Átalakulóban az európai vagyonkezelési piac

Az európai vagyonkezelők által kezelt alapok összértéke 2004 közepére elérte az 5158 milliárd eurót is, ami több mint 7 százalékos emelkedés a 2003 végén mért 4818 milliárdhoz képest - áll a KPMG legfrissebb elemzésében. Ez a tavalyi év egészét tekintve - a 2002-es nagy visszaesés után - gyorsuló növekedési ütemet jelez előre. A leggyorsabban Dánia és Finnország mellett, Ír- és Törökország, illetve Szlovákia kezelt vagyona tudott nőni, miközben Magyarországon és Olaszországban visszaesést regisztráltak.

A felmérések szerint az utóbbi 10 esztendőben a két legnagyobb befektetői forrást generáló piacon, Németországban és az Egyesült Királyságban drasztikusan romlott a vagyonkezelői üzletág megítélése, de Európa többi részén is csupán stagnálást sikerült elérni. A súlyos bizalomvesztés komoly kihívást jelent az ágazatnak.

A befektetők visszahódítására két markánsan eltérő stratégia jelent meg. A nagy cégek - letisztítva szolgáltatási kínálatukat - csak a legjövedelmezőbb tevékenységekre, alaptípusokra kezdtek koncentrálni, és a kezelt portfólió méretéből, illetve a költséghatékonyságból adódó előnyökre összpontosítva alacsony árakkal léptek színre. Ezzel párhuzamosan elszaporodtak a kicsiny, néhány fős, szakosodott "butikok", ahol a cég egyetlen szűk területre koncentrálva, speciális szakértelmét kihasználva igyekszik magasabb hozamokat elérni. Sok esetben a nagy versenytársak termékeinek újracsomagolásával, alapok alapjának létrehozásával, különleges befektetési eszközökre fókuszálva tudnak a nagyoknál jobb eredményeket felmutatni.

Továbbra sem ítélik azonban jó üzletnek a cégek mások termékeinek változatlan továbbértékesítését. A befektetési alapoknál például Európa-szerte kevesebb mint 10 százalékot tesz ki az ilyen forrásgyarapodás, miközben az Egyesült Királyságban az alapok 40 százalékát független szolgáltatók által üzemeltetett honlapokon, úgynevezett "szupermarketplatformokon" keresztül adják el.

A kis cégek fejlődésének egyedül a saját tőkebevonó képességük szab határt: a szerény vállalati méret miatt kevesebb befektetőt képesek elérni és meggyőzni. Így a trend nyomán főként a privátbanki szolgáltatásokat kínálók és a szakosodott befektetési alapok létrehozói örülhetek jelentős, friss tőkeállománynak.

A piac továbbra is rendkívül széttagolt: a vén kontinensen több mint ezer szolgáltató kínálja termékeit, s egyikük piaci részesedése sem haladja meg az 5 százalékot. Ez komoly versenyt és erős növekedési kényszert eredményez, ám organikus növekedésre reálisan csak a szakosodott, a legjobb teljesítményt felmutató társaságok számíthatnak.

Az ilyen többletteljesítményre óriási az igény. Jellemző, hogy a legnépszerűbb és az alapkezelőtől komoly szaktudást feltételező hedge alapok tavaly - csak az első fél évben - 34 százalékkal nőttek a világban, átlépve a 792 milliárd dolláros összértéket. Ezzel párhuzamosan Európában a teljes piaci növekedés háromszorosánál is nagyobb, 25 százalékos emelkedést regisztráltak, így a piac meghaladta a 216 milliárd dollárt is. Az alapkezelők mégsem lehetnek nyugodtak, mivel az óriási gyarapodás rengeteg új belépőt is a piacra vonz. A jól képzett menedzserek számának növekedésével pedig éppen a többlethozamok forrása szűnik meg, hiszen az árazási anomáliák szinte teljesen eltűnnek.

Ennek megfelelően az egész piacon nagy a kényszer az extenzív terjeszkedésre. A felvásárlások jórészt olyan ügyleteket jelentettek, ahol a nagy szolgáltatók valamilyen alternatív befektetési formát kínáló szakosodott kis cég megvételével szélesítették szolgáltatási körüket. Ezen tranzakciók mindkét fél számára előnyösnek látszanak, hiszen a felvásárolt társaságok számára így jóval olcsóbb lesz a komoly fix költséget jelentő adminisztráció fenntartása.

Az akvizíciók mellett egyre nagyobb szerepet kap a konszolidációban az outsourcing. Felvásárlás helyett újabban a koncentráció legfontosabb eszközét a vagyonkezelési szerződések továbbértékesítése, a portfóliómenedzsment és a befektetési adminisztráció kiszervezése, illetve a korábban önállóan működő, hasonló tevékenységet végző vállalati egységek összevonása jelenti.

A nagyobb cégek eközben azzal kísérleteznek, hogy a volumenre és a szakosodásra építő két stratégiatípust ötvözzék, ám a specializált butikok vállalaton belüli kialakítása komoly feszültségekhez vezethet. A kis egységek ugyanis egyre nagyobb önállóságot igényelnek, s maguk akarják ellenőrizni a lehető legtöbb kapcsolódó tevékenységet, miközben a kiváltságos részlegekből kimaradó alkalmazottak másodrendű dolgozónak érzik magukat.

Márpedig mind nagyobb kihívás a kulcsemberek megtartása. A korábbi válság alatt jelentős létszámleépítések voltak, ekkor sok tehetséges alkalmazott is önként távozott. A megmaradt jó szakemberek megőrzésére a cégek több mint 40 százaléka fizetésemelést hajtott végre, ami rontotta a jövedelemtermelő képességet.

Pedig az átláthatóság iránti ügyféligény folyamatos erősödése és a szabályozási környezet módosulása is nagy kihívást jelent. A mind szigorúbb rendszerek egyértelműen és jelentősen növelték a vagyonkezelés költségeit.

Emelték a költségeket az ügyfelek megnyerésére tett lépések is. A befektető társaságok 95 százaléka egy éven belül új alap indítását tervezi, s 70 százalékuk úgy nyilatkozott: az új termékek száma magasabb lesz, mint az addig megszűnőké.

Sőt, a szakértők az összetett termékek térhódítására számítanak: az évtized végére akár 400 milliárd euró friss pénz áramolhat ezen konstrukciókba. Csakhogy az egyre komplexebb termékek nagyobb emberi és informatikai erőforrásigényt támasztanak, ráadásul a hiba valószínűsége a veszteséggel együtt nagyobb.

Drágítja a működést, hogy a befektetők egyre inkább saját igényeikre szabott, felhasználóbarát és igen részletes adatszolgáltatást várnak el. Ez viszont nemcsak egyszeri beruházást, hanem folyamatos fejlesztési igénnyel.

Ezen változásoknak megfelelők a szervezetátalakítási elsőbbségek is: a cégek többsége a megfelelő értékpapírok kiválasztásának folyamatát, az ügyfeleknek adott tájékoztatók minőségének fejlesztését, a befektetőkhöz fűződő kapcsolat javítását és különféle közvetítőkön keresztüli értékesítés fejlesztését kezelik prioritásként.

Ezzel párhuzamosan sok területet egy kézbe vonnának össze. Ilyen például a kereskedés lebonyolítása, a teljesítménymérés, a márkanév népszerűsítése vagy az internetes eladások végrehajtása.

Mindezek eredményeként az egy menedzserre jutó átlagos kezelt vagyon tekintetében Francia- és Spanyolország mutatta a legnagyobb előrelépést: a KPMG adatai szerint nem ritkán 40 százalék feletti volt a bővülés. Németország, Svájc és Hollandia csak nagyjából a piaci növekedésnek megfelelő, rendkívül szerény ütemben tudta javítani hatékonysági mutatóját. A britek valahol a kettő között teljesítettek.