Bázel II: biztonsági szabályozás
Alanyi jogon a lízingtársaságokat mint pénzügyi vállalkozásokat nem veszik figyelembe a Bázel II-ben, ám ettől függetlenül két módon is érinti őket a tőkeegyezmény, amely alapvetően átformálja a kockázatkezelés és a tőkemegfelelés megközelítését - mutatott rá Király Júlia, a Nemzetközi Bankárképző Központ Rt. vezérigazgatója. Ha a társaságnak banki háttere van, úgy összevont alapon minden bankcsoportba tartozó lízingcégre vonatkozik a bázeli egyezmény. S minél fejlettebb módon kezeli a bankcsoport a kockázatot, annál kisebb tőkekövetelmény "hárul" a lízingtársaságra, ami olcsóbbá teheti a finanszírozást.
A nem bankcsoportba tartozó lízingtársaságok ugyanakkor a finanszírozó bankjaik által vannak érintve. Ezen cégek ugyan számukat tekintve többen vannak a bankcsoporthoz tartozóknál, ám piaci részesedésüket tekintve jóval kisebb a súlyuk. Esetükben a refinanszírozás költsége drágulhat - véli a vezérigazgató -, ami érdemben befolyásolhatja a profitabilitásukat, s akár piaci koncentrációt is előidézhet. Bár - tette hozzá - ez attól is függ, hogy talál-e a cég olyan minőségi bankot, amely "felkarolja".
A Bázel II valójában egy biztonsági szabályozás, hiszen a szükséges tőke nagysága attól függ, milyen kockázatokat vállal a hitelintézet - hangsúlyozza Király Júlia, hozzátéve: bár a piaci szereplők még nem ismerik fel, de egyúttal kulturális sokknak is tekinthető a változás.
S mit jelent Bázel II a lízingtársaságok szintjén? A piaci szereplőknek erősíteniük kell saját szabályozásukon. Erre pedig szükség is van, hiszen kisebb részben a hitel-, nagyobb részben viszont az operációs, működési kockázatnak köszönhetők a hitelezési veszteségek. A fedezet alapú finanszírozás ugyanis egyfajta biztonságot jelent a hitelezés terén, ám az, hogy ki milyen mértékben tartja be a szabályokat, mekkora hitelt folyósít egy lízingtárgyra, hogyan bírálja el az ügyfeleket, s milyen mélységű az ellenőrzése, az nagyobb súllyal nyom a latban - magyarázza Király Júlia. A nemzetközi felmérések szerint a bankok hitelezési veszteségei 25-30 százalékban írhatók az operációs kockázatok számlájára, a lízingtársaságoknál viszont 60-80 százalékos ez az arány. A hazai viszonyokat illetően - bár felmérések nem születtek - az operációs, működési kockázat a becslések szerint még nagyobb arányban járulhat hozzá a hitelezési veszteségekhez. Ez alapvetően a társaságok dinamikus bővülésének számlájára írható - jegyezte meg a Bankárképző Központ vezérigazgatója -, a növekedési kényszer ugyanis gyakran lazítással párosul az alapszabályok betartása terén.
A hazai lízingtársaságok sajátosságának tekinthető, hogy az autófinanszírozásnak köszönhetően nagy a devizakitettsége (a gépjármű-finanszírozás több mint 95 százaléka svájci frank alapú). Amennyiben megfelelő a lízingcég kockázatkezelési rendszere, akkor ez nem jelent többletkockázatot - mutatott rá Király Júlia. A Bázel II nem kezeli ezt a kérdést, ám miután a felügyeletnek is nagyobb lesz a jogköre, úgy elképzelhető, hogy a nagyobb ügyfélkockázatra hivatkozva a szervezet a tőkekövetelmény emelését írja elő.
A hazai lízingpiacon viszonylag kevés azon cégek száma, amelyek határozott lépéseket tettek az új szabályozásra való felkészülés felé, azaz például az adósminősítésüket már ennek szellemében alakítják ki - mondta a vezérigazgató. (A Bankárképző Központ jelenleg több hitelintézet és pénzügyi vállalkozás tanácsadó partnere a Bázel II kapcsán.) A banki hátterű lízingcégek ugyanakkor egyelőre várnak, s inkább a banki projektekbe kapcsolódnának be.
A bázeli egyezmény 2007-ben lépne hatályba, ami azt jelentené, hogy a lízingcégek 2006-ban már ennek jegyében működnének. A nemzetközi lízingszövetség szerint a tőkeegyezmény többletterhet jelent számukra, míg Magyarországon egyelőre nem készült ezzel kapcsolatban hatástanulmány. Az mindenesetre valószínűsíthető, hogy aki nem készül fel, annak kedvezőtlen hatásokkal kell számolnia - mutatott rá Király Júlia.
