Szemet szúrtak az eurócentesek

Alig három éve, hogy kézzelfogható módon útjára indult az európai integráció egyik legnagyobb vállalkozása, az egységes fizetőeszköz, az euró máris hangos viták tárgyává vált. A problémát nem az összehangolt monetáris politika nehézségei, vagy az Európai Központi Bank tevékenységének hiányosságai jelentik, a kérdés ennél sokkal plasztikusabb: az eurózónatagok jelentős része a kiscímletű érmék ellen tiltakozik.

A kérdés annak tükrében, hogy egyes országok bojkottot kezdeményeztek az egy- és kétcentes érmék kivonására, sőt több helyütt népszavazás kiírásának lehetősége is felmerült, már korántsem nevezhető banálisnak. Az ellenállás élharcosai között Finn-, Olaszországot és Hollan-

diát találjuk, de vannak olyan államok is, melyek velük szemben ragaszkodnak az apróságokhoz. Érvek és ellenérvek szép számmal akadnak.

Több országban gyakorlat, hogy az emberek az egy- és kétcentes érméket otthon gyűjtik, ahelyett hogy azzal tömnék ki pénztárcáikat. A kérdéssel foglalkozó szakemberek azt javasolják, hogy legalább nagyobb kereskedelmi központokban állítsanak fel olyan gyűjtőhelyeket, melyeken keresztül nemesebb célokra ajánlhatnák fel a lakosok az öszszegyűjtött érméket. Az így összegyűlt pénzmennyiséget a jegybank papírpénzre váltaná, az érméket pedig visszajuttathatná a forgalomba. Ez a rendszer a támogatás új folyosóinak megnyitásán túl megoldást jelentene egy további égető problémára: néhány államban a lakosság olyan mértékű érmegyűjtésbe kezdett, hogy a forgalomban érdemben részt vevő érmekészlet már nem elegendő a törvényben is rögzített centlikviditás biztosításához. Éppen ezért nem egy ország érmeimportra szorul, ami komoly többletköltségeket jelent.

Hollandiában szeptember 1-jén lépett életbe egy törvény, ami arra kötelezi a kiskereskedelmi egységeket, hogy fizetésnél öt centekre fel-, illetve lekerekítve állapítsák meg a számlák végösszegét. Hogy az intézkedés sikere biztosított legyen, júliusban már modellértékű kísérletbe kezdett az ország az utrechti Wörden nevű városkában: a lakosságnak itt két hónapja volt, hogy hozzászokjon a kerekített számokhoz, és 83 százalékuk egyáltalán nem hiányolta a forgalomból de facto kivont aprópénzeket. Most a belga kormány gondolkodik egy hasonló törvény bevezetésén.

A kezdeményezés éllovasa azonban nem Hollandia, hanem Finnország volt, az északi ország ugyanis lényegében sohasem vezette be az egy- és kétcentes euróérméket. Bár az ország pénzügy- és gazdasági miniszterei 1991-ben megszavazták az euró jelenlegi címletezését, az országban régóta hatályos kerekítési törvény szerint az árak csak nullára vagy ötösre végződhetnek. Kártyás fizetéseknél azonban itt is maradtak az eredeti árak. Aki mindezek ellenére ragaszkodik a 99 centre végződő áruházi ajánlatokhoz, természetesen továbbra is fizethet a kisérmékkel, ahogy el kell fogadják az üzletek a külföldiek által hozott filléres pénzeket is.

Sajátos problémával küzdenek az olaszok is az egységes fizetőeszköz bevezetése óta. A lakosság az euró előtti években ahhoz szokott, hogy még egy kiló kenyér vásárlásakor is három nullára végződő papírpénzzel fizetett. Az euró megjelenése az árszámításokat leegyszerűsítette ugyan, a kényelmes olasz nadrágzsebeket azonban alaposan leterheli a sok fémapróság.

A németajkú országokban valamivel másképp állnak a jegybankok a kérdéshez. Az osztrák központi bank 2002-ben arra az álláspontra helyezkedett, hogy abból az érméből gyárt, amire kereslet is mutatkozik a fizetési forgalomban. Hasonlóan vélekedik a német Bundesbank is: a kezdeti időkben néhányan itt is felvetették egy kerekítési törvény bevezetésének lehetőségét, ez a kezdeményezés azonban rövidesen hangos kritikák tárgyává vált. A német polgárok úgy tűnik, ragaszkodnak az egy- és kétcentes érmékhez.

Egy a lakosság körében nemrég készült reprezentatív felmérés szerint a német polgárok 54 százaléka tiltakozását fejezi ki az apró centek kivonásának terve

ellen, de úgy tűnik a "a másik oldal" is hasonlóan vélekedik: a Német Kiskereskedők Szövetsége határozottan ellenezné a kerekítési törvény bevezetését. Utóbbiak álláspontja szerint az egy- és kétcentesek használata már a mindennapok részévé vált, a kerekítés ráadásul áremelkedéssel és bizonytalansággal járna a fogyasztók körében. A Bundesbank képviselői ugyanakkor azzal érvelnek, hogy az érmék előállítása mára gazdaságilag is tarthatatlanná vált, azok névértéke ugyanis nem éri el előállításuk költségét.

Tagállami kezdeményezések ide vagy oda, lényegi változtatások foganatosítására csak az EU vezető szerveinek lenne jogosítványa. Az Európai Központi Bank ennek fényében az év végére egy tanulmányt ígért az egy- és kétcentes érmék szükségességéről, a miniszterek tanácsa azonban minden jel szerint már csak a második generációs euróbankjegyek és érmék kibocsátásakor vállalkozna a jelenlegi rendszer módosítására.