Választás előtt áll a Matáv
A Matáv egy évvel ezelőtt hirdette meg példamutató osztalékpolitikáját. Ebben a magyar telekommunikációs cég az osztalékfizetést a tőkeszerkezet optimalizálásának rendelte alá. A megfelelő tőkeszerkezet többek között rugalmasságot biztosít a jövőbeni beruházások finanszírozásához, a hitelállományhoz kapcsolódó adópajzs kiaknázásához és végső soron a részvényesi érték növeléséhez. Az osztalék pedig ebben a koherens rendszerben a szelep szerepét kell hogy játssza, ugyanis abban az esetben érdemes csak a részvényesek számára a tőkét visszajuttatni, ha azt a vállalat nem képes a tőkeköltséget meghaladó mértékben befektetni.
A Matáv úgy fogalmazta meg mindezt, hogy meghatározta az eladósodottsági mutató optimális sávját, amelyet 30 és 40 százalék között állapítottak meg, majd kijelentette, annyi osztalékot fizet ki, hogy az eladósodottsági mutató a sávba essen. Így lett tavaly 70 forint a részvényenkénti osztalék, ami igen magas, 8 százalékot meghaladó mértékű osztalékhozamot takar. Csakhogy azóta a Matáv több nagyobb befektetést is végrehajtott, ami jelentős készpénzkiáramlással járt.
Egyrészt a cég jelentős átszervezést jelentett be, ami több ezer ember elbocsátást jelenti. Továbbá a Matáv a kormánytól 3G-s UMTS-licencet vásárolt 17 milliárd forintért, ami szintén jelentős kiadással járt. Végül pedig sikeres akvizíciót hajtott végre Montenegróban, ahol kedvezőnek tűnő áron vásárolhatja meg a Telekom Crna Gore (TCG) részvényeit. Márpedig megállapítható, hogy ezeknek a befektetéseknek köszönhetően a cég csak akkor lenne képes kifizetni a tavalyi részvényenkénti 70 forintot az idén is osztalék formájában, ha felvállalná, hogy eladósodottsági mutatója átmenetileg átlépi a célsáv felső szélét. Amennyiben azonban ragaszkodik az osztalékpolitikájához, akkor az osztalék csupán az 55-65 forintos sávba esne.
A részvényesek az osztalék szintjének alakulásából gyakran a vállalat teljesítményének alakulására következtetnek. Ezért törekednek általában a cégek az osztalék egyenletes növelésére, és rosszabb években is legalább annak szinten tartására. A Matáv is ezt a stratégiát folytatta az új osztalékpolitikája meghirdetéséig.
A Matáv dilemmája az, hogy most két lehetőség között választhat. Egyrészt átmenetileg csökkentheti az osztalékot, ezzel az eladósodottsági mutató sávban tartására törekedhet. Ez megfelelő rugalmasságot biztosítana a cég számára egy újabb akvizíció végrehajtására 2005-ben, viszont vélhetően kedvezőtlen hatással lenne a részvényárfolyamra. Másrészt törekedhet az osztalék szinten tartására vagy mérsékelt növelésére. Ebben az esetben kicsit "rugalmasabban" kezelnék a felállított osztalékpolitikát. Ugyan az eladósodottság két negyedév erejéig meghaladná a 40 százalékos szintet, de legalább a befektetők boldogok lennének. Persze rögtön adódik a kérdés, hogy mennyire korlátozná ez a Matáv akvizíciós képességét, ha befektetési lehetőség akadna horogra.
