Koncentráció a tőzsdék piacán
A folyamat, amiről évek óta hallani, megkezdődött. A tőzsdekoncentrációk mikéntje hosszú ideje napirenden van, mostanra azonban több terv is beérni látszik. A legnagyobb aktivitás éppen a mi régiónkban mutatkozik, de hónapok óta hangos a sajtó a londoni tőzsde (LSE) felvásárlásától is. Ez utóbbi kérdésében a közeljövőben akár megegyezés is születhet, bár eldöntendő kérdések szép számmal akadnak.
A múlt héten a Deutsche Börse (DB) közleményben erősítette meg, illetve tette hivatalossá a korábban már napvilágot látott vételi ajánlatának részleteit, mely szerint részvényenként 5,30 fontot fizetne a londoni parkettért úgy, hogy annak szerkezetéhez, illetve szabályozásához nem nyúlnának a jövőben. Ezzel a tőzsdét 1,3 milliárd fontra értékelik, és jóval magasabb árat kínálnak érte, mint amennyit az a piac ítélete szerint az ajánlat elhangzása előtt ért. Az ajánlat ráadásul készpénzes, ami méginkább aláhúzza a szándék komolyságát.
A másik kérő, az Euronext, ami közel akkora tőzsdehatalom Nyugat-Európában, mint a Deutsche Börse, egyelőre hallgat, tőle számszerű ajánlatot még nem ismerhettünk meg. Az azonban, hogy melyikük szerzi meg végül az LSE-t, azt is kijelöli, hogy mely tőzsdebirodalom diktálja majd a tempót Európában a jövőben.
A DB érdeklődése nem új keletű, pár éve próbálkoztak már egy baráti ajánlattal a londoni tőzsde irányában, akkor azonban merev elutasításban részesültek. Decemberben jelentkeztek először az 530 pennys árfolyammal, ami az akkori 348 pennys piaci árfolyamhoz képest jelentős felárat jelentett volna, a londoni tőzsde vezetése azonban úgy vélte: a németek alulértékelik a parkettet. Az Euronext nem sokkal később jelezte, ő is hajlandó készpénzes ajánlatot tenni az LSE-re. A DB szándékai mindezekkel együtt komolyabbnak tűnnek.
A vezetőség egyeztetésekbe kezdett, hiszen az igen előtt olyan kardinális kérdésekben is dönteni kell, mint az egyesített tőzsde székhelye, vagy az, hogy mely intézmény végezheti majd az ügyletek elszámolását. Német oldalon - és nemcsak a tőzsde szintjén, hanem a Bundesbank részéről is - ragaszkodnának a frankfurti székhelyhez, de érthető módon London sem szeretne alulmaradni a csatában. Az európai tőzsdefelügyeletek attól tartanak, hogy jelenlegi intézményi struktúrájukban nem lesznek alkalmasak a határokon átnyúló szövetségek megfelelő ellenőrzésére.
A Deutsche Börse robog előre, jóllehet pillanatokra úgy tűnik, a tulajdonosok kifognák a szelet az igazgatóság vitorlájából. Elsőként a TCI alap - mely egyike a két legnagyobb tulajdonosnak - jelezte, hogy sokallja a felkínált vételárat, és helyette saját részvény vásárlására fordítanák az összeget. Lassan többen is csatlakoztak a kezdeményezéshez, és közgyűlés összehívását kezdeményezték, melyen a felügyelőbizottság visszahívása is felmerült. A testület pár nappal korábban egyébként megadta az érdemi lépések megtételéhez szükséges felhatalmazást az igazgatóságnak. A tárgyalások bőszen folynak, döntés egyelőre nem született.
Pihen a kelet-közép-európai tőzsdeszövetség kiépítésének ügye is: bár a bécsi tőzsde egy konzorcium tagjaként tavaly részesedést vásárolt magának a Budapesti Értéktőzsdében, a döntésre az unió bizottsága versenyhatósági áldást egyelőre nem adta. A lépést az idei első fél évben várják, melyet a hazai tőzsdevezetés szerint hamarosan a magyar tőzsde parkettre lépése követhet, bár erre áldásukat az osztrák tulajdonosok még nem adták. Mindez elsősorban azért jelentős, mivel a terjeszkedés a tervek szerint nem állna meg az osztrák-magyar határnál, kínálkozik ugyanis a lehetőség, hogy a tulajdonosok a varsói tőzsde privatizálásában is részt vegyenek. Ennek pontos feltételeit lengyel oldalról még nem tették közzé, az érdeklődés azonban már most óriási, hiszen az új tulajdonosok a régió legnagyobb parkettjének ellenőrzését szerezhetik meg. Varsó tavaly ráadásul dinamikájában is felülmúlta legtöbb riválisát, az új bevezetések száma például itt volt messze a legmagasabb az unióban. (A legfrissebb részletekről lapunk 14. oldalán olvashatnak.)
