Extraprofit gyémántból?

Jelentős árfolyam-emelkedés figyelhető meg a nemzetközi gyémántpiacon, egyes szegmensekben a növekedés két számjegyű. Azonban még ez a rendkívül kedvező tendencia sem elég a magyar rendőrség gyanúját magára vonó DT Diamant Kft. által gyémántbefektetés esetén ígért 20 százalék feletti garantált hozam eléréséhez. Befektetési célú vétel csak igazán szakavatottaknak ajánlott, a nagyközönségnek pedig marad a műélvezet.

Nem kizárt, hogy több vezető tőzsdei indexet maga mögé utasít a gyémántpiacon mutatkozó áremelkedés. A piac szereplői már több évtizede várták a növekedést, amely az elmúlt két év statisztikája szerint mostanra kétségtelenül meg is érkezett: 2004-ben harmadik éve a természetes gyémántok globális értékestésének bővülése meghaladja a világ GDP-növekedésének ütemét, az idén ráadásul az értékesítés volumene meghaladhatja a kitermelését is. A nyersgyémántok év eleje óta tapasztalt 25 és a csiszolt gyémántok esetében mutatkozó közel 10 százalékos áremelkedés bizony a minden korábbi várakozást felülmúló keresletélénkülésnek tudható be, amely a drágább szegmensben időleges hiányokhoz is vezetett. Bár a vásárlók többsége élvezeti célból költ drágakövekre, érdemes azonban megvizsgálni, hogy e globális piacot milyen erők mozgatják, és milyen feltételek és esélyek mentén lehet esetleg kifejezetten befektetési célzattal tekinteni e több milliárd éves különleges atomszerkezetű néhány grammos szénmolekulákra.

Mert valójában itt a befektetés tárgya nem más, mint a földkéreg több száz kilométeres mélységében 55 000 atmoszféra nyomás és 1400 C-fok közepette mintegy 3,5 milliárd évvel ezelőtt keletkezett páratlan szilárdságú, tetraéderes atomszerkezetű szénmolekula.

Hogy az emberiség számára e különleges természeti képződmény kimagasló értékkel bír, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy tavaly már 9,4 milliárd dollár értékben termeltek ki nyersgyémántot a világban, amely megtisztítás után nagykereskedelmi áron már 15,8 milliárd dollárt tett ki. A gyémánt ékszerek teljes piaca (az ékszerfoglalatok árával és féldrágakövekkel együtt) pedig globálisan már eléri a 60 milliárd dollárt.

Ez évi 150 millió karát termelést jelent, amely végső soron 30 tonnának felel meg. A gyémántok tömegének mérésére használt karát (amely nem azonos az aranytartalom mutatószámával) ugyanis 0,2 grammal egyezik. E speciális mértékegység megnevezése a "carob" szóból ered, amely a szentjánoskenyér magvát jelöli, mivel kezdetekkor ezt használták a gyémántok mérésére.

Az éves termelésnek azonban csak alig húsz százaléka (6 tonna) a tényleges drágakő, a féldrágakövek 45 százalékot tesznek ki, a fennmaradó rész pedig az ipari használatú gyémánt. Itt jegyzendő meg, hogy a megnövekedett piaci igények és az egyre finomodó technikai megoldások miatt a néhány évtizede még szintén ipari használatra szánt féldrágaköveket is ma már megfelelő csiszolással ékszerként értékesíthető formába tudják hozni.

A technika azonban nemcsak lehetőséget, hanem veszélyt is hozott az iparág számára: egyre nehezebben különböztethetők meg a laboratóriumi körülmények között előállított szintetikus gyémántok a valódiaktól, szintén nehézséget jelent felismerni, hogy mely köveknél alakították ki lézeres utókezelés által a speciális színes fényhatást. A keresleti-kínálati viszonyokat nem kis mértékben a kongói és angolai feketetermelés, illetve csempészet is átalakítja.

Részben ezen tényezőknek is tudható be, hogy a korábban teljes oligopol pozícióban működő amerikai-belga DeBeers társaság világpiaci részesedése két évtized alatt mintegy megfeleződött. Ma már csak a kitermelt mennyiség 31 százalékát, a kitermelt értéknek pedig 41 százalékát mondhatja magáénak a korábbi 80 százalék feletti aránynyal szemben. A kitermelés révén még így is évi közel 4 milliárd dolláros értéket előállító társaság fő területe azonban a kereskedelem, Diamond Trading Corporation (DTC) nevű leányvállalata a világtermelés felét értékesíti. A társaság érdekérvényesítő képessége azonban jóval túlnyúlik ezen, hiszen a botswanai Debswana nevű kitermelőcég és a világ második legnagyobb termelő-feldolgozó-értékesítő társasága, az orosz Alrosa is ötéves szerződéses kapcsolattal a DeBeershez van kötve. Ezt a fajta érdekkiterjesztést azonban az Európai Bizottság mint versenyhatóság is jelenleg épp vizsgálja. Amennyiben tiltó döntés születne, az könnyen az orosz állami kézben lévő Alrosa megerősödését hozhatná, hiszen ők már most is 15-20 százalékos éves kapacitásbővítést irányoztak elő, és éves beruházásaik értéke több száz millió dollárt tesz ki.

Míg a kitermelésben Botswana, Oroszország, Kanada, Dél-

Afrika a sorrend, addig feldolgozásánál (csiszolásnál) India, Izrael, Oroszország és Belgium viszi a prímet.

Felvevőpiac tekintetében nem meglepetés, hogy az érték fele az Egyesült Államokban talál gazdára, érdekes azonban, hogy míg az európai kereslet továbbra is stagnál, az indiai és kínai piacon elképesztő a növekedés. A világ legnépesebb országában ma már a városi házasságok 85 százalékánál gyémántgyűrűt vásárolnak, amely így két számjegyű regionális piacnövekedésben ölt testet.

Az utóbbi időszak globális keresletnövekedésére a makrogazdaság helyzetén kívül konkrét, szándékos piaci stratégiai lépések is jelentékenyen hatottak. A DeBeers piacvezetőként elsőnek váltott szemléletet és honosította meg a márkaépítés (branding) fogalmát az ékkőpiacon. Felismerve, hogy egyéb luxuscikkek esetében az árbevétel egytizede imázsépítésre, illetve reklámra fordítódik, míg a drágakövek esetében ez egy százalék alatt marad, megalkotta Supplier of Choice névre keresztelt programját. Ennek első lépéseként harmadával, 84-re csökkentette nagykereskedő partnerei számát, és velük is csak legfeljebb kétévente megújítható szerződést írt alá. A kontraktus megújítására csak a márkaépítésben eredményeket felmutató cég számíthat. Ennek nyomán már ez év első felében 276 millió dollárnyi gyémánt tárgyú reklámkiadásra került sor. Az egyes "brandek" tipikusan egyedi színek, egyedi csiszolás, származás, ékszerész-gyémántcsiszoló neve által lettek felépítve, divatházak kollekcióiban is egyre gyakrabban helyet adva egy-egy különleges drágakőnek.

A DeBeers mindemellett saját maga is márkát épített, és külön berendezés nélkül olvasható lézerrel vésett "Forevermark" védjegyet helyezett a DTC-től származó és így hitelesnek tekintett gyémántokra.

Mindezek tudatában méltán vetődik fel a kérdés, hogy tőzsdei áru tud-e lenni a gyémánt. A márkázottság ugyanis az egyediséget hordozza, és ennélfogva piaca inkább a műtárgyakéhoz hasonlítható, ahol egységes katalógus ugyan fel tud állni, de szabványosított kereskedéshez szükséges standard áru (commodity) nem áll rendelkezésre. A keresletet inkább a kizárólagosság, semmint a tényleges belső érték hajtja.

Gyémánttőzsdének nevezett intézmények márpedig működnek. Ezeket azonban vagy exkluzív klubokként vagy internetes adatbázisként kell elképzelni. Az előbbire példa a globális gyémántforgalom 85 százalékának helyet adó Antwerpen város központjában található, 1886-ban alapított, ma már több ezer tagot számláló Diamantclub, az utóbbira pedig a CertNet weboldala ad példát, ahol másfél milliárd dolláros aktuális kínálatot 500 kereskedő követ nyomon. Éppen az elektronikus kereskedés tette szükségessé bizonyos kereskedési kategóriák megalkotását, jelenleg elméletben 5000-féle standard gyémánttermék létezik, amely olyan mértékben széttöredezi a keresletet, hogy a tőzsdeszerű működés ismételten nehézkessé válik.

A főbb kategóriákat a "4+1 C"-ként említett szempontrendszer alapján képzik: a cut a drágakő vágását, illetve csiszolását jelöli, amely csak akkor esik számításba, ha az a tökéletes fénytöréstől eltérő arányban vagy szögben készült. Fénytörési szempontból tökéletesnek a kerek formájú, 58 oldalú gyémántot mondják, amelynek ún. koronafelülete (crown table) 53 százalékát teszi ki az övkerületnek (girdle). Szubjektív kategóriáról lévén szó, szintén megbecsült típusforma a "márkinő", a "smaragd", a "hercegnő", a "gyöngy", az "ovális" és a "szív alak". Itt említendő meg a három fő csiszolástípus, a hagyományosan legjobb fényáteresztő briliáns (brill-cut), a lépcsőzetes (step-cut), illetve a kettő keveréke (mix-cut).

A clarity a gyémánt tisztaságát hivatott jelölni, azaz a benne található zárványok számát, alakját, elhelyezkedését és fényáteresztő képességét veszi figyelembe. Ezek alapján egy tisztasági skála állítható fel FL-től (flawless) VVS-en (very very slightly included), VS-en és S-en át I-ig. A kategóriák további finomítása végett az egyes jelöléseket számokkal is ellátják, amelyek növekedve egyre alacsonyabb tisztasági fokot fejeznek ki. Mérésre egy tízszeres nagyítású lencsét használnak, ha azon keresztül egy avatott szem nem talál semmi szennyeződést, akkor jár az FL vagy FI megjelölés. SI és I jelölésnél a szennyeződés már szabad szemmel is látható. Bár alapesetben a tiszta kő ér többet, de akad olyan is, amelynek éppen a magas fokú, ám különleges alakú szennyezettsége adta egyedi értékét.

A color értelemszerűen a gyémánt színét azonosítja. A Geometrical Institute of America (GIA) által képzett skála D-től Z-ig terjed, amelyben a D a teljesen átlátszó "színtelen" követ jelöli, a Z pedig a szürkés-fehéresebbet. Ezen jelölésen felül találhatóak a ritkaságuk miatt kimagasló értéket képviselő ún. ábrándos színek (fancy colour), azaz a rózsaszín, a kék, a zöld, a sárga, a barna, a narancsszín és a legritkább a vörös.

A carat a fentebb már bemutatott mértékegységben (0,2 gramm=1 karát) kifejezett tömeget azonosítja. Itt fontos megemlíteni, hogy például két félkarátos egyéb szempontból azonos kő értéke nem egyezik meg az egykarátoséval, hiszen a minél nagyobb méret itt önmagában értékképző tényező. Jellemzően egyharmad karáttól 4 karátig terjed a standard méret.

A tavaly 70 ország által aláírt ún. Kimberley-egyezmény révén új szempontként jelent meg a Conflict Free, azaz egy külön tanúsítvány, amely szerint a lezárt konténerben érkező drágakő előállításához sem gyermekmunka, sem csempészés, sem pedig egyéb bűntény nem kapcsolódik. Ez alapján például a kongói termelés jó ideig nem juthatott ki a világpiacra.

A standard feltételek mellett zajló kereskedelemben a CertNet oldalán a fenti szempontok közül hármat (méret, tisztaság, szín), azon belül pedig egyenként nyolc variánst vesznek figyelembe. Az így adódó 512 gyémántfélére óránként frissülő árakkal találkozhatnak a piaci szereplők. Az egykarátos gyémánt I tisztasággal és K színnel mintegy 1800 dollárba kerül, míg FI tisztasággal és D színnel 15 000 dollárért kapható egy november végi tábla szerint.

Összességében tehát elmondható, hogy bár bizonyos szegmensekben és időszakokban feltűnő áremelkedés mutatkozik, tendenciáját tekintve jelenleg nem indokolt olyan tartós növekedés, amely szélesebb körben elfogadott befektetési formává tehetnék a gyémántot, a tanúsítvány beszerzése, az őriztetés és biztosítás, valamint a tranzakciós költségek és járulékok ugyanis könnyen felemészthetik még az első látásra tetemes árfolyamnyereséget is. Így tehát - akárcsak a műkincseknél - akkor ajánlott a befektetési portfólió ilyen irányú kiterjesztése, ha a vevő hosszú távra tervez és a tárgy "személyes élvezeti értékét" is számításba veszi, azaz nem tekinti kudarcnak, ha az a kedvezőtlen piaci árhatások miatt végleg nála marad.