A nettó hozamok a döntők
A nettó hozam lényegesen nagyobb mértékben determinálja a magán-nyugdíjpénztári tagok megtakarításainak növekedését, mint az intézmény költségszintje - hangsúlyozta Fórizs Sándor, az Évgyűrűk Magánnyugdíjpénztár igazgatóságának elnöke egy tegnapi sajtóbeszélgetésen. Egy 20 évesen, 80 ezer forintos havi bruttó kezdő bérrel munkába álló, 42 év munkaviszony után nyugdíjba vonuló munkavállaló esetében (3 százalékos éves béremelést, 8 százalékos bérarányos befizetést és 7 százalékos pénztári költséghányadot feltételezve) az éves átlagos hozam egyetlen százalékpontos emelkedése több mint 20 százalékkal növeli a nyugdíjvárományt, miközben a pénztári költséghányad hasonló mértékű csökkentése csupán 1 százalékos bővülést eredményez. Ezzel nem egyező eredményre jutott Nicholas Barr, a London School of Economics and Political Science professzora, aki szerint vagyonarányosan egyszázaléknyi díj a teljes megtakarítási idő alatt 12 százalék körüli veszteséget okoz a tag nyugdíjvárományában.
Fórizs Sándor úgy ítéli meg, a magánnyugdíjpénztárak befektetési tevékenységéből hosszú távon szignifikáns hozamkülönbség nem adódhat. Szerinte a szektor szereplőinek befektetési politikájában nincsenek számottevő eltérések, ráadásul a hozamot 90-95 százalékban az eszközallokáció határozza meg. Így az egyes pénztárak eredményessége nagyban függ attól, milyen vagyonkezelési díjakkal dolgoznak. Az Évgyűrűk becslései alapján a magyar piacon 0,2 és 0,73 százalék között mozognak az időszak végi vagyonra vetített vagyon- és letétkezelési díjak, így a pénztár a maga 0,34 százalékával a középmezőnyben foglal helyet. Ennél nagyobb szóródást mutatnak az átlagos vagyonra vetített vagyonkezelési díjak, amelyek 0,2 és 1,1 százalék között alakulnak.
Az év első felében az Évgyűrűk nem változtat a tavaly sikeresnek bizonyult, 16,36 százalékos bruttó (15,74 százalékos nettó) hozamot produkáló befektetési politikáján - közölte Fórizs Sándor. A második fél évben azonban elképzelhető a módosítás, hosszú távon pedig az elnök arra számít, hogy egyre nagyobb lesz a szerepe az alternatív befektetési eszközöknek a pénztári portfóliókban.
