb esetben meghaladja az ezer forintot, a felső határ pedig akár a hetvenezres szintet is elérheti. (Ez a nagyságrend persze nem a 12 500 eurós szint alatt jelentkezik.)

Az azonos díjszabás ugyanakkor nem automatikus: csak akkor alkalmazandó, ha a fizetési megbízás adattartalma megfelel a rendelet előírásainak, aza,z ha az átutaló megadja a jogosult nemzetközi bankszámlaszámát (IBAN), valamint a bankazonosító számát (BIC) is. Ha ez nem történik meg, további költségek merülhetnek fel: az OTP Banknál például, ha valamelyik azonosító hiányzik, a régi európai uniós tagállamokba irányuló utalásnál 7,50 eurós, az új tagokba irányulóknál pedig 10 eurós idegen banki költséggel kell számolnia az ügyfélnek.

További, rendszerint néhány száz forintos többletköltséget jelenthet, ha az ügyfél nem a banknál elfogadott módon adja a megbízást.